Tanuld meg a kerted nyelvét!

Tanuld meg a kerted nyelvét!
Tanuld meg a kerted nyelvét!

A Mesél az erdő című számot a Hobo Blues Band Vadászat című albumáról ismerjük. De nemcsak az erdő, a kertünk is regél. Csak nem értünk már a nyelvén, érdemes volna újra megtanulni!

Nem kell semmiféle ezoterikus kuruzslásra gondolni, ha azt mondom, hogy beszél hozzánk a környezetünk még akkor is, ha csak egy talpalatnyi kert jutott egy sorház hátsó részében. Oly sok mindent megtudhatunk, ha értő szemmel és füllel lépünk ki az ajtón, hogy az egy tankönyvbe sem férne bele!

Na, de miről is van szó pontosan? Nem másról, mint azokról az indikátorokról, amelyeket úgy olvashatunk, mint valami ősi képírást, csak ide még kódfejtők sem kellenek. Az avatatlan szem, amikor kinéz az ablakon, nem lát mást, csak madarakat, fákat, bokrokat. Pontosan úgy, ahogy a hieroglifákon, hiszen rajtuk is sólymok, dolgokat művelő emberek és állatok voltak. Csakhogy meg lehet fejteni, hogy miért épp az a rigó miért épp arra a bokorra szállt.

De mire jó ez? Ha ismerjük a kertünket, tudjuk, milyen a talaj, milyen növényeket érdemes benne nevelnünk, ha pedig ismerjük a lakóit, megtudhatjuk, milyen a környéken a zavarás mértéke, és akár még a levegő és a víz tisztaságára is fény derülhet. Sok költségtől és bosszúságtól óvhatjuk meg magunkat, ha tudjuk, merre induljunk el. Először persze maradjunk a növényeknél, mert ők közvetlenül regélnek arról, mivel is „állunk szemben”!

A talaj pH-értéke az egyik legfontosabb, mert ez önmagában is behatárolja, milyen zöldségeket ültethetünk, de azt is elmondja, hogy miféle tápanyagot kell pótolnunk. Így tehát elsőként meg kell figyelnünk, hogy mi terem már ott. Ha fekete bodzát találunk, a talaj meszes, ha juhsóskát, akkor savas, és így tovább, ezekről hosszú enciklopédiák szólnak! A madarakból szintén megtudhatjuk, milyen bogyósok, mekkora vízfelületek vannak a közelünkben, s ez is fontos támpont. Nem spórolhatjuk meg a tanulást!

search icon