A klímaaktivisták világszerte egyre többször perelik be az államokat sikeresen a klímavédelmi intézkedések elégtelenségére hivatkozva, a klímaügyet az alapvető emberi jogok kérdésével is összekapcsolva.
A dél-koreai klímatörvény nélkülözi a jövő nemzedékeinek megóvását szolgáló megfelelő célokat, és nem védi az emberi jogokat – mondta ki a kelet-ázsiai ország legfelsőbb bírósága az augusztus végén ismertetett, mérföldkőnek számító ítéletében. A döntés értelmében a dél-koreai karbonsemlegességi törvény egyes részei alkotmányellenesek, és a jogszabály nem tűzött ki célokat az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) csökkentésére 2030 utánra, így az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedések terhét a jövő generációira hárította.
A baby-klímaügy
A döntés előzménye, hogy 2020-tól több száz klímaaktivista nyújtott be keresetet az alkotmánybírósághoz azzal érvelve, hogy kormányuk megsérti polgárai emberi jogait, mivel nem tesz eleget az éghajlatváltozás ellen, és nem tudja hatékonyan kezelni a helyzetet. A dél-koreai úgynevezett baby-klímaügy – melynek legfiatalabb felperese egy húszhetes csecsemő, és több tucat öt évnél fiatalabb is a benyújtók között van – négy hasonló, 2020 és 2023 között kezdeményezett ügyet egyesít.
A jelenség okaira rávilágít, hogy az ország jelenlegi vezetése a hagyományoknak megfelelően olyan iparbarát politikát folytat, amely kiemelt figyelmet szentel a nehezebben dekarbonizálható nehéziparnak. Dél-Korea villamosenergia-termelési mixében a fosszilis források aránya még mindig 62% volt 2023-ban, miközben a nap- és szélenergia összesített aránya (5%) a világátlag (13%) felét sem érte el, aminek következtében az ország egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátása a második legnagyobb a G20 csoportban.
A felperesek érvelése szerint a klímaváltozás kezeléséhez elégtelen Szöul azon célja, hogy 2018 és 2030 között 35%-kal csökkenti a karbonemissziót. A célok megvalósítását nem támogatják megfelelő végrehajtási tervek, a 2031-től végrehajtandó emissziócsökkentésre vonatkozóan pedig még kevesebb terv áll rendelkezésre, noha a hivatalos cél a karbonsemlegesség elérése 2050-ig.
A régióban ez az első olyan jogi eset, amely megkérdőjelezi a nemzeti klímapolitika alkalmasságát, és ez az egyik első olyan alkalom, amikor az éghajlatváltozást alkotmányos jogi kérdésként ismerik el, különös tekintettel a jövőbeli generációk jogaira.
A dél-koreai bírósági döntés azt ugyan nem követelte meg a kormánytól, hogy tűzzön ki ambiciózusabb 2030-as kibocsátáscsökkentési célt, és elutasította a felperesek konkrétabb végrehajtási tervekre vonatkozó felhívását is, egyetértett ugyanakkor azzal, hogy az országnak terveket kell kidolgoznia a 2031 és 2049 közötti évek kibocsátáscsökkentésére vonatkozóan, és arra kötelezte a kormányt, hogy ezt figyelembe véve 2026. február 28-ig módosítsa karbonsemlegességi törvényét.
Lényeges részlet, hogy a bíróság azt is előírta, hogy milyen módon kell meghatározni a klímacélokat; eszerint az éghajlatvédelmi céloknak tudományos tényeken, nemzetközi standardokon és azon kell alapulniuk, hogy a nemzetnek mekkora részt kell vállalnia az éghajlatváltozás elleni globális erőfeszítésekben.
Ötből négyen többet várnak
A várakozások szerint az ítélet jelentősen befolyásolhatja az éghajlati célokról folytatott vitákat, és a jelenlegi tervek újraértékeléséhez és tökéletesítéséhez vezethet, mivel a tudományos tények tagadhatatlanul a klímavédelmi erőfeszítések azonnali fokozását sürgetik. És nemcsak a tudományos kutatások, hanem a klímaváltozás hatásait világszerte egyre inkább a saját bőrükön érző emberek tömege is: az ENSZ szintén mérföldkőnek számító globális közvélemény-kutatása szerint az emberek 80%-a világszerte erőteljesebb fellépést várna a kormányoktól.
