Hetek óta tombol a forróság. Bárhogy is próbálunk védekezni ellene, a helyzet mindenkit megvisel, valamennyire mindenki szenved tőle. Érdekes módon azonban az életünket – sok tekintetben – meg sem próbáljuk hozzáigazítani a megváltozott körülményekhez. Ahol a nyári forróság nem újdonság, ott a hőmérséklet az életritmust is meghatározza, és bizony a legmelegebb órákban az emberek jelentős részének esze ágában sincs dolgozni. Cikkemben sorra veszem, mit érdemes tudni a sziesztáról, és annak is utánajárok, milyen alternatív lehetőségek létezhetnek.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy a modern kori szieszta őshazájának tartott Spanyolországban mi hívta életre a szokást. Egyesek szerint nem a hőség, sokkal inkább a szükség állhatott a háttérben: a Franco-rezsim idején az emberek többségének két állásra volt szüksége ahhoz, hogy a családja megélhetését biztosítsa; egy reggeli és egy délutáni munkára. Ezzel együtt a szieszta, amelyet egyébként különböző okok miatt sokan támadnak, megmaradt az országban, sőt számos vidéken elterjedt: a mediterrán országok mellett a Közel-Kelet és Latin-Amerika több államában, Indiában, Kínában és a Fülöp-szigeteken.
Kapcsolódó bejegyzések
Vegyük vissza az irányítást digitális eszközeink felett!
Az okostelefonok és a közösségi média egyre meghatározóbb szereplőivé válnak az életünknek. Nem haszontalanok, használatuk előretörése mégis többet vesz el az életünkből, mint amennyit hozzátesz. Tegyük hát a helyükre őket!
A szieszta jellemzően a nap legmelegebb időszakában 2–2,5 órás szünetet jelent, amibe egy kényelmes ebéd és még egy kis pihenés is bőven belefér. Cserébe viszont ennyivel hosszabb is a munkanap. Egy 2010-es kutatás szerint a spanyol munkavállalók 30%-a este 7-ig dolgozik, de jelentős azok aránya is, akik még 9-kor is a munkahelyükön vannak (persze ehhez az is hozzátartozik, hogy reggel 9–10 körül kezdik a munkát). Ez pedig – azzal együtt, hogy a társasági élet gyakran az éjszakába tevődik át – sokszor a munka és a magánélet egyensúlyának rovására megy, hiszen egy átlagos spanyol munkavállaló 12–14 órát tölt az otthonán kívül.
Ahogy sok minden más, már a szieszta sem a régi: a spanyolok 60%-a egyáltalán nem tartja.
A meleg probléma, de a pihenés egyébként sem árt
Azt fontos leszögezni, hogy a sziesztáról nem csak a hőség vonatkozásában érdemes beszélni. A modern világban a nyugati társadalmak embere jellemzően kevesebbet alszik, mint amennyire szüksége lenne. Következésképp fáradt, aki pedig fáradt, nyilván a munkáját is kisebb hatékonysággal tudja elvégezni. Ettől nem függetlenül egyre gyakrabban esik szó a munkanapba illesztett rövid pihenőről.
Az elmúlt években egyre nagyobb divat lett a power nap-nek vagy coffee nap-nek nevezett pihenési forma. Ez lényegében egy gyors alvás, szunyókálás. A sajátossága viszont az, hogy még az előtt megszakítjuk, hogy elkezdődne a mélyalvási ciklus. Az időtartama persze személyenként némileg különböző lehet, de az ajánlások szerint legfeljebb 20 perc. Ennyi idő pont elég arra, hogy felfrissüljünk, és utána jobban tudjunk koncentrálni a feladatainkra. E pihenési formára számos kultúrában van példa, néhol a mai napig bevett szokásnak számít. Kínában például az emberek kétharmada szokott délutáni szunyókálást tartani. Olaszországban külön neve is van: északon riposo, délen pedig pisolino az elnevezése.
„Ez volt hátralévő életünk leghűvösebb nyara”
A fenti mondat az elmúlt években minden nyáron elhangzott. És nem is kell ahhoz túl nagy jóstehetség, hogy – figyelve a klímaváltozás egyre fokozódó hatásait – nagyjából igaznak is érezhessük. Még ha nem is törvényszerű, hogy mostantól minden nyár egyre forróbb lesz, arra bizony fel kell készülnünk, hogy általánossá válnak felénk is az elmúlt években tapasztalt forró, aszályos nyarak. A szieszta egy lehetséges megoldás arra, hogy a legforróbb órákat megússzuk, de sok tekintetben ez is kevés.
Amikor már délelőtt 30 °C felé megy a hőmérő higanyszála, ami aztán egészen estig nem is nagyon megy lejjebb, akkor a szieszta 2–3 órája kevésnek bizonyulhat. Főként akkor, ha kültéri munkavégzésről beszélünk. Európa számos országában, így nálunk is szabályozzák a munkavégzés hőmérsékleti maximumát, ez viszont egyrészt túlságosan megengedő, másrészt – bár erre vonatkozó adattal nem rendelkezem, így csak megalapozott tippem lehet – számos helyen aligha veszik figyelembe.
Egy 2022-es tanulmány szerint a hőség világszerte éves szinten 650 milliárd óra munkaidő-kiesést okoz. Ez 9%-kal több, mint negyven éve.
Az igazi megoldást – hűtött munkahelyek hiányában – az jelentheti, ha a munkaidőt nem a megszokáshoz, hanem a körülményekhez igazítjuk. Ennek megfelelően reggel akár 2–3 órával korábban, kevésbé melegben kezdődhetne a munka, és mire a forróság beköszönt, már véget is érne. Szintén jó megoldás lehet a munkaidő csökkentése: heti 5×8 óra helyett a legnagyobb melegben szerencsésebb lehet a 6×6 óra, még úgy is, hogy ezzel a hétvége megrövidül: egy reggel 5–6 körül elkezdett munkanap így már délre véget érhetne, mielőtt a legbrutálisabb hőmérsékletek beállnak.
Szintén nem példa nélküli, hogy bizonyos munkakörök, elsősorban kültéri munkák esetében átálljanak az éjszakai munkavégzésre. Bár a zaj és a megvilágítás hiánya miatt ez nem mindenhol és nem minden esetben kivitelezhető, ott, ahol megoldható, sokat számíthat a dolgozók egészségének védelmében. Nem utolsó sorban pedig a termelékenységet is növelheti.
Fotók: canva.com
