A méhlegelők fontosságát nem győzzük hangsúlyozni, azonban arról keveset hallani, hogy bizony folyadékra is szükségük van a hasznos rovaroknak a nyári kánikulában. Így tehát nem elég, ha a kertünkben meghagyjuk nekik a virágokat, biztosítsunk számukra vízforrást is!
Hová tegyük?
A legjobb, ha a virágok közé helyezzük el, ahol a leggyakrabban megfordulnak a beporzó rovarok. Előnyös, ha az itató árnyékban van, hiszen így majd kevésbé fog elpárologni belőle a víz.
Tipp: ha a veteményesbe is teszünk itatót, biztosan nem kell aggódnunk a konyhakerti növényeink beporzása miatt.
Lássunk túl a házi méheken a beporzók napján!
Milyen tálat használjunk?
Bármilyen közepes méretű, laposabb edény megteszi. Lehet például egy nem használt virágalátét, egy régi lábas vagy akár egy műanyag tál. Bátran hasznosítsuk újra a kidobásra ítélt eszközeinket (természetesen alaposan megtisztítva), így ezzel még egy lépést tehetünk a környezet védelme felé. Arra figyeljünk, hogy elég nagy legyen az edény ahhoz, hogy a méhek, lepkék, poszméhek és más rovarok megtalálják!
Hogyan készítsük el?
Helyezzük el a tálat, és tegyünk bele kisebb-nagyobb kavicsokat, gallyakat, üveggolyókat, hogy az apróbb rovarok se fulladjanak vízbe ivás közben! Az interneten számtalan ötletet találunk az itató elkészítésére, és ha elég kreatívak vagyunk, igazi kis kerti dísz válhat ebből a hasznos kis tárgyból.
Tipp: fluoreszkáló kavicsokkal az éjjeli lepkéket is az itatóhoz csalogathatjuk, így ők sem maradnak szomjasak a melegben.
Ismét a beporzókról: mit nevezhetünk méhlegelőnek?
Mivel töltsük fel?
Természetesen csakis tiszta vízzel. A legjobb az esővíz számukra. Sok helyen tévesen található meg az az információ, miszerint a méheknek cukros vagy mézes vizet kell adni, ha szomjasak. Ez nemhogy a javukra válna, de kifejezetten káros is, hiszen így a virágok helyett a cukros vizet részesítik előnyben, a mézben lévő baktériumok pedig egy egész méhkas pusztulását is okozhatják.
Nyitókép: Canva