Irán háttérbe szorulása lehet a kulcs Szíria és az EU új szövetségéhez.
Az Energiastratégia Intézet publikációja kiemeli, hogy Szíria 2025 szeptemberében – mintegy 14 év után először – újra megkezdte nyersolaj-szállításait, amikor 600 000 hordónyi nehéz kőolajat adott el a B Serve Energy kereskedelmi cégnek. A kitermelés a 2011-ben kirobbant polgárháború nyomán omlott össze, ám Bassár el-Aszad rendszerének 2024. decemberi bukását követően újfent lehetővé vált a külföldi cégek bevonása az olaj-, a gáz- és a villamosenergia-ipar helyreállításába.
Kapcsolódó bejegyzések
Problémás zöldítés: a grandpuits-i olajfinomító esete
Az üzemet nem kizárólag zöldítési szempontoktól hajtva újítanák meg.
A szíriai olajszállítások újraindítása fontos lépés lehet az ország gazdasági talpra állásában, ám a térségre és Európára gyakorolt hatása inkább közvetett. Szíria jelenleg mintegy 2,5 milliárd hordó bizonyított kőolajkészlettel rendelkezik, amely a világ olajtartalékait tekintve a 30–35. helyet jelenti számára. A termelés a 1990-es években volt a legmagasabb (1996-ban 582 000 hordó/nap), majd a kimerülő rétegek és az infrastruktúra elöregedése miatt gyengült.
2010-ben a szíriai kitermelés mintegy 380 000–390 000 hordó/nap volt, ami a GDP 20–25%-ához, az exportbevételek és a költségvetés hozzávetőlegesen feléhez járult hozzá. Ez a többi közel-keleti termelő eredményéhez viszonyítva kis mennyiség, viszont Szírián belül jelentős tényezőnek számított. A termelés közvetlenül a polgárháború előtt rövid ideig javult, köszönhetően az olyan cégek fokozott erőfeszítéseinek, mint a brit Gulfsands Petroleum. Ekkor a szíriai olaj 90%-át főként az európai államok importálták, amelyek közül a két legjelentősebb Németország (32%) és Olaszország (31%) voltak.
Kapcsolódó bejegyzések
Mikor jön el a kőolaj alkonya?
Vita zajlik az olaj jövőjéről: egyes előrejelzések a 2030-as, mások a 2050-es évekre teszik a tetőzést. Fontos kérdés az is, hogy mi hozza majd el a tetőzést.
Emellett a földgáztermelés elérte a 9 millió köbméter/napot, ami hozzájárult a hazai fogyasztás biztosításához. A 2010 utáni években viszont a polgárháború hatására az infrastruktúra nagy része megrongálódott. A háború alatt az SDF (kurd erők) ellenőrzése alá került a legtöbb termelőmező, amelyek a központi kormányzat nélkül, részben függetlenül működtek. Mindez oda vezetett, hogy 2011 és 2013 között gyakorlatilag összeomlott a napi olajtermelés; míg 2012-ben még nagyjából 164 000 hordót hoztak felszínre naponta, egy évvel később ez az érték már alig érte el a 28 000-et.
Bár az ezt követő időszakban történt némi javulás, az ország hivatalos kitermelése 2022–2023-ban is csupán 30 000–40 000 hordó körül mozgott naponta. A publikáció tovább olvasható az Energiastratégia Intézet weboldalán.
Fotó: Canva