A vízimadarak etetésével visszafordíthatatlan folyamatot indítunk el, aminek hatására a madarak el is pusztulhatnak. Bárki, aki kicsit is szereti a madarakat, vagy állatvédőnek tartja magát, ossza meg ezt a cikket, amely egy veszélyes közhiedelem ellen küzd. A lényeg: SOHA NE ETESSÜK A VÍZIMADARAKAT!
A vízimadarak etetése ellen a madár- és természetvédelmi hatóságok és szervezetek világszerte küzdenek, ez ugyanis az egyik legrosszabb dolog, amit tehetünk a vadon élő állatokkal „jó szándék” címen.
Az alapelv minden vízimadár esetében ugyanaz: SOHA, SEHOL, SEMMIVEL NE ETESSÜK ŐKET!
A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól. Az etetés azért ártalmas, mert:
- a hónapok – vagy sok madárnál akár évek – óta tartó egyoldalú kenyér- és egyéb értéktelen „táplálék” diéta megbetegíti a madarakat, ezek egyik formájának külön neve is van: angyalszárnybetegség;
- a mesterségesen fenntartott táplálékbőség kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést;
- az etetés növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót, és az ebből is eredő sérülésveszélyt;
- önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz;
- elősegíti a fertőző betegségek terjedését, ami különösen a madárinfluenza kapcsán jelent óriási kockázatot;
- szennyezi a környezetet, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő elmocsarasodást;
- növeli a fajok közötti hibridizációt;
- rontja a madarak társadalmi megítélését, növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket;
- a közvetlen fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyt jelent.
Gyakorlati megvalósulását, hatásmechanizmusát tekintve a vízimadarak etetése öngerjesztő problémaspirálként jelentkezik:
- az etetés többnyire nyáron kezdődik, amikor az emberek keresik a hűsítő víz közelségét, így a madár-ember találkozások száma is nagyobb;
- az itt etetett madarak ősszel nem vonulnak el;
- így az emberek látják a „sok szegény, éhes”, valójában lusta vagy már beteg, röpképtelen madarat, ezért tovább etetik őket;
- a fagyok beköszöntével a madárlétszám a vonulásukat, kóborlásukat az etetőhelyeknél nyüzsgő madarak látványa miatt megszakítókkal folyamatosan nő;
- ez tovább erősíti az emberek etetési hajlamát, aktivitását;
- ezt, sajnos, a helyenként a járókelőket hamis információkkal megtévesztő, kacsaetető automatákat kihelyező vállalkozások is erősítik, pusztán a bevételszerzés érdekében, viszont a madarak és az emberek kárára (az automatákból kínált táplálék ugyanolyan felesleges, értéktelen és viselkedéstorzító hatású, mint az összes többi);
- az etetőhelyek mesterségesen fenntartott táplálékbázisa közelében évről évre több madár költhet;
- így nő a nyári kunyerálók száma, és immáron több madárral kezdődik újra a folyamat.
Meg kellene értenünk, hogy a vadon élő állatoknak nem a „szeretetünkre”, hanem értő, a saját szabályaik szerint élni hagyó, szemlélődő tiszteletünkre van, lenne szükségük!
Az alapelv tehát: SOHA, SEHOL, SEMMIVEL NE ETESSÜK a vízimadarakat!
