Az eredetileg Brazíliában és Bolíviában őshonos vértesharcsának már nem csupán több példányát, de a fészkét is megfigyelhették a búvárok a tó mélyén. A szakemberek egyelőre nem tudják, hogyan tudnák megakadályozni a faj további elterjedését.
Már két éve figyelik a kutatók egy Brazíliában és Bolíviában őshonos halfaj felbukkanását a Hévízi-tóban. A likeBalaton értesülései szerint a természetvédelmi őrök először egy búvármerülés során találkoztak ezzel a fajjal. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság (BfNPI) természetvédelmi őrszolgálatának tagjai 2022 februárjában egy búvármerülés során a Hévízi- tó nyugati partjánál lévő agyagos lejtőn 4 méteres mélységben lettek figyelmesek egy eddig még nem látott halfajra. 2022. március 1-én a két szakember újabb merülést hajtott végre, hogy fotót készítsenek a valószínűsíthetően a fészkét őrző halról. A merülés során sikerült is megtalálni a fészket.
A fotók elemzése során kiderült, hogy az újonnan előkerült faj nem más, mint a párducmintás vértesharcsa. Sajnos mindjárt sikerült azt is bizonyítani, hogy szaporodó állománya jelen van a tóban. 2023 áprilisában újabb búvármerülésre került sor, ekkor a párducmintás vértesharcsa felnőtt populációjából 3 különböző egyedet kaptak lencsevégre.
A párducmintás vértesharcsa Brazíliában és Bolíviában őshonos, a Rio Madeira medencéjében és mellékfolyóiban. Nem túl magas a hőmérsékleti igénye, 22 Celsius-fok feletti vízben már jól érzi magát. Bár élőhelyén viszonylag lágy a víz, jól alkalmazkodik a közép-kemény vízhez is. Ez az egyik legnagyobb méretűre megnövő faj a családon belül, kifejlett egyedei elérhetik akár a 60-70 cm-es testhosszúságot is. A Hévízi-tóban látott egyedek közül több is meghaladta az 50 cm-es testhosszt.
Kapcsolódó bejegyzések
Invazív fajok ostromolják Magyarországot
Hazai kutatás próbálja felderíteni az özönnövények elterjedtségét, és a klímaváltozás szerepét előretörésük felgyorsulásában, mely komolyan veszélyezteti az őshonos élővilágot és néha az embert is.
A párducmintás vértesharcsát a világ számos országába (USA/Florida, India, Indonézia, Japán, Szingapúr, Tajvan, Fülöp-szigetek) betelepítették már, de kivadult állományai élnek Bangladesben, Hondurasban, Törökországban, Malajziában, Mexikóban és Puerto Ricoban is. Több helyen megfigyelték, hogy megváltoztatják a víztestekben a táplálékviszonyokat, az őshonos fajok kárára. Azokon a területeken, ahol nem éltek vértesharcsák, az őshonos ragadozók (halak, madarak, emlősök) nincsenek felkészülve ezeknek a halaknak a páncéljára és az elcsontosodott, tüskeszerű mellúszóikra, emiatt könnyen megsérülhetnek, megfulladhatnak.
Fiatal korban a tapadószájuk segítségével még sok algát, moszatot fogyasztanak, idősebb korukban már növényekkel és elpusztult állatok tetemeivel is táplálkoznak. A szakemberek most azon dolgoznak, hogy hogyan tudják megakadályozni ennek az invazív halnak a további szaporodását. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához azonban további merülések szükségesek, hogy megtudják, mi történik a kikelő ivadékokkal, és egyáltalán, mekkora lehet a tóban élő állomány, valamint mikor és mivel táplálkoznak.
