Az éttermi tenger gyümölcseinek tanulmányozásával a tudósok kimutatták, hogy a tányérunkra kerülő fajok hogyan változtak az idők során.

Vancouver, nem más, mint egy tengeri herkentyűparadicsom. A korábban lazacban gazdag Fraser folyó torkolatánál fekvő város nyugaton a Vancouver-szigetre, azon túl pedig a nyílt Csendes-óceánra néz. Jóval azelőtt, hogy a városnak lett volna mélyvízi kikötője, már bőséges halászterület volt a Musqueam, Squamish és Tsleil-Waututh népek számára. Ma a világ minden tájáról érkeznek turisták, hogy megkóstolják a helyi kedvenceket, például a frissen a vízből érkező lazacot és laposhalat. A hullámok alatt azonban változnak a dolgok.

Az éghajlatváltozás egyre súlyosabb valóság a Vancouver közelében élő tengeri fajok és a tőlük függő emberek számára. Egy új tanulmányban a Brit Kolumbiai Egyetem (UBC) kutatócsoportja bemutatja, hogy az éghajlatváltozás hatásai máris megmutatkoznak a mindennapi életünkben. Ennek megállapításához nem hőmérőket vagy jégmagokat, hanem éttermi étlapokat vizsgáltak.

„Az étlapok segítségével kapunk egy fizikai és digitális nyilvántartást, amelyet idővel össze tudunk hasonlítani” – magyarázza William Cheung, az UBC halászati biológusa, a tanulmány egyik szerzője. „Sokan járnak étterembe, különösen Vancouverben, ezért meg akartuk nézni, hogy az éghajlatváltozás hatással van-e az éttermekben felszolgált tenger gyümölcseire„.

A csapat a város több száz étterméből, valamint az alaszkai Anchorage és a kaliforniai Los Angeles éttermeiből gyűjtött étlapokat. Az aktuális étlapokat könnyű volt megtalálni, de Vancouver tenger gyümölcseinek történelmében való kutakodás már kicsit nehezebbnek bizonyult. A helyi múzeumok, történelmi társaságok segítségére is szükség volt, ahol a kutatók meglepődve tapasztalták, hogy több mint egy évszázadra visszamenőleg is vannak feljegyzések az éttermi étlapokról, így össze tudták állítani a szokatlan adathalmazt.

A feljegyzések alapján a tudósok létrehoztak egy indexet, az éttermi tengeri herkentyűk átlagos hőmérsékletét (MTRS), amely azt tükrözi, hogy az étlapon szereplő fajok milyen vízhőmérsékleten szeretnek élni. Elemezve, hogyan változott Vancouver MTRS-értéke az idők során, megállapították, hogy a melegebb vizű fajok egyre gyakrabban szerepelnek az éttermi étlapokon. Az 1880-as években az MTRS Vancouverben nagyjából 10,7 °C volt. Most 13,8 °C.

A felmelegedés erősödésével tovább változnak azok a fajok, amelyek elég nagy mennyiségben vannak jelen ahhoz, hogy az étlapokra kerüljenek. Ahogy Cheung munkája előrevetíti, a helyi hidegvízi fajok, mint például a lazac, egyre inkább visszaszorulnak a vancouveri étlapokon. (2019-ben Brit Kolumbiában több mint 70 éve a legalacsonyabb lazacfogást mérték.) Helyükre déli fajok költöznek be. Az egyik legjelentősebb új jövevény nem hal, hanem egy tintahal, amely a halászok hálóiban és így a város éttermeiben is megjelent.

Forrás (wired.com)