Amióta az Európai Unió csatlakozott a Párizsi Megállapodáshoz, vezető szerepet vállal az éghajlatváltozás elleni küzdelem öt kulcsfontosságú területén: az energiabiztonság megerősítésében, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében, az energiahatékonyság növelésében, a belső energiapiac megerősítésében, valamint a kutatás, az innováció és a versenyképesség előmozdításában.
Az uniós előírásoknak megfelelően minden tagállam elkészíti saját Nemzeti Energia- és Klímatervét (NEKT), amely stratégiai keretet biztosít ahhoz, hogy az energiaügyi és éghajlat-politikai prioritásaikat összehangolják az EU közös célkitűzéseivel. A tervek kidolgozásával a cél az, hogy hozzájáruljanak az EU 2030-as klímapolitikai vállalásainak teljesítéséhez, biztosítva a közös célok megvalósítását és a tagállamok közötti szorosabb koordinációt. Az alábbiakban az Energiastratégia Intézet háromrészes NEKT-kritikájának első részéből ismertetünk részleteket.
Kapcsolódó bejegyzések
A szakértő szerint az EU nem nézi többé tétlenül a környezetrombolást
Az Európai Unió mostani álláspontja szerint nem várhat tovább a klímacélok szigorítása, hiszen látható, hogy a jelenlegi templomban a „biztos halálba rohanunk”, a bolygó biztonságát veszélyeztetve.
Az egyetlen szigorú követelmény, amelynek minden NEKT-nek meg kell felelnie, hogy fedje le az öt kulcsterületet. Azonban ezen túlmenően a tervek tartalmi és formai egységesítésének hiánya komoly problémák forrása.
Egyrészt, noha egyes tagállamok NEKT-jei formálisan teljesítik az öt terület lefedésére vonatkozó követelményt, a valóságban nem rendelnek konkrét nemzeti célkitűzéseket mindegyik területhez. Ez azt eredményezi, hogy bizonyos prioritások háttérbe szorulnak, míg mások aránytalanul nagy figyelmet kapnak.
Másrészt, a laza keretszerkezet és az összehangoltság hiánya a tagállamok vállalásai közötti ellentmondásokhoz vezet. Ez különösen problematikus azon tagállamok esetében, ahol a szoros regionális energiafüggőség (az import és az export tekintetében egyaránt) szükségessé tenné a nemzeti célok összehangolását. A térség belső piaca nagyfokú interdependencián alapul, a magas importarány mellett kérdéses, hogy miként valósítható meg hatékonyan a diverzifikáció és az energiabiztonság.
Kapcsolódó bejegyzések
Bajban az európai ipar, a zöld átállás jelenthet kiutat
Bár az európai energiaválság már gyakorlatilag véget ért, a kontinens gazdasága még sokáig az árkrízis utóhatásaitól szenvedhet, ami súlyos hatásokkal járhat rá nézve. A megoldást a technológiába és a készségekbe való befektetés, valamint a zöldátállás jelentheti.
Harmadrészt, a NEKT-ek strukturális és módszertani különbségei szinte teljesen ellehetetlenítik az összevetésüket. A tagállamok eltérő adatforrásokat, mérési eszközöket és mértékegységeket használnak, ráadásul a legtöbb dokumentumban elavultak a háttérinformációk, jórészt 2021-es adatokra támaszkodnak. A célkitűzések és a valós teljesítmény értékelése így rendkívül nehézkes, ami csökkenti a közös uniós stratégia hatékonyságát.
Végül, a legtöbb NEKT szövegének strukturáltsága és tartalmi koherenciája eltérő. A hangsúly túlnyomórészt a termelési kapacitások növelésére helyeződik, miközben a fogyasztási oldal – amely kulcsfontosságú lenne a fenntarthatósági célok eléréséhez – alig kap figyelmet. Ez az egyoldalú megközelítés akadályozza a rendszerszintű, hosszú távon is fenntartható megoldások kialakítását, és tovább mélyíti a tagállamok közötti eltéréseket.
A publikáció tovább olvasható az Energiastratégia Intézet weboldalán.
Fotó: Canva