A tudomány és a természet közötti összefüggésekről, különleges tájak meghódításáról, és a környezettudatosság fontosságáról beszélgettünk dr. Libál Andrással, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem docensével.
Mi vezette a tudományos pályára?
Gyermekkoromtól kezdve érdekelt a tudomány. Ebben a matematikatanár nagynénémnek is nagy szerepe van. Mindig is foglalkoztatott, hogy milyen jelenségek zajlanak a természetben és az ember által létrehozott eszközökben. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy végül a fizikát válasszam. Az egyetemi professzorom javaslatára később az Egyesült Államokban doktoráltam.
Mégis, hogyan lett a természet szerelmese?
A természetjárás megismerésében és megszeretésében nagy szerepet játszottak a református ifjúsággal eltöltött nyári táborok, melyek során akár egy hetet is kint töltöttünk sátrakban a kiskapusi völgyben, a fenyvesek és a patak ölelésében. Később Amerikában kezdtem el nagyobb túrákat vállalni az egyetemi barátaimmal, és azóta, ha tehetem, az időm nagy részét a természet barangolásával töltöm. Miután visszatértem Kolozsvárra, megismertem egy vagány emberekből álló csoportot, akikkel egy ideig sziklát másztunk, és kerékpártúrákat szerveztünk különféle erdei ösvényeken. Egy másik kis csoporttal pedig komolyabb hegyi túrákon vettem részt. Meghatározó élményeim közé sorolom az egyik road tripet a Grand Canyonnál, és egy hosszabb, 28 napos road tripet az Egyesült Államok délnyugati részén. A hazai tájakat említve, Erdélyről egy sor egynapos kirándulás emlékét őrzöm – télen és nyáron, nagyobb és kisebb távolságokon –, amelyek révén megismertem az itthoni helyszínek természeti különlegességeit.
A tudomány és a természet közötti kapcsolódási pontokról kérdezném. A teremtett világot milyen összefüggéseiben tanulmányozta idáig?
A fizika a természet kutatásával foglalkozik, az érdeklődési területem pedig ezen belül a puha anyagok fizikája, azaz a kolloidok, a polimerek, a granuláris anyagok fizikája és szimulálásuk számítógépen. Ennek az is az oka, hogy itt, Erdélyben kicsit szűkösebb anyagi keretek állnak rendelkezésre a kísérletek végzéséhez, ezért természetszerűleg a szimuláció az az irány, ahol hatékonyan tudjuk végezni a munkánkat. Egy másik érdekes anyagtípus, az aktív anyagoké, melyek olyan részecskékből állnak, amelyek saját magukat tudják előrehajtani. Ilyenek például a baktériumok, amelyek teljesen másképp viselkednek, mint a megszokott és jól leírt anyagok, mert nem egyensúlyi helyzetben vannak, hanem állandóan új energiát pumpálnak a rendszerbe. Ezen részecskék képesek kollektíven mozogni még akkor is, ha egyenként nincs túl bonyolult viselkedésük. Ezt több irányba is tovább lehet vinni, releváns lehet a forgalom szempontjából, különösen azért, mert az önvezető autók és a köztük levő kommunikáció csak a jövőben fog elterjedni igazán. A drónok közös mozgásának vizsgálatakor is hasznos lehet, például, ha egy search and rescue küldetésben nehéz terepen eltévedt hegymászókat kell minél gyorsabban megtalálni.
Hívő emberként mi a véleménye, a hit és a tudomány ellentmondásban vannak egymással?
