Hosszú konzultációk után sikerült „virtuálisan” találkoznunk a Talpalatnyi történetek két főhősével. Olvassátok szeretettel Dóri és Edvárd történetét!

Megtisztelő, hogy igent mondtatok a felkérésemre. Kérlek, meséljétek el nekünk, hogy hogyan is indult a Talpalatnyi történetek blog? 

Az egyetemi éveink alatt egy cél, egy megvalósítandó álom vezérelt mind a kettőnket: egy világkörüli utazás, ahol mindazokat az összefüggéseket, amelyekről tanultunk, a világunk csodálatos sokszínűségét, különböző kultúráit a saját bőrünkön megtapasztalhatjuk. Miután eljegyeztük egymást, Skóciába mentünk dolgozni, hogy az ott megkeresett pénzből elkezdjük valóra váltani a már fent említett álmunkat.  Kezdetben csak útinapló-szerűen jegyeztük fel gondolataink, barátaink, családtagjaink és főleg magunk számára. Főként az ember teremtett világhoz való viszonyát kutattuk. Egy időben pedig elkezdtük a történeteinket a külvilágnak is megfogalmazni. 

Hogyan jött a név ötlet? 

A „talpalatnyi” név nem más, mint amiben hiszünk. A minimalizmus, az önkéntes egyszerűséget és arra is utal, hogy igazából, a világból is csak egy talpalatnyit tudunk megismerni és mi is ilyen kis történeteket hozunk az utazásainkról. Mostanra azonban 70-80%-ban a hulladékmentes életmódra való váltásunkról szól a FB oldalunk, a blogon is ez kap egyre nagyobb teret. Természetesen mindig beszámolunk arról is, hogy egy-egy országban mennyire volt nehéz vagy könnyű hulladékmentesen utazni. 

Mi inspirált benneteket, hogy elkezdjetek blogot írni?

Bölcsész háttérrel mindkettőnkben benne volt a közlési vágy, az írásra való hajlam, a közös szakunk az egyetemen a filozófia volt és mindig törekedtünk a bolygó mélyebb megértésére. Talán innen jön az a kritikus gondolkodás, amivel saját megszokásainkat és a világ pusztán profit alapú, folyamatos és határtalan növekedésre épülő működését megkérdőjelezzük és saját gondolatainkat is felülvizsgáljuk.  Szeretnénk átadni azt a  lelkesedést, és kíváncsiságot, ami mindkettőnknek megadatott a világgal szemben. 

Sokszor hallom, hogy „etikus utazás”, ez a fogalom tulajdonképpen mit takar?   

Érdekes kérdés, hogy létezik-e ilyen. Ha pusztán környezeti szempontból nézzük, akkor a legökologikusabb, hogy ha nem megyünk sehova. Ez a skála egyik vége. Sokat küzdünk ezzel mi is magunkban. De a mi világunkban az utazás igen csak központi helyen van, és olyan mélyen kódolva van bennünk a megismerési vágy, hogy ahelyett, hogy teljes egészében lemondanánk róla, inkább egyre jobban próbáljuk minden szempontból ökologikussá és etikussá tenni. Nem célunk senkit utazásra buzdítani, de számunkra ez a világ egy csodálatos, megismerésre váró fenomén, és úgy tapasztaljuk, mikor fizikailag is jelen vagyunk, mind az öt érzékszervünkkel, akkor egy teljesen más minőségű tapasztalatot szerzünk,  mintha csak olvasnánk róla. Így ha már útra kelünk, igyekeztünk kialakítani olyan alapelveket, melyekkel kevésbé károsítjuk a környezetünket, és tiszteletben tartjuk az adott kultúrát, benne élőket.

Néhány ilyen elv: kevesebb vagy 0 repülés, tömegközlekedés; szállás megosztás a luxushotelek helyett; helyi cégek, vállalkozók támogatása, a világmárkák helyett, legyen szó eszközről, ételről; csak olyan élmények szerzése, mellyel nem zsákmányolnak ki más élőlényeket.

Dióhéjban az etikus utazás a tömegturizmus leépítését, közelebbi desztinációk előnyben részesítését, helyi munkaerő és szolgáltatások igénybevételét, idegenforgalom helyett vendéglátást, vendég- és környezetbarát szemléletet, közösségi szolgáltatások használatát és értékteremtést, kulturális értékcserét jelent.  Az etikus utazó tisztelettel bánik azzal a környezettel és kultúrával, amit meglátogat.  Nem elvenni akar, hanem része lenni valami megismételhetetlennek.

Meglátásotok szerint merre tart a világunk? Mit tapasztaltok?

Volt, amikor olyan helyen jártunk, ahol reménytelennek éreztünk minden kis cselekedetet, de többször fordítottuk ezt inkább motivációba. Összességében reményteljes a hozzáállásunk, pozitív jövőkép hajt minket a mindennapokban. Nagyon sokszor szembesülünk azzal, hogy a környezetszennyezés, ezen belül a hulladéktermelés igazából csak saját kényelem okán választott rombolás. Érezzük a fiatalabb generáció értékváltását, hogy már a jó diploma, amivel majd sokat lehet keresni, kocsi, ház család jövőkép nem kielégítő, különösen akkor nem, ha közben rombolással jár.

Mi a vízió? Mi a cél? 

Számunkra az a vízió, hogy közösösen felismerjük világunk különlegességét, és az ember számára kinccsé válik ez a bolygó, a természet többé nem ellenség. 

Meséltek egy picit az új projektről? Mibe vágtatok bele?

Ahogy kezdtünk elmélyedni a  hulladékcsökkentő, minimalista életmódba, azt is észrevettük, hogy a magánszemélyként a legtöbb hulladékot egy átlagos háztartásban az étkezéssel termeljük. Ezért, ha az ételhez fűződő viszonyunkat, étkezési szokásainkat és az ehhez kapcsolódó vásárlási szokásainkat megváltoztatjuk, azzal napi szinten, jelentősen csökkenthetjük a hulladékunk mennyiségét. Nézzünk csak bele a szemetesünkbe egy hét után. Mi termeli a legtöbb hulladékot? 

Nagy valószínűséggel lesz benne élelmiszer csomagolás, zöldség héjak, vagy akár maradék étel. A jóléti társadalmakban az étel közel 40%-át kidobjuk. Rengeteg olyan családnál laktunk a világ különböző pontjain, ahol a zöldségeket az mindent az utolsó kis darabkák felhasználtak és ahol nem létezett kidobott étel. 

Négy éve elhatároztuk, hogy csak helyi és idény alapanyagokból fogunk főzni. Ami azt jelenti, hogy télen sem eszünk banánt, narancsot vagy kivit, de paradicsomot sem. Szinte teljesen kiűztünk minden egyszer használatos csomagolást a konyhánkból, nem csak a műanyagokat, hanem a papírt, alumíniumot is. 

Két éve motoszkál bennem (Dóriban) a gondolat, hogy milyen jó lenne egy olyan szakácskönyvet készíteni, amit ha kinyitunk, mielőtt kimegyünk a piacra, akkor megtaláljuk, hogy éppen minek van szezonja. Egy szakácskönyv, amiben nincsenek távolról érkező alapanyagok, ami ötletet ad a cékla vagy a retek levelének felhasználására, ráadásul mindezt teljesen húsmentesen. De ezen kívül minden olyan konyhai praktikát is megtalálnak benne az olvasó, hogy mivel lehet helyettesíteni a műanyag mosogató szivacsot vagy, hogy lehet otthon magtejet készíteni. 

Év elején végül belevágtam a könyv írásába és mivel a közösségi alkotás híve vagyok, a szakácskönyvbe felkértem 10 általam nagyra értékelt gasztronómust is hogy írjanak egy-egy kedvenc receptet, amiben csak hazai és idény alapanyagok vannak. 

Most ezen a helyi, idény, vegetáriánus zero waste konyha szakácskönyvön dolgozom, amihez a csodás képeket Mohácsi Nusival fotózzuk, a könyv szerkesztője és designere pedig Gózon Eszter.

A képek forrása: Talpalatnyi történetek Facebook oldala, borító: Horváth Irma