Idén nyáron kezdődtek meg az építési munkálatai annak az innovatív tesztlétesítménynek, amely a jövőben az egész energiatárolási ágazatot felforgathatja, mivel akár a dombokat is zöldenergia-tárolókká tudja alakítani. Ha a technológia életképes lesz, akkor a Magyarországéhoz hasonló adottságokkal rendelkező országok is képessé válnának arra, hogy kinetikus formában tudják eltárolni a megújuló erőforrásokkal megtermelt energiát.
A megújulóenergia-termelés terjedésével egyre égetőbb problémát jelent, hogy miként lehet az ellátást kiegyenlíteni, vagyis hogy a termelési csúcsidőszakban előállított fölösleges energiát hogyan lehet eltárolni és később – éjszaka, kedvezőtlen időjárási körülmények vagy a megnövekedett kereslet esetén – felhasználni. A legnagyobb közismertségnek jelenleg az akkumulátoros tárolás örvend, ám több más, ezzel párhuzamosan fejlesztett technológia is kezd arra a szintre jutni, hogy tőkebefektetés szempontjából felvegye vele a versenyt. Ez pedig számos országnak fontos fejlemény lehet, mivel ezáltal diverzifikálni tudnák az általuk használt megoldások portfólióját, és függetlenedhetnének a jelenleg viszonylag koncentráltan működő akkumulátorpiactól, illetve az annak ellátási láncaiban lévő bizonytalanságoktól. Nem meglepő, hogy előrejelzések szerint jelentős piaci potenciál van ezekben a fejlesztésekben.
Technológiai szempontból az egyik legegyszerűbb ilyen tárolási megoldást a több mint százéves múltra visszatekintő szivattyús-tározós erőművek jelentik, amelyek a fölösleges energiával egy magaslaton lévő víztározóba pumpálják a vizet, majd szükség esetén leengedik onnan, és egy turbinát meghajtva áramot állítanak elő vele. Az első ilyen erőművet 1907-ben Svájcban húzták fel, és a létesítmény a tervek szerint még legalább 2052-ig üzemelni fog, ez pedig jól mutatja, hogy ezeknek a rendszereknek egy másik előnye is lehet az akkumulátorokhoz képest: a tartósságuk.
Kapcsolódó bejegyzések
Olcsó és hatékony kihívója akadt a zöldhidrogénnek és az akkumulátoroknak
Az energiatárolás nagy kihívást jelent a zöld átmenetben, a hőtárolás azonban számos problémára megoldást jelenthet.
Nem véletlen azonban, hogy az első ilyen erőmű Svájcban épült: ez a technológia főleg a magas hegyekkel és sok vízzel rendelkező országokban alkalmazható, mivel szükséges hozzá a jelentős szintkülönbség és a tározók feltöltéséhez használt nagy mennyiségű víz. A technológia egy jelenleg tesztelés alatt álló, továbbfejlesztett változata azonban a laposabb domborzatú országok érdeklődésére is számot tarthat. A megoldáson öt éve dolgozó RheEnergise nevű brit startup 2022-ben elnyerte az Egyesült Királyság kormányának 8,25 millió fontos támogatását, hogy egy Plymouth közeli bányában felépítse az első demonstrációs projektjét (az ország üzleti, energia- és iparügyekkel foglalkozó minisztériumának ugyanis külön programja van a nettó zéró kibocsátást elősegítő fejlesztések, illetve a hosszabb időtartalmú energiatárolási megoldások elősegítésére). A munkálatok idén nyáron indultak meg, és a tervek szerint még az év során be kellene fejezni őket.
Kép: canva
Hogyan működik?
A RheEnergise technológiájának a lelke egy, a cég által kifejlesztett és a víznél két és félszer sűrűbb folyadék. Ezt egy zárt rendszerben pumpálják a tározóba, hogy aztán később visszanyerjék belőle a szükséges energiát. A szabadalmaztatott, de állítólag olcsón előállítható és környezetbarát folyadék használatának jelentősége abban áll, hogy egy 2022-ben valós körülmények között elvégzett teszt során bebizonyosodott a cég azon korábbi hipotézise, mely szerint a vízzel összehasonlítva más folyadékok esetében a sűrűségükkel arányosan kisebb szintkülönbségre van szükség az adott energia eltárolásához (illetve ugyanakkora szintkülönbség esetén a folyadék sűrűségével arányosan több energia tárolható el). Ez azt jelenti, hogy a technológiát akár 15 fokos enyhe lejtők, illetve kisebb magasságok esetén is használni lehetne (ráadásul plusz vízre sincsen hozzá szükség). Ennek köszönhetően a cég szerint csak Európában mintegy 345 ezer helyszínen lehetne telepíteni az általuk fejlesztett erőművet. Ez pedig jelentős előny a hagyományos szivattyús-tározós technológiával szemben. A megoldás másik előnye a telepítési költségében rejlik: a lítiumion-akkumulátorokon alapuló energiatároló rendszerek kiépítéséhez képest fele annyiba kerülne, sőt a hagyományos szivattyús-tározós technológiával is versenyképes lenne.
A megoldás természetesen kisebb (5 és 100 MW közötti) teljesítményű, mint egy hagyományos tározós erőmű, de mivel kevesebb helyre van hozzá szükség és több helyszínre telepíthető, nem is kellene akkora terület energiakiegyenlítését megoldania, ehelyett inkább kistérségi szinten járulhatna hozzá az ellátás stabilitásának megőrzéséhez. Modularitása pedig akár szintén felfogható előnyként – sőt a már említett kisebb helyigénye miatt valószínűleg az engedélyeztetése is könnyebb lenne. Mindezek tükrében nem lehet csodálkozni azon, hogy a céggel már számos külföldi megrendelő írt alá előzetes megállapodásokat: a rendszer iránt többek között az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Kanadából és Chiléből is érdeklődnek.
Kiemelt kép: canva
Forrás: Energiastratégia Intézet
