Az energiapiacon továbbra is hatalmas a bizonytalanság, az energia árak rekord magasságokban vannak, ráadásul a hazai fogyasztók energia ellátása is veszélybe került. Egyre több helyről azt halljuk, hogy nem tudnak a kereskedők ajánlatot adni, mennyire általános ez a trend a piacon? Máté Gergő-t, a Greenergy Market ügyvezető igazgatóját kérdeztük a témában.
Jelen piaci helyzetben a kereskedők igyekeznek az anyagi kockázatokat minimálisra csökkenteni. Ahogy ön is említi az energiapiac volatilitása hatalmas, az árak pedig rendkívüli mértékben emelkedtek, ezért az alábbi kockázatokat kénytelenek mérlegelni és adott esetben beárazni egy-egy ajánlatadáskor:
- Árváltozás kockázata – ezt jellemzően oly módon kezelik, hogy fix áras terméket már nem kínálnak a nagyobb fogyasztással rendelkező ügyfeleknek és tőzsdei képletekhez és azok változásához kötik az energiahordozó árát.
- Deviza kockázat – a tőzsdei képlethez kötött árak elszámolása euróban történik, ezért a számlázáskor aktuális EUR/HUF árfolyamot alkalmazzák szinte minden esetben.
- Nem fizetésből adódó kitettség vagy csőd kockázat – Ezt különböző pénzügyi biztosítékokkal, bankgaranciával vagy óvadékkal tudják kezelni a kereskedők.
- Ellátási kockázat – vagyis annak a kockázata, hogy lesz-e kellő mennyiségű földgáz vagy villamosenergia, mellyel az adott fogyasztót ki lehet szolgálni.
- Finanszírozási kockázat – szintén könnyen belátható, hogy nyolcszoros árak mellett egy adott fogyasztói portfolió ellátása is nyolcszor akkora finanszírozási terhet jelent a kereskedő számára.
A fentiek alapján szeptember folyamán számos energia kereskedő függesztette fel az ajánlatadást bizonyos termékek, árkonstrukciók tekintetében elsősorban a magasabb fogyasztással rendelkező vállalatok esetében. Ezért sajnos nem egyedi, hogy egy-egy energia beszerzés eredménytelenül zárul, mert érvényes ajánlat nem érkezik a kereskedőktől.
Augusztus eleje óta az önök által indított energiabeszerzések mekkora hányada zárult üzletkötéssel?
A magunk részéről olyan energia beszerzéseket folytattunk az elmúlt időszakban, melyre szinte kivétel nélkül érkeztek be ajánlatok, talán annak is köszönhetően, hogy olyan paramétereket határoztunk meg, melyek kellő rugalmasságot engednek a kereskedők számára az imént említett kockázatok csökkentésére. Továbbá a kereskedőkkel folyamatosan, aktívan tartjuk a kapcsolatot, így van információnk arról, ha esetlegesen nehézségekbe ütközik az ajánlatadás. Ezen esetekben a beszerzési eljárás elhalasztására szoktunk javaslatot tenni, ami maximum 1 hét csúszást jelent általában.
Általánosságban milyen időtávban gondolkodnak jelenleg a fogyasztók az energia szerződéseik kapcsán?
Azt gondolom, hogy a tendencia – mely szerint jellemzően 1 évre szerződnek az ipari fogyasztók – alapvetően nem változott. Viszont érdekes, hogy míg év elején inkább a rövidebb időszakokat preferáltak egyes fogyasztók még a magasabb ár ellenére is – vagyis az árak csökkenésében bíztak rövid távon – addig ez mostanra megfordulni látszik, és már a hosszabb távú 2- vagy akár 3 éves szerződéseket is készek aláírni a kedvezőbb árak reményében.
Az energiakereskedők száma is változott az elmúlt időszakban ez is befolyásolhatja a jelenlegi kedvezőtlen trendet?
A végfogyasztót is ellátni képes, aktív energiakereskedők száma jelentős mértékben lecsökkent az utóbbi időben. A kisebb kereskedők a fent említett kockázatokat és vele járó megnövekedett finanszírozási igényt csak nehezen képesek kezelni, ezért a fogyasztói portfolió bővítésén aligha gondolkoznak. A nagyobb kereskedők esetében azt gondolom, hogy inkább a folyamatos ajánlatadás miatti leterheltség a jellemző, ráadásul kénytelenek a kisebb kereskedői portfolióból kieső ügyfeleket is kezelni, ami szintén plusz terhet jelent számukra.
Fontos megemlíteni, hogy az energiabeszerzések terén a beszerzők felelőssége és a tanácsadók szerepe rendkívüli mértékben megnőtt. Miben tud segíteni egy beszerzési tanácsadó jelen helyzetben a cégeknek?
A vállalatok számára az energiaköltségek – még egy kevésbé energia intenzív termelő vagy gyártó cég esetén is – megsokszorozódtak, illetve azok a működési költségeik között sajnos előkelő helyen szerepelnek. Azon cégek, amelyek a költségnövekedés ezen veszélyeit nem kezelik jól, sajnos a jelenleginél is nehézebb helyzetbe sodorhatják magukat. A tőzsdei árváltozásoknak kitett ügyfeleket sújtó energiaárak könnyen elszabadulhatnak. Amennyiben nincsenek az érintettek mellett olyan megfelelő szakértők, akik jellemzően nagyon jól ismerik az aktív energiakereskedőket és a volatilis piac ellenére képesek gyorsan reagálni az árváltozásokra, akkor sajnos csak akkor fognak szembesülni a rekordmagas árakkal, amikor már túl késő.