Mélyebben is foglalkoztunk már a frissen megválasztott Donald Trump, az USA és a klímacélok hármasával. A nyíltan klímaszkeptikus amerikai elnök ugyanis kijelentette, hogy kilépteti az USA-t a Párizsi Klímaegyezményből. Ez pedig a COP29 klímacsúcson is aggodalomra ad okot. Mire számíthat a világ, ha ez valóban megtörténik? Kőrösi Csabát, a Kék Bolygó Alapítvány stratégiai igazgatóját kérdeztük.
Kőrösi Csaba maga is részt vett a Bakuban megrendezett klímacsúcson, és habár az esemény nem régen ért véget, számos következtetés levonható. A közelmúlt elnökválasztása mindenképpen hatással volt a klímacsúcsra, mivel az USA vállalásai, kibocsátáscsökkentése és finanszírozási döntései nagyban befolyásolják azt, hogy miként alakul a jövőben a klímaváltozás.
Kapcsolódó bejegyzések
Mi várható az idei klímavédelmi csúcstól?
Több okból is aggasztó a COP29 helyszíne; felmerült a greenwashing is. Fókuszban a klímafinanszírozás.
Kőrösi Csaba szerint ez egyezményes keretekből való amerikai kilépés lebegtetése is hozzájárult ahhoz a meglehetősen ideges és borongós hangulathoz, ami rátelepedett az Azerbajdzsánban zajló klímatárgyalásokra. De nézzük meg pontosan, miről van szó, és honnan is indulunk!
Kép: Kék Bolygó Alapítvány
Az USA dominóeffektust indíthat el
Az Egyesült Államoknak nem ez az első ilyen kijelentése, ugyanis az ország eddig kétszer lépett ki a kyotói, illetve a párizsi klímamegállapodásokból. Többféle következményt is hozhat magával ez a lépés, bár még nem lehet pontosan tudni, hogy mi lesz a tényleges döntés, ha az új elnök elfoglalja a helyét. Az egyik lehetőség az, hogy az USA ismét kilép a párizsi megállapodásból. A másik lehetőség pedig az – ami abszolút lehetséges forgatókönyv –, hogy az Egyesült Államok kilép az ENSZ égisze alatt álló klímavédelmi egyezményrendszer egészéből.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Argentína már bejelentette, hogy megy az amerikaiak után, tehát ők is kilépnek, amennyiben az USA így dönt. Sőt, Kőrösi Csaba szerint a Bakuban tapasztaltak alapján ezt a lépést megtehetik az oroszok is. Ők ugyanis geopolitikai okokból mindig az Egyesült Államokhoz mérik magukat.
Kép: canva
Óriási megtorpanást hozhat egy ilyen döntés
Az amerikaiak felelősek a világ üvegházhatásúgáz-kibocsátásának körülbelül 17–18 százalékáért. Ha ehhez hozzávesszük az oroszokat és az argentinokat is, akkor bőven elérjük a globális kibocsátás negyedét. Nélkülük rendkívül nehéz elképzelni azt a működőképes rezsimet, amely előrelendítheti a klímavédelmet, különös tekintettel a pénzügyi vonatkozásra, ugyanis a nemzetközi egyezmény legnagyobb finanszírozója az Egyesült Államok. Emiatt érthetően az egész világon valamiféle szorongás tapasztalható, és nemcsak az esetleges kilépés ténye, hanem az egész klímavédelmi rendszer jövője miatt.
Kapcsolódó bejegyzések
Le kell jönnie a világnak az olajról a klíma érdekében
A jelenlegi 100 millió hordó/nap körüli szintről napi 23–30 millió hordóra kellene esnie az igénynek 2050-ig a fő klímavédelmi célok eléréséhez.
Kőrösi Csaba ugyanis rávilágít arra, hogy ez a rendszer amúgy is recseg-ropog. Amit Párizsban elfogadtak, már nem teljesült megfelelően. A világ üvegházhatásúgáz-kibocsátása a Párizs előttihez képest nem csökkent, hanem igen jelentős mértékben megnőtt. Az is tény, hogy a globális felmelegedés üteme gyorsul, tehát egyértelműen rossz irányba megyünk. Ha pedig mindennek ellenére behúzzuk a cselekvések kézifékét, az klímavédelmi szempontból rendkívül rossz hír lehet. Azonban van remény!
Kép: canva
A gazdasági átrendeződések segíthetnek?
Fontos látni, hogy az USA esetében nem csak pénzről, üvegházhatású gázokról vagy adaptációról van szó. Ez arról is szól, hogy körülbelül hogy néz majd ki a 21. század második felének nemzetközi gazdasága, és hogyan alakulnak azok a tényezők, amelyek leginkább meghatározzák egy ország pozícióját a gazdasági fejlődésben.
A 20. század nagyjából az olaj évszázada volt. Ez volt az a tényező, amely miatt háborúk robbantak ki, vagy békét kötöttek, és amely miatt szövetségek jöttek létre. A 21. században a legmeghatározóbb tényező a fenntarthatósági fordulatot lehetővé tevő technológiák piacának birtoklása.
A világ jelenleg ott tart, hogy ezeken a piacokon – legyen szó energiaátmenetről, IT-fejlesztésekről, amelyek ipari, vízgazdálkodási vagy élelmiszer-termelési technológiákat tesznek sokkal hatékonyabbá – sok esetben Kínáé a vezető pozíció. Elég egy Európában kapható átlagos napelemre gondolni, amelyet 95 százalékos valószínűséggel Kínában gyártottak.
Kép: canva
Ezeknek a piacoknak egy része tehát már Kína kezében van, így az amerikaiaknak egyre nehezebb versenybe szállni. Különösképpen akkor, ha kilépnek a klímavédelmi egyezményrendszerből: egyértelmű, kié lesz a piac egésze.
Mindennek geopolitikai vonatkozásai is vannak! Ha az Egyesült Államok azt üzeni a világnak, hogy a közösen alkalmazott nem jó, recsegő-ropogó, rosszul működő rendszerből kilép anélkül, hogy újat kínálna, akkor természetes reakció lesz több ország részéről is, hogy ahhoz fordul, aki még jelen van.
Erre az eshetőségre már Kína is reagált. Kőrösi Csaba elmondása alapján az ország a korábbi klímapolitikai tárgyalásokon nagyon óvatos volt, és a vállalásait is óvatosan fogalmazta meg. Bakuban már kifejezetten sürgette a megállapodást. A jelentősen megváltozott kínai magatartást példázza, hogy Kína amellett kardoskodott, hogy minél előbb hozzák létre a jól működő szabályrendszert, mielőtt késő lesz.
Éppen ezért remélhető és feltételezhető, hogy az Egyesült Államok kétszer is meggondolja, hogy kilépjen-e az egyezményből, ami jelen esetben megnyugtatóbb jövőképet festhet a világ számára.
Kiemelt kép: canva
