Mára kijelenthetjük, hogy a darvak számára a Hortobágy a legjelentősebb vonulóhely a világon! Közel kétszázezren készülnek a nagy útra, de még mielőtt tovább indulnának, szerkesztőségünknek megadatott, hogy élőben is megcsodálhassa a darvak nem mindennapi sokadalmát. Íme a Greendex hortobágyi darulese.
A darvak számára a Hortobágy pusztái, halastavai és egyéb vizes élőhelyei európai vonulásuk legnépesebb szárazföldi pihenőhelyeként ismertek. A hazánkon áthaladó darvak 95 százaléka a Hortobágyon vonul át, és hónapokat töltenek el itt. A rekordértékek oka lehet a sikeres fészkelési szezon vagy egyszerűen a vonulás időbeli fáziseltolódása az előző évhez képest, de a vonulási útvonalak közötti populációs átrendeződés is. A vonulás szeptemberben, az északi költőterületek időjárásának hidegebbre fordulásával indul be, az újabb lehűlések pedig egyre nagyobb állományokat hoznak mozgásba, a végső kiváltó ok pedig minden bizonnyal a beköszöntő táplálékszűke lehet.
Rekordmennyiségű daru a Hortobágyon
Múlt héten új rekord született a heti szinkronszámlálás során. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatának tagjai 194 750 példány darut észleltek a nemzeti park vizes élőhelyein.
„Az előzetes várakozások alapján mindannyian azt vártuk, hogy a madarak mennyisége csökkenni fog erre a hétre, hiszen a több évtizede zajló szinkronszámlálások adatai alapján október második felében ez a tendencia volt jellemző. Azonban az enyhe időjárás során tapasztalt déli áramlás, valamint a táplálkozási lehetőségek megléte itt marasztalta a darvak tömegeit” – tájékoztatott Szilágyi Attila, a Természetvédelmi Őrszolgálat munkatársa.
Vezetett túrák a darvak nyomában
A több tízezer daru naponta ismétlődő, alkonyathoz kötődő mozgalmának, a daruhúzásnak a megtekintésére a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága szeptember második felétől november elejéig túrákat szervez. A darulestúrára szerkesztőségünk is meghívást kapott, így a helyszíneken és az oda vezető mintegy tíz kilométernyi úton dr. Déri János, a Hortobágyi Madárpark és Madárkórház Alapítvány alapító igazgatója kalauzol bennünket.
A daru egyik legfőbb tulajdonsága, hogy kedveli a kukoricát. Többek között ezért is honosodott meg a Hortobágyi Nemzeti Park területén. A szántókon, tarlókon megfelelő táplálkozóhelyet találnak, az éjszakákat pedig lecsapolt halastavakon, pusztai elöntéseken töltik.
A madárdoktor azt is hozzáteszi, hogy a darvak általában a kukoricaaratás tarlóján eszegetnek, így ott biztosan megtaláljuk őket. Érdekesség, hogy sok gazda azt hiszi, hogy a kukoricacsőről csípik le a szemeket, de az igazság az, hogy a földről szedik fel a táplálékot.
Kapcsolódó bejegyzések
Akinek tízezrek köszönhetik az életüket: Madárdoktor a pusztáról – Podcast
Holnapután című műsorunk aktuális vendége dr. Déri János, az intézmény alapító igazgatója volt. A doktor mesélt a kezdetekről és a Madárkórház jelenéről, a vadmadarakra leselkedő veszélyekről, arról, hogy mit kell tennünk, ha sérült madárral találkozunk, és arról is, hogy mit lenne érdemes megtanulnunk szárnyas barátainkról.
Darvak nélkül
A rekordszámú darusokaság valóban nem mindennapi jelenség. Ezt a doktor is megerősíti, miközben feleleveníti az 1980-as éveket, amikor még egyetlen daru sem érkezett a vidékre. A közel 200 kilométerre fekvő Kardoskúton gyülekeztek, ahol a mesterségesen kialakított halastó megfelelő helyszínként szolgált, s egyúttal védelmet is nyújt(ott) a nagyobb ragadozók – mint a vaddisznók vagy a rókák – támadása ellen. A 40 évvel ezelőtti kardoskúti daruállomány létszáma 2–3 ezer körül mozgott. Déri János útközben azt is elmeséli, hogy a költöző madarakat igen régi barátság köti kis hazánkhoz.
Egykoron nagy számban költöttek itt a darvak, de az 1910-es évek óta erre nem igazán láttunk példát. Több mint egy évszázad után, 2015-ben költött egy darupár újra Magyarországon. A hagyomány tehát folytatódik, ugyanis a daru a magyarság egyik megbecsült ősi vadmadara. Olyannyira, hogy a darutollas kalap státuszszimbólumnak számított a magyar nép körében.
Hajdanán a darutoll akár egy borjút is megért.
Családi lét
Túravezetőnk a darvak életmódjáról is mesél útközben. Többek között arról, hogy mindig csapatban repülnek, és jellegzetes V alakú formációt vesznek fel. Az elöl repülő madár hamarabb elfárad, ezért változtatják a helyüket a csoportban. Azt is megtudjuk, hogy a költőterületükön füvet, növényi hajtásokat, rovarokat, halakat és olykor kisebb emlősöket fogyasztanak. Vonuláskor kultúrnövények termésével és magvakkal táplálkoznak, tavasszal és nyáron inkább rovarokkal.
A költőhellyel kapcsolatban az is kiderül, hogy a zavartalan helyeket preferálják, ami nádasokat, mocsarakat, vizes erdei tájakat és lakatlan pusztákat jelent. A kakas jellegzetes tánccal és hangokkal udvarol a tojónak, és ha a nász sikeres, fészküket növényi anyagokból, lehetőleg víz által védett helyre készítik. Fészekaljuk két tojásból áll, amelyeken mindkét szülő felváltva kotlik 28–30 napig. A fiókák néhány nap múlva elhagyják a fészket, de a vonulás idejéig a szülők még gondoskodnak róluk. A fiatal madarak hároméves korukra válnak ivaréretté, és akár a húsz esztendőt is megélhetik.
Délutáni csúcsforgalom
Ennyi információval a tarsolyunkban lassan megérkezünk úti célunk helyszínére. Darulestúránk az érintetlen természet közelébe visz bennünket. Csend. Béke. Nyugalom. Itt valóban megállt az idő. A tarlón fácánok szedegetnek, a kukoricásból nyulak ugranak elő, az erdő fái közül pedig sólyom repül a Hortobágy tiszta égboltja felé.
Kapcsolódó bejegyzések
Hallottál már a güzühalmokról?
Az ősszel megjelenő dombocskákat szorgos rágcsálók építik, hogy menedékként és élelemraktárként szolgáljanak a közelgő télen.
Végül megjelennek a „főszereplők” is, szép sorban, kisebb-nagyobb csapatokban, illetve családokban, ahogy túravezetőnk fogalmaz. Alkonyatkor, a lemenő nap sugarában indulnak a találkozóhelyre, ahol egyszerre több tízezren is összegyűlnek. Ez a bizonyos darubehúzás, ami a késő délutáni órákban kezdődik.
A légi forgalom folyamatos, üres járat aligha van a Hortobágy egén. Egy kicsit a főváros munkaidő utáni csúcsforgalmára emlékeztet a helyzet. Távcsövekkel egészen közeliek ezek a nagyjából 5–6 kilogramm testtömegű, szárnyukat 2 méter szélesre kitáró, palaszürke madarak. Több száz méterre elhallatszó krúgatásuk az ősz egyik elmaradhatatlan hangulati eleme, amit szerkesztőségünk is megtapasztal a maga valóságában. Lassan ránk sötétedik, de a darvak behúzása az éjszakázóhelyre még mindig tart. Egyre többen gyülekeznek, már kora este több ezren lehetnek. Az est sötétjében búcsúzunk tőlük, krúgatásuk „énