A mexikói Yucatán-félsziget szívében egy rejtélyes terület növekszik: a vörös mangrove (Rhizophora mangle) ligete, amely jellemzően a part menti vizekben él, de most 124 mérfölddel beljebb, a San Pedro Martir folyó partjainál virágzik.

A tudósok úgy gondolják, megfejtették a titkot: az erdő egy 125 000 évvel ezelőtti időszak maradványa, amikor a globális tengerszint még sokkal magasabb volt.

Megállapításunk rávilágít a múltbeli éghajlatváltozás tengerparti vidékekre gyakorolt hatásaira, és lehetőséget nyit a tengerszint-emelkedés jövőbeli forgatókönyveinek jobb megértésére – írták a tanulmány szerzői a Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America című folyóiratban.

A kutatók meg tudták állapítani, hogy a belföldi liget akkor vált el a part menti mangroveerdőtől, amikor a hőmérséklet melegebb volt, a sarki jégsapkák teljesen elolvadtak, és a tengerszint 20-30 méterrel magasabb lett. Ezért lehet ez a mangroveerdő egy olyan ökoszisztéma, amely egy korábbi korszakból maradt ránk.

Ez a felfedezés rendkívüli – mondta a tanulmány társszerzője, Felipe Zapata, a UCLA munkatársa. Nem csak a vörös mangrovékról van szó, hanem az utolsó jégkorszak előtti időszak egész parti ökoszisztémája itt talált menedéket. A ligetet körülvevő területen a fákat az 1970-es években kivágták, és itt, a San Pedro Martir folyó partján csak azért őrizték meg, mert túl nehéz volt elérni őket.

Reméljük, hogy eredményeink meggyőzik Mexikó környezetvédelmi hatóságát arról, hogy meg kell védeni ezt az ökoszisztémát – fogalmaztak a tanulmány szerzői a közleményben. A pleisztocén jégkorszaki ciklusok története a növényekben megírva várja, hogy a tudósok megfejtsék, de ami ennél is fontosabb, a mangrovék figyelmeztetnek minket arra, hogy az éghajlatváltozás milyen drámai hatással lehet a Mexikói-öböl part menti síkságaira, ha nem teszünk sürgős lépéseket az üvegházhatású gázok kibocsátásának megállítására.

A mangrove erdők veszélyeztetettségéről ebben a cikkben is találhatsz informaciókat.

(ecowatch)