Tőzsdeelmélettel a korallzátonyok megmentéséért
Tőzsdeelmélettel a korallzátonyok megmentéséért

Az ausztráliai Queenslandi Egyetem kutatói a modern portfólióelméletet (MPT) – egy olyan matematikai keretrendszert, amelyet Harry Markowitz közgazdász fejlesztett ki az 1950-es években, hogy segítsen a kockázatkerülő befektetőknek maximalizálni a hozamot – használták fel annak az 50 zátonynak vagy korallvédelmi területnek a meghatározására világszerte, amelyek a legnagyobb valószínűséggel túlélhetik az éghajlati válságot.

Ove Hoegh-Guldberg professzor, a Queenslandi Egyetem éghajlatkutatója, aki segített az „50 zátony” projekt vezetésében, elmondta: „Ez lényegében egy olyan stratégia, amely segít abban, hogy döntsünk arról, hogy mit kell megvédeni, ha az évszázad végén még korallokat akarunk látni. Ez a legjobb esélyünk arra, hogy a korallzátonyok hosszú távú jövője biztosított legyen.

A korallzátonyok ugyanis sanyarú jövő elé néznek. Még ha a drasztikus kibocsátás-csökkentés biztosítaná is, hogy a globális felmelegedés az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 Celsius-fokra korlátozódjon, a mai korallok 70-90%-a eltűnne.

A modern portfólió-elmélet egy olyan keretrendszer, amelynek célja a kockázat csökkentése a hozam maximalizálása mellett” – mondta Hoegh-Guldberg. „A természetvédelmet egyfajta befektetési lehetőségként kezeli. Több száz ilyen zátony van szerte a bolygón. Melyiket válasszuk ki, hogy arra összpontosítsuk az erőfeszítéseinket?”

A tudósok a világ korallzátonyait 500 négyzetkilométeres „bioklimatikus egységekre” (BCU) osztották. Mindegyikhez 174 mérőszámot használtak, öt kategóriában, beleértve többek között a hőmérsékleti előzményeket és előrejelzéseket, az óceánok savasodását, az invazív fajokat és  a ciklontevékenységet. Ezután becsléseket készítettek minden egyes ilyen egységről.  A csapat ezután az MPT-t használta a veszélyek számszerűsítésére és a legjobb lehetőségeket kínáló zátonyok azonosítására, figyelembe véve az éghajlatváltozásból eredő jövőbeli kockázatokkal kapcsolatos bizonytalanságot.

Emily Darling, a Wildlife Conservation Society (WCS) korallzátonyok védelméért felelős igazgatója elmondta, hogy amiatt különösen előnyös ez az eljárás, mert világos tervrajzot kaptak arról, hogy hová összpontosíthatják erőfeszítéseiket.  Ez egy olyan megközelítés, amely esélyt adhat a zátonyoknak a küzdelemre. A korallok esélyeiről további érdekességeket ebben a cikkben olvashatsz.

Forrás (theguardian)

search icon