Időről-időre felröppen ez a téma. Tegyünk tisztába néhány dolgot a kotorékozással kapcsolatban!
A kotorékozás a szőrmés kártevők, azaz a róka és a sakál, valamint a borz régóta velünk lévő vadászati módja. Ilyenkor egy jól képzett és kifejezetten erre a célra tenyésztett kutya lemegy a föld alatti „várba”, és vagy ott lent ő maga elvégzi a piszkos munkát, vagy a felszínen várja a kiugró vadat a puskás vadász vagy az agarász. Igen hatékony módja ez a ragadozók gyérítésének, de mégis sokan vannak ellene.
Pedig ez nem csupán passzió. A róka és a sakál – igen jól alkalmazkodó faj révén – hamar megtalálja a számításait az ember körül is. Amellett, hogy nagy létszámban a fácán, a fogoly és a nyúl állományait is decimálja (hogy csak az ismertebb fajokat említsük), olyan betegségeket is hordozhatnak, amelyek háziállatra és emberre egyaránt veszélyesek. Ilyen például a szopornyica vagy a veszettség, esetleg a rüh. Áttelepítésük nem lehetséges, ugyanis mindenhol hamar károssá válhat jelenlétük.
Kép: Canva
Természetesen vannak etikai korlátok. Vadászok között is vita tárgya, hogy mikor etikus a kotorékozás. Abban javarészt egyetértés van a szakemberek között, hogy ez ne essen az utódnevelés időszakára, ugyanis ez kegyetlenség. Máskor is meg lehet fogni a dúvadat, és könnyen szabályozható a létszámuk, nem kell akkor, amikor épp a kicsiket nevelik. Vadászatuk, gyérítésük azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy hosszú távon és fenntarthatóan éljünk együtt velük is.