Itt egy újabb szuper kezdeményezés, amellyel sokat tehetünk élő környezetünkért. Ráadásul a legjobb az egészben, hogy ezt a kihívást úgy teljesíthetjük, hogy nem teszünk semmit! Vagy a szokásosnál kevesebbet.

A vágatlan május arra buzdít, hogy légy bátran lusta kertész, és pihentesd a fűnyíródat. Engedj teret az éledező természetnek, hogy a beporzók is megtalálhassák számításukat a kertedben. Azok, akiknek az udvarán az uralkodó növényzet a gondozott pázsit, itt bizonyára abba is hagynák az olvasást, de inkább ne tegyék! Alább számukra is ajánlok alternatív módokat a kihívás teljesítéséhez.

Miért jó ez nekünk?

Ha lazítunk egy kicsit a gyeplőn, és hanyagoljuk a precíz rendszabályozást a kertben, sok időt és energiát (plusz áramot, benzint) spórolhatunk meg, ez eddig evidens. Kertünket használjuk inkább pihenésre az év talán legszebb hónapjában! A benzingőz helyett szívjuk magunkba a friss levegőt! Ha pedig kiiktatjuk a berregő gépeket, fülünkbe kúszik a lágy tavaszi dallam, a csiripelő madarak, zümmögő rovarok, zizegő fűszálak szimfóniája. Napfürdőzzünk, töltődjünk, csukjuk be szemünket, vagy csak nézzünk ki a fejünkből! Jó lesz!

A pihenéssel a kertnek sem ártunk, sőt. A magasabbra hagyott aljnövényzet szívósabb, nem igényel öntözést, nem ég ki, és több szén-dioxidot nyel el. Plusz hűsíti a talajt és a környezetét. A vágatlan május ugyanakkor a biológiai sokféleség támogatására irányuló gesztus, amely szemléletváltásra sarkall. A fűnyírásmentes május 2019-ben Angliából indult, hogy tudatosítsa az emberekben: a vadvirágokkal tarkított gyep nem a hanyagság jele, sokkal inkább a környezettudatos hozzáállásé. Ha szemet hunyunk a kertünkben „gyomként” nyíló mezei virágok felett, ezzel támogatjuk beporzóink munkáját, és sokat tehetünk a növények és a rovarok fajgazdagságának megőrzéséért. Ezek olyan aktuális témák, melyeket nem lehet elégszer hangsúlyozni, és már csak azzal is eredményeket érhetünk el, ha mérsékeljük a beavatkozást saját kertünkben. 

Egy békén hagyott kertrész

A precízen karbantartott pázsitszőnyegen bizonyára nem lehet sok vadvirágra számítani. Ha most a kerttulajdonosok egyszerre elhagynák a nyírást, valószínűleg nem bírnák ki, hogy május végére derékig érjen a fű. Ám számukra is megfontolandó javaslat, hogy ritkítsák a nyírások számát. Még tovább megyek: a kert egy szegletét pihentessék! Legyen ez akár egy eldugottabb, használaton kívül eső kertrész, melyet átengednek a természetnek. A természetes aljnövényzet is lehet szép, ahogyan évszakonként váltják egymást szelíd virágzóink, és idővel olyan rég nem látott növények is felbukkanhatnak, melyek magjai éveken (évtizedeken) keresztül szunnyadtak a mélyben.  

A természetes méhlegelők meghagyása nemcsak hasznos, de szükséges is olyan ház körüli kertekben, ahol gyümölcsfák és zöldségnövények várják, hogy kis beporzóink megtermékenyítsék őket. Bár egy sokszínű, folyton virágzó díszkerttel is javíthatjuk létfeltételeiket, ám a legegyszerűbb módja a biológiai sokféleség támogatásának, ha bízunk a természet önszabályzó rendszerében.

Pázsit helyett gyep

Szokás szinonimaként használni a két fogalmat, élő környezetünk szempontjából azonban óriási a különbség a pázsit és a gyep között. Ha ezt olvasva szemünk előtt egy összefüggő, rövidre nyírt, pihe-puha zöld szőnyegtakaró sejlik fel, akkor most a pázsitra gondolunk. Kis területen, a pihenőkertben kizárólag erre voksolnak, mert dekoratív, jól megfér a kerti bútorokkal, a gyerekjátszóval. Cserébe viszont sok a gond vele: rendszeres karbantartást (nyáron heti nyírást), öntözést, tápanyag-utánpótlást igényel. A pázsit valójában egy mesterségesen kialakított „díszmonokultúra”, melyet 2-3 fűféle alkot, és az élővilág szempontjából (leszámítva a használóját) szinte haszontalan.

A gyepet alkotó növényzet viszont már nem korlátozódik az egyszikű fűfélékre, itt megjelenhetnek olyan virágzó növények, melyeket beporzóink is szívesen látogatnak. Bírja az igénybevételt, nem igényel sok gondoskodást, nem betegszik meg, és ami a legfontosabb: gazdag élővilága van. Akár a természetes gyeptakaró meghagyásával, akár emberi befolyással, sokat tehetünk élő környezetünkért, ha pázsit helyett a gyepet választjuk.

Ha azonban a kertünkben pázsit van, és ezen nem akarunk változtatni, dúsítsuk egy kis százszorszéppel, az összképen nem ront, sőt! A fű közt megjelenő gyakori „gyom” mostanában a mezei pitypang, virágzatát felmagzásig meghagyhatjuk (gyökerestül kiszedni amúgy is szinte lehetetlen). Ha felüti a fejét a lila virágú árvacsalán vagy a kecses pásztortáska is, legyünk tisztában vele: természetanya gyógynövényekkel ajándékozott meg bennünket.

A kert kompromisszum az ember és a természet között

A kert egy magunknak kikanyarított rész a természetből, amellyel szemben jogos igényünk, hogy saját ízlésünk szerint formáljuk. Azonban ha szembefordulunk a természet törvényeivel, az egész felesleges erőlködésbe torkollik. Hiszem, hogy létezik egyensúly a jótékony emberi beavatkozás és a természet szabadsága között. Az élő környezetünk megóvásán túl sok szépséget és örömöt lelhetünk a kertben, ha alkalmanként hagyjuk magunkat meglepni.