Az egĂ©sz afrikai kontinens a globális kibocsátás kevesebb, mint 4%-Ă©rt felelĹ‘s, ennek ellenĂ©re az afrikai emberek szenvedik meg a klĂmaválság sĂşlyát, mind a gazdaságban, mind a társadalomban, mind pedig egyĂ©ni szinten. Ugyanez az igazságtalanság a világ más alacsonyabb jövedelmű rĂ©szeit is megbĂ©nĂtja; Pakisztánban az Ă©v elejĂ©n a szĂ©lsĹ‘sĂ©ges áradások az egĂ©sz ország egyharmadát vĂz alá borĂtották, több mint 1700 ember halálát Ă©s mintegy 30 milliárd dollár gazdasági kárt okozva.
NĂ©gy elmaradt esĹ‘s Ă©vszak után egĂ©sz Kenyát az Ă©hĂnsĂ©g akut veszĂ©lye fenyegeti. A helyzet pedig sĂşlyosbodik; szakĂ©rtĹ‘k azt jĂłsolják, hogy EtiĂłpia, Kenya Ă©s Szomália aszály sĂşjtotta terĂĽletein az Ă©v hátralĂ©vĹ‘ rĂ©szĂ©ben a normál csapadĂ©k mennyisĂ©gnĂ©l lĂ©nyegesebb kevesebb várhatĂł.
Pakisztán a globális kibocsátások mindössze 0,3%-át tette ki, ennek ellenĂ©re Kenyához Ă©s Szomáliához hasonlĂłan fizetnie kell a szĂł szoros Ă©rtelmĂ©ben más országok által kibocsátott ĂĽvegházhatásĂş gázokĂ©rt. Ráadásul ezeknek az országoknak nincs forrása a nekik okozott károk megfizetĂ©sĂ©re. Amikor NĂ©metországban 2021-ben szörnyű áradások voltak, a kormány azonnal 30 milliárd eurĂłt mozgĂłsĂtott az árvĂz által megtizedelt városok Ă©s infrastruktĂşra ĂşjjáépĂtĂ©sĂ©re. Ezzel szemben Pakisztánnak az ENSZ vĂ©szhelyzeti felhĂvására kellett hagyatkoznia, amelyet csak 34%-ban finanszĂroznak. Mozambik pedig kĂ©nytelen volt felvenni az IMF-hitelt, hogy segĂtse a 2019-es Idai ciklon utáni kilábalás kifizetĂ©sĂ©t, ami az országot mĂ©g sĂşlyosabb adĂłsságba taszĂtotta.
Miután a gazdag országok kitermelték és kifosztották gyarmataikat, olyan országokat hagytak maguk után, mint Pakisztán, Kenya és Mozambik, amelyeknek nincs elegendő forrása megbirkózni a szélsőséges éghajlatváltozással. A szélsőséges időjárási eseményekből való kilábaláshoz szükséges pénz nélkül kevés remény van az ilyen országok számára, hogy túléljék a következő néhány évtizedet.
A hĂ©ten a Cop27-en a klĂmaválság hatásaival szemben leginkább kiszolgáltatott országok arra kĂ©rik azokat, akik nagyrĂ©szben okozĂłi ennek a válságnak, hogy segĂtsenek az általuk okozott károk megtĂ©rĂtĂ©sĂ©ben. Ezt az ENSZ nyelvĂ©n „vesztesĂ©g- Ă©s kárfinanszĂrozásnak” nevezik.
Vanuatu, egy csendes-Ăłceáni ország, amely a világ Ă©ghajlati szempontjábĂłl leginkább sĂ©rĂĽlĂ©keny országai közĂ© tartozik, elĹ‘ször 1991-ben javasolt ilyen pĂ©nzĂĽgyi támogatást. A kĂ©rdĂ©s azonban Ă©vek Ăłta be van fagyasztva az ENSZ technikai tárgyalásaiban, mely lehetĹ‘vĂ© tette a gazdag országoknak, hogy kĂ©sleltessenek minden elĹ‘relĂ©pĂ©st annak Ă©rdekĂ©ben, hogy pĂ©nzt kapjanak az emberek, akiknek szĂĽksĂ©ge van rá a helyreállĂtáshoz Ă©s az ĂşjjáépĂtĂ©shez. Most azonban vĂ©gre elkerĂĽlhetetlennĂ© válik a vesztesĂ©g Ă©s a kár kĂ©rdĂ©se, az emberek pedig szerte a világon kezdik megĂ©rteni, miĂ©rt is van erre szĂĽksĂ©g.
Egyesek azt mondhatnák, hogy az energia- Ă©s megĂ©lhetĂ©si költsĂ©gek miatti válságok közepette az ilyen finanszĂrozás nem tűnik valĂłszĂnűnek, de ha hibást keresĂĽnk, akkor van egy olyan bűnös, amely kiemelkedik: ez pedig a fosszilis tĂĽzelĹ‘anyag-ipar. A Loss and Damage Collaboration Ăşj jelentĂ©se megállapĂtotta, hogy 2022 elsĹ‘ felĂ©ben mindössze hat fosszilis tĂĽzelĹ‘anyagot gyártĂł cĂ©g keresett annyi pĂ©nzt, hogy fedezze a világ fejlĹ‘dĹ‘ országaiban bekövetkezett szĂ©lsĹ‘sĂ©ges idĹ‘járási Ă©s Ă©ghajlati esemĂ©nyek teljes költsĂ©gĂ©t – Ă©s mĂ©g mindig majdnem 70 milliárd dollár (61 milliárd GBP) tiszta haszon marad. MĂ©g az ENSZ fĹ‘titkára is rendkĂvĂĽli adĂłk kivetĂ©sĂ©t kĂ©rte a fosszilis tĂĽzelĹ‘anyag-gyártĂł ĂłriáscĂ©gekre a vesztesĂ©gek Ă©s károk kifizetĂ©sĂ©nek finanszĂrozására.
Az éghajlatváltozás Afrikában már katasztrófákhoz vezet
Mások azzal érvelnek, hogy a pénz tényleges felhasználása nem ellenőrizhető – hogy az azt kapó kormányok nem adják tovább a rászoruló embereknek, hanem saját projektjeikre költik, de ez nem igaz. A Stockholmi Környezetvédelmi Intézet múlt héten közzétett jelentése szerint a leghatékonyabb módja annak, hogy ezt a pénzt a rászoruló emberekhez juttassák el, ha közvetlenül pénzt adnak nekik. Az ilyen közvetlen átutalások kis összegű és hozzáférhető támogatások formájában történhetnek a sürgős rászoruló közösségek számára.
Az egyetlen dolog, ami mĂ©g mindig hiányzik, az a politikai akarat, hogy mindez megvalĂłsuljon. De ahogy egyre több Ă©ghajlati katasztrĂłfa, a vesztesĂ©geket Ă©s károkat egyre nehezebb figyelmen kĂvĂĽl hagyni. Az emberek a Cop27-et „afrikai zsarukĂ©nt” Ărták le. Csak akkor tud megfelelni ennek a nĂ©vnek, ha a világ vezetĹ‘i kĂ©szek tĂ©nylegesen foglalkozni azoknak az embereknek a szĂĽksĂ©gleteivel, akik olyan válságban szenvednek, amelynek lĂ©trejöttĂ©ben kevĂ©s szerepet játszottak.
(Forrás: Vanessa Nakate klĂmaaktivista cikke a TheGuardian-ban)