A teremtett világot szabályszerűségek jellemzik, a tudomány feladata ezen szabályszerűségek felkutatása, vizsgálata és megismerése. Ha tudományos kijelentést teszek az alapján, amit egy kód lefuttatása során vagy egy mikroszkópban láttam, akkor egy másik tudós a világ másik pontján elkérheti a leírást arról, hogy milyen programot futtattam, és hogyan készítettem elő a kísérletet. Ő is megismételheti a vizsgálatot, sőt, meg is cáfolhatja, amit állítottam. Ez a szigorúan vett tudományos kutatás területe: olyan dolgokról tenni kijelentéseket, amelyek megismételt kísérletekkel ellenőrizhetők (pontosabban cáfolhatók, mert a hiba kimutatható a következtetésekben). A tudomány így fejlődik. A tudósok sokszor ellenőrzik egymás munkáját, és megismétlik a vizsgálatokat, mielőtt továbbmennek, és valami újat tesznek hozzá a meglévő eredményekhez. Szigorúan véve tehát egy szabad akarattal rendelkező emberrel való beszélgetés vagy egy történelmi kérdés nem tudományos kutatás. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem lehetséges érdekes, releváns és valószínűleg igaz állításokat megfogalmazni a pszichológia és a történelem területén, de egy ember dönthet úgy, hogy más elképzelések szerint ad válaszokat a szóban forgó kérdésekre. A történelmi eseményeket nem tudjuk újra meg újra ugyanúgy lejátszani, megváltoztatva egy-egy momentumot. Egyszer történt meg, annyi adat áll rendelkezésünkre, amennyi abból az egyszeri eseményből megmaradt a számunkra. A hit az Istennel való személyes kapcsolatról szól. Itt két szuverén, szabad akarattal rendelkező entitás kommunikációjáról beszélünk, ez ugyanúgy nem tud a tudományos kutatás területe lenni, mint két szuverén, szabad akarattal rendelkező ember beszélgetése.
A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem docense. Hogyan látja a fiatal hallgatóság teremtett világhoz, környezetvédelemhez való hozzáállását?
A természet iránt több diákom is lelkesen érdeklődik, ezért gyakran szervezek közös kirándulásokat. Sok emlékezetes pillanatot éltünk át együtt, például, amikor egy tanítványom drónnal készített kisfilmeket a sziklákról, ahol éppen túráztunk. Viszont a környezetvédelemhez való hozzáállásban nagyon sok megismételt mantrát látok, sokszor csak azt hallom vissza tőlük, amit a média közvetít, és nincs emögött tudományosan végiggondolt és megalapozott vélemény. Sajnos a környezetvédelem ma már eljutott abba a stádiumba, ahol vannak bizonyos elvárt viselkedésformák és „igazságok”, amelyeket divatos ismételgetni. Én annak örvendek, ha valaki tisztelettudóan bánik a természettel egy kirándulás során, és az is üdvözölendő lenne, ha egy egyetemet végzett ember képes volna egy kicsit informáltabban gondolkodni olyanokról, mint az energia termelésének és felhasználásának a kérdésköre, vagy a hulladék újrahasznosításának a témája.
A környezetvédelemmel kapcsolatban milyen álláspontot képvisel?
A környezetvédelemben olyan folyamatokról beszélünk, amelyek a tudományos kutatás tárgyát képezik. Az energia előállítása, közvetítése, felhasználása, az anyagok kitermelése, megformálása és életciklusa, mind-mind mérhetőek konkrét tudományos háttérrel. Informált, helyes és működőképes természetvédelmet csak akkor lehet végezni, hogyha tudományosan állunk hozzá, illetve konkrét méréseket, számokat és trendeket tudunk megbecsülni. Sarkítva, valakinek, aki nem tudja, hogy mi is az a Carnot-ciklus, és mi a természetben megszabott határa annak, hogy a hőenergia egy részét egy rendezettebb fajta energiává alakítsuk át, először meg kell alapoznia a tudományos ismereteit, mielőtt hozzászólna az energia előállításához és felhasználásához, és követelné a belső égésű motorok betiltását. Az az ember, aki transzparensekkel vonul fel a napelemek felszereléséért, előbb végezzen el egy elektromosságtan-kurzust, és értse meg, hogyan működik a jelenlegi energiahálózatunk, mit jelent egy fáziskésés a váltóáram-hálózatban, és hogyan lehet egy ilyen hálózatba beépíteni egy napelemet. Az pedig, aki valóban szeretné a hulladékot csökkenteni és újrahasznosítani, tanuljon egy kis kémiát, és értse meg, hogy miből állnak a műanyagok, mi történik velük a hő hatására, milyen folyamatok során lehet ezeket újrahasznosítani, illetve mi az, ami kémiailag lehetetlenné teszi sok esetben a szétválogatást. Több ismeretre, több alázatra és nagyobb elővigyázatosságra van szükségünk, mert a radikális és hirtelen tett beavatkozásokkal sokat árthatunk a természetnek, amelyhez több tudás birtokában nem nyúltunk volna hozzá.
Fotók: dr. Libál András archívuma
