Szemléletmód és oktatás – Ha változást akarunk, ideje lenne visszatalálnunk a természethez!

Szemléletmód és oktatás – Ha változást akarunk, ideje lenne visszatalálnunk a természethez!
Szemléletmód és oktatás – Ha változást akarunk, ideje lenne visszatalálnunk a természethez!

A globális problémák, a klímaváltozás, a természetes élőhelyek pusztulása, a szélsőséges időjárás egyre égetőbb hatásai között könnyű elveszni. Azonban számos gondunkra találhatnánk megoldást, ha többet tanulnánk a természettől, és ismernénk a jelzéseit, a működését. Az utóbbi években külföldön egyre több helyen hangsúlyozzák a természetalapú oktatás, a Nature Based Education fontosságát, amely elmélyíti a hovatartozást, és felelősségérzetet, gondoskodást alakít ki a természettel szemben. Arról, hogy mit jelent ez, és miért fontos, Czippán Katalinnal beszélgettem, aki nemrégiben a Salzburgi Globális Szemináriumok keretében egy nemzetközi találkozón vett részt a témában.

Ha megértjük az ökológiai rendszerek működését, és az érzékszerveinkkel tapasztaljuk meg a minket körülvevő természetet, ha felismerjük, hogy elválaszthatatlan részei vagyunk, függünk tőle, akkor sokkal nagyobb alázattal és tudatosabban állunk majd minden döntésünkhöz. A környezeti, a természeti nevelésnek több évtizedre visszanyúló hagyománya van Magyarországon és nemzetközileg egyaránt. Mégis egyre több és erősebb válsággal nézünk szembe. A természetalapú oktatásnak az a célja, hogy vigyük be a természetet az oktatás színtereire, és fordítva. A rendszerszintű megközelítés segíthet elterjeszteni a bevált gyakorlatokat, és teret ad új nézőpontoknak is.

Az ENSZ Kunmini és Montreáli Globális Biodiverzitási Keretrendszere (KMGBF) célul tűzte ki a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását és a folyamat visszafordítását 2030-ig. Tavaly pedig a kolumbiai Caliban az aláíró országok elfogadták, hogy külön akcióprogramot kell kidolgozni az oktatás vonatkozásában. A tervezés jelenleg is zajlik. A Természetvédelmi Világszövetség Oktatási és Kommunikációs Bizottságában (IUCN CEC) – többek között Czippán Katalin kezdeményezésére és vezetésével – négy éve elkötelezetten dolgoznak azon, hogy a természetalapú oktatást rendszerszintűvé alakítsák. A szóban forgó akcióprogramban is szeretnék érvényesíteni a természetalapú oktatási szempontokat.   

Vissza kell találnunk a természethez!
Kép: canva

Azzal a céllal társult a Salzburgi Globális Szemináriummal, hogy Természetalapú oktatás – A tettek ideje címmel szervezzen nemzetközi műhelyt. A közös gondolkodásra a világ minden pontjáról érkezett negyven döntéshozó, akadémikus, civil szervezeti munkatárs, finanszírozó és oktató. Az eszmecserének Czippán Katalin, a Kék Bolygó Alapítvány szakértője és tanácsadója – az IUCN CEC vezetőségi tagjaként – egyik szervezője is volt.

Az oktatásnak erősebb a szerepe a klímaváltozásban, mint gondolnánk

A Salzburgban megrendezett program résztvevőinek a célja az volt, hogy megerősítsék együttműködésüket a természetalapú oktatás és az ehhez kapcsolódó kezdeményezések érdekében. Sok esetben azonban ez nehezebb, mint hinnénk.

Czippán Katalin elmondta, hogy az oktatás az utóbbi időben kapott újra nagyobb figyelmet. A legtöbb nemzetközi környezetvédelmi célú egyezmény felismerte, hogy hiába vannak a jól meghatározott célok, ha nem hozzuk meg a megfelelő döntéseket. Nem történt meg az a szemlélet- és hozzáállásváltás, amelyről a szakemberek, a tudósok és a döntéshozók már évek óta beszélnek. Úgy tűnik, egyre inkább felismerik az oktatás fontosságát a változások elérésében.

A Nature Based Education alapja, hogy megerősítsük a természethez való kötődésünket, hiszen jelenlegi életmódunk sokszor semmilyen kapcsolatot nem feltételez a természettel. Hogyan is vállalhatnánk felelősséget a természetes élőhelyek csökkenéséért, ha hiányosak az ismereteink, esetleg szorongunk miatta? Vagy – másik példaként – a városi hőszigetekért, ha nem érezzük a saját bőrünkön, nem ismerjük a kialakulásuk hátterét, vagy ha ismerjük is, nem értjük egészen?

Czippán Katalin a szemináriumon
Kép: Salzburg Global

Ha nem szembesülünk a problémákkal, vagy ha nem értjük őket, akkor nagyobb eséllyel döntünk úgy, hogy közben nem vagyunk tekintettel meghatározó körülményekre – mutat rá Katalin. Ha szétnézünk magunk körül, rájövünk arra, hogy semmi nincs körülöttünk, ami ne a természetből származna, sőt, mi magunk is a természet részei vagyunk, ám ezt gyakran elfelejtjük. Mi nem létezünk nélküle, a természet azonban remekül boldogul nélkülünk is. Az ember erőszakosan kezdte uralni, birtokolni a természetet, és egyre inkább ez a birtoklási vágy határozta és határozza meg a cselekedeteit, amelyek aztán idáig vezettek. De most végre felismertük, hogy változtatni kell!

Tanuljunk a természettől!

Katalin szerint sajnos egyelőre egymástól elszigetelten, nemritkán egymással versengve jelenik meg a klímaoktatás, a biodiverzitás-oktatás, a fenntarthatóságra nevelés, a vízzel kapcsolatos tudatosság kialakítása, a katasztrófamegelőzés, és még sorolhatnánk. De nem szabad, hogy ezek a törekvések egymással versenyezzenek! A természet egy és oszthatatlan, egyetlen komplex rendszer. Értelmetlen a tanítási, továbbképzési időért versenyezni; a világot az oktatási célokat egyben kezelve, róluk rendszerben gondolkozva kell láttatni.

Ha az említett témaköröket nem választjuk külön a meglévő oktatási programoktól, hanem a természetben tartunk tanórákat, továbbképzéseket, csapatépítő tréningeket, és így „kézzel foghatóan” tesszük szorosabbá kapcsolatunkat a környezetünkkel, akkor talán jobban megértjük a kölcsönös függést, és másképp hozzuk meg szakmai és életvezetési döntéseinket.

Együttműködve, közösen
Kép: Salzburg Global

A cél tehát az, hogy tanuljunk meg úgy élni, létezni, cselekedni, hogy fenn tudjuk tartani a természet egészségét. Ne úgy tekintsünk a természetre, mint egy az ajtó, kerítés, településhatár túloldalán lévő idegen jelenségre, hanem vegyük észre, mi magunk is a részei vagyunk!

A világ minden pontján érzik az oktatás átalakításának fontosságát

Kérdésemre, hogy miért olyan jelentős a Salzburgban megrendezett találkozó, Czippán Katalin elmondta, hogy a világ minden pontjáról érkeztek szakemberek Kenyától, Indián és Észak-Amerikán át Európáig, sőt már a programot is közösen, rendszeres online beszélgetések során alakították ki. A résztvevők között sok felkészült, elkötelezett fiatal is volt, valóban sokszínű és számos érdekes gondolatot, tudást megosztó csapat jött létre. A tapasztalatok, illetve az oktatásban, a kutatásban, a szemléletformálásban bevált jó gyakorlatok átadása mellett a legfontosabb cél az volt, hogy közösen gondolkozzanak azon, miként lehet a természetet előtérbe helyezni, legyen szó iskolai, egyetemi oktatásról, továbbképzésről vagy egyszerűen szemléletformálásról, kommunikációról. Ezen cél elérése érdekében a jelen lévők tematikus munkacsoportokat alakítottak ki, amelyek a közös munkát már ott elkezdték. Katalin azt is elmondta, hogy a jövőben minden hónapban találkoznak majd, és megosztják egymással javaslataikat, vállalásaikat.

A munkacsoportok között van olyan, amelyik arra fókuszál, hogy az oktatási intézmények környezetét természetessé alakítsák, hiszen ezek a helyek azontúl, hogy az oktatást szolgálják, a közelben élőknek közösségi teret nyújtanak, egyben biodiverzitás-szigetek is, sőt még a klímaváltozás hatásainak enyhítésében is fontos szerepet játszhatnak. Központi kérdésük az is, hogy miként lehet a természetet elérhetőbbé tenni a gyermekek közössége számára. Van olyan munkacsoport, amelyik az Internet és az AI adta lehetőségek kiaknázásán, a hagyományos, illetve az őslakosok által őrzött tudás megismerésén, közkinccsé tételén dolgozik. Kérdésként vetődik fel többek között az is, miként lehet a természetalapú oktatás hitelességét és hozzáadott értékét mérni vagy kutatni, és miért is fontos a mérés.

Minden életkorban helyet kell találnunk a természetalapú oktatásnak.
Kép: canva

Az oktatáson át a mindennapi problémákig

A szakember rávilágított arra, hogy a természetalapú oktatás révén szerzett kompetenciák segíthetik a természetalapú megoldások keresését és alkalmazását. Ha a környezeti problémákra – például az árvizekre – nem a természettől távoli, drága és bonyolult épített megoldásokat keressük, hanem a természet adta infrastruktúrákra építünk, akkor sokkal fenntarthatóbb, olcsóbb és hatékonyabb megoldásokat kaphatunk. Ilyenek lehetnek az említett témakörben az esőkertek vagy az esőtetők.

Éppen ezért mondhatjuk azt, hogy a Nature Based Education nemcsak a gyerekekhez szól. A pedagógusoknak, a felnőttképzőknek, a média- és kommunikációs szakembereknek minden területen egyaránt fontos közvetíteniük, hogy az ember a természet része, és úgy kell dolgoznunk a megóvásáért, hogy képes legyen minket eltartani a jövőben is. Minden iparág minden szereplőjének ismernie kell a természeten alapuló megoldásokat és alternatívákat, amelyek tudatos és biztonságos döntésekhez segíthetnek hozzá a társadalom és a bolygó jövőjére nézve is.

Kiemelt kép: Salzburg Global

search icon