Ahogy ígértem, itt a második rész azoknak, akik kedvet kaptak a mikrozöldek termesztéséhez. Mivel magam is egy lelkes amatőr vagyok, így a megoldásaim nem feltétlenül megkérdőjelezhetetlenek vagy meghaladhatatlanok. Ezzel együtt igyekeztem összeszedni a hasznos tudnivalókat, ha egy kicsit képbe szeretnél kerülni a kellékekről, a zöldekről és a lehetséges buktatókról, mert a magyar nyelvű internet enyhén szólva nem hemzseg a szobai zöldségtermesztésről szóló útmutatóktól.
Ha az első részt még nem olvastad volna, ide kattintva teheted meg!
Így kezdd el
Az első és legfontosabb, hogy eldöntsd, szeretnél-e áldozni a mikrozöldekre. Egy minimális belépőszint mindenképp van, minimum egyféle magot és a termesztőközeget mindenképp meg kell venni, azonban itt meg is állhat a dolog, ha nagyon piciben szeretnél kísérletezgetni.
A termőközeg azért kell, mert szimpla virágföldbe való vetésnél fennállhat a fertőzésveszély. A másik fontos dolog, hogy a mikrozöldeknek nincs szükségük arra, hogy a talaj tápanyagot tartalmazzon, mert még azelőtt betakarítjuk a termést, hogy szüksége lenne ilyesmire. Én kizárólag a kókuszrost alapú megoldást próbáltam, és a legtöbb helyen szintén ezt ajánlják, de ismertek más megoldások is.
A kókuszrost téglákat ma már sok helyen be lehet szerezni, ha elmegyünk egy kertészetbe ott biztosan kapunk. Ez az anyag a kókuszdiók héjából készül, így teljesen fenntartható az előállítása, és ami számunkra a legfontosabb, hogy lényegében steril. Ha kicsiben kezdjük a termesztést, érdemes egy kisebb darabot lefűrészelni a kockából, melyhez aztán vizet adunk. Így a tégla méretének sokszorosára duzzad, és ezzel el is készült a termőközegünk. Ilyen kókuszrost termőközeget használnak egyébként abban a veresegyházi üvegházban, ahol nemrég Váczi Gergő forgatott a fenntartható paradicsomtermesztésről.
A birtokunk földje tehát elkészült, a következő amire szükségünk van, egy termesztő tálca. Ez lényegében bármi lehet, akár megfelelően megtisztított háztartási hulladék is. Én első körben az alábbi képen is látható, újkorában húst tartalmazó, nagyjából egyszer használatos műanyag tálcát használtam. Kezdetnek bármi ilyesmi megteszi. A tálcát fel kell töltenünk a kókuszrostfölddel, és készen is állunk a vetésre.
Ha később, a sikeres kísérlet után továbblépnétek, akkor az első dolog amit érdemes fejleszteni, az a tálca. A külföldi oldalakról beszerezhetők direkt erre kifejlesztett műanyag tálcák, azonban ezek ára jóval meghaldja azt, amennyit én szántam a kérdésre. Így aztán kénytelen voltam előhúzni a magyar gógyit, és keresésbe kezdtem, hogy megtaláljam a megfelelő ár-érték arányú megoldást. Végül a közismert svéd áruházlánc egy remek termékét, a részben újrahasznosított műanyagból készült cipőtálcát választottam. Ez persze egy jókora méretű dolog, ha kevés a helyed az ablak körül, akkor ne válaszd ezt a megoldást.
A professzionális megoldások általában három tálcát használnak, így én is hármat vásároltam. Az alsóval és felsővel semmi dolgom nem volt, a közbülsőt viszont lyukacsossá kellett tennem, ami egy rövid, fúrógépes ámokfutás után meg is valósult. Ez a lyukacsos lesz majd az, amelyben a termelés folyik, az alatta lévő a vízelvezetés miatt fontos, míg a harmadik csak a vetés utáni néhány napban szükséges, hogy lesúlyozzuk, majd később hogy lefedjük vele a földet, de ez utóbbi akár el is hagyható.
Ha a tálca és az ültetőközeg is megvan, már csak a magok beszerzése van hátra. Ezen felül mindenképp jól jön még egy klasszikus spricni, de ez szinte minden háztartásban előfordul. Ha mégsem lenne, csapjuk hozzá a bevásárlási listánkhoz, mert most már nagyon közel van az öntözés ideje!
Jöhet a vetés?
A következő fontos dolog a magok beszerzése. Lényegében szinte minden olyan növény, amelynek magját csíráztatásra használhatunk, alkalmas mikrozöldnek is. Vannak favoritok, vannak olyanok, amelyeket a mikrozöldes szubkultúra épp felkap vagy elfelejt, de végeredményben az a legfontosabb, hogy mi milyen növénykét szeretnénk enni. Fontos, hogy kizárólag étkezési célra árusított magvakat használjunk, a vetőmagot eszünkbe se jusson felhasználni!
Az én farmomon többet is kipróbáltam, a kedvencem a retek volt. Ezek a kis növények rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak, a csírákhoz hasonlóan rendkívül egészséges a fogyasztásuk. Az a legjobb bennük, hogy kicsiben, koncentráltan tartalmazzák azt a rengeteg ízt, amit aztán a kifejlett növények, vagy azok termése is tartalmaz. Ennek megfelelően a retek esetében egy enyhén csípős, de nagyon kellemes ízre lehet számítani.
A kezdők számára egyébként is érdemes a retekkel kezdeni, mert a legegyszerűbb, legigénytelenebb mikrozöldek egyike. Hasonló jó megoldás lehet a brokkoli vagy a káposzta is.
A harmadik, befejező részben részletesebben írok majd a legnépszerűbb mikrozöldekről, és bemutatom azt is, hogyan történik a vetés, és milyen teendőink vannak addig, hogy fogyasztásra kerülhessenek a saját termesztésű zöldségeink.
