



A világ tüdejeként emlegetett Amazonas most új szerepben tűnik fel: pénzügyi nagyhatalomként. Egy friss kutatás szerint az ott keletkező csapadék évente mintegy 20 milliárd dollár értéket képvisel a mezőgazdaság számára.
Az Amazonas hatalmas fái nem csupán árnyékot adnak, és szén-dioxidot kötnek meg. A levelek párologtatása révén nedvességet juttatnak a légkörbe, amelyből felhők képződnek, majd eső hullik vissza nemcsak az erdőre, hanem a környező mezőgazdasági területekre is. Ez a természetes vízkörforgás olyan, mintha az erdő saját öntözőrendszert működtetne. A kutatók műholdas adatok és éghajlati modellek segítségével kiszámolták, mekkora gazdasági hasznot jelent ez a csapadék a termelőknek.
A kép azonban nem felhőtlen. Az erdőirtás miatt már most is milliárdos nagyságrendű lehet az a veszteség, amely a csapadék csökkenő mennyiségéből fakad. Kevesebb fa, kevesebb pára, kevesebb eső; végső soron kisebb terméshozam. De a történet nem csak Dél-Amerikáról szól.
A Kongó-medence, Délkelet-Ázsia trópusi erdei vagy akár az európai és az észak-amerikai erdőségek is hasonló vízszabályozó szerepet töltenek be. Az erdők minden kontinensen befolyásolják a helyi és a regionális csapadékeloszlást. Ha eltűnnek, nem csupán a táj változik meg, hanem a mezőgazdaság vízbiztonsága is meginoghat.
A tanulság világos: az erdők értéke messze túlmutat a faanyagon vagy a természetvédelem eszmei oldalán. Láthatatlan szolgáltatásaik – mint a csapadékképzés – közvetlenül hatnak az élelmiszer-termelésre és a gazdák megélhetésére. Amikor tehát egy erdő sorsáról döntünk, valójában a jövő terméséről is határozunk. Lehet, hogy az eső ingyen hullik az égből, de egyre inkább úgy tűnik: az erdők nélkül megfizethetetlen lenne.
(Agroinform / Earth.com)
Fotó: Canva