Ennek megfelelően az ilyen esetek száma világszerte növekszik, részben az eddigi esetek precedensteremtő hatására. Az elmúlt években időről időre egyre több hasonló ügy született, és öt év alatt több mint kétszeresére nőtt az éghajlatváltozással kapcsolatos perek száma, amelyek már ma is a „klíma-igazságszolgáltatás” kulcsfontosságú eszközei. Mivel a klíma állapota egyre hangsúlyosabb kérdéssé válik, és egyre nő az államok és a vállalatok intézkedéseinek hiánya miatti frusztráció, a szakértői várakozások szerint az éghajlatváltozással kapcsolatos esetek tovább szaporodhatnak a következő időszakban is.
Feltűnő, bár a klímaváltozás jövőt befolyásoló hatásaira (és a Greta Thunberg-jelenségre) tekintettel nem meglepő, hogy ha nem is a karonülő korosztály, de a fiatalabb generációk főszerepet játszanak a hasonló bírósági ügyek indításában. A Fridays for Future világméretű klímavédelmi mozgalmat 15 évesen elindító svéd aktivista több száz társával együtt maga is csoportos keresetet nyújtott be 2022-ben a svéd állam ellen arra hivatkozva, hogy az nem tett megfelelő intézkedéseket a klímaváltozás megállítására, és a 2045-re ígért karbonsemlegesség megvalósítására. Korábban és azóta egyebek mellett Franciaországban, Hollandiában, Németországban, páneurópai szinten és az Egyesült Államokban is számos hasonló ügy indult, vegyes kimenetellel.
Nem csak a húsz hónaposoké
A fiatalok mellett pedig mintha a nyugdíjasok is feltűnően aktívak lennének a klímaperek új korszakában. Áprilisban az Emberi Jogok Európai Bírósága tett pontot egy nyolc éve kezdődött jogi csatára. Várva várt ítéletében úgy döntött, hogy a svájci kormány megsértette polgárainak jogait, amikor nem tett eleget az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében. A döntésnek megfelelően Svájcnak megfelelő intézkedéseket kell hoznia a jogsértés és annak hatásai orvoslására, azt azonban, hogy ezt milyen módon teszi, az állam határozhatja meg.
A felperesek ez ügyben nem a fiatalabb generációk, hanem a magasabb életkorú nők élethez való jogára hivatkoztak, amikor országukat azzal vádolták meg, hogy az nem tesz eleget a globális felmelegedés ellen. Bírósági beadványában a magukat klímaszenioroknak (KlimaSeniorinnen) nevező nőkből álló csoport – amelynek legfiatalabb tagja 64 éves – azt állította, hogy a globális felmelegedés túlzottan nagy hatással van rájuk és a hasonló korú nőkre. A kutatások alapján az idősebb korosztályok érzékenyebbek a klímaválságra, különösen a hőhullámokra, és a vizsgálatok szerint a nők veszélyeztetettebbek a hőség halálos hatásait tekintve.
A klímaszeniorok ugyanakkor állításuk szerint nem elsősorban saját érdekükben nyújtották be a keresetüket, hanem a fiatalabb generációkra és mindenki másra is gondolva, azt is elismerve, hogy generációjuk felelőssége jelentős az éghajlatváltozás előidézésében.
Klímaügy és emberi jogok
Az értékelések szerint az ítéletnek világszerte jelentős következményei lehetnek, miután először vették figyelembe az emberi jogok európai egyezményében foglalt jogok és az éghajlatváltozás közötti érdemi kölcsönhatást. Jogi szakértők szerint a klímaszeniorok ügyében hozott döntés jelentősen hozzájárul majd az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzeti és nemzetközi ítélkezési gyakorlat fejlődéséhez is.
Ezt erősítheti, hogy a bíróság azt is megállapította, hogy a svájci bíróságok jogtalanul tagadták meg az ügy érdemi tárgyalását. Ez a figyelemre méltó fejlemény pedig szintén arra bátoríthatja a bíróságokat, hogy foglalkozzanak az államokkal szembeni klímaügyekkel, és döntsenek is az ügyekben. Ennek hatására a kormányok kénytelenek lesznek fokozni az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló erőfeszítéseiket.
Ugyanazon a napon egyébként, amikor az Emberi Jogok Európai Bírósága a svájci államot elmarasztalta, két másik, hasonló témájú ügyben is ítéletet hozott. A portugál fiatalok által a saját hazájuk és 31 másik ország (köztük Svájc) ellen indított ügyet, valamint a francia Grande-Synthe város korábbi polgármestere által a francia kormány elleni jogi keresetet a testület egyaránt elutasította, de ez az eltérő sajátságos körülményekkel (például a belföldi jogorvoslati lehetőségek kimerítésének elmulasztásával) magyarázható, nem pedig azzal, hogy a bíróság ezen esetekben más megközelítést alkalmazott volna, mint az előbb említett ügyben.
Kiemelt kép: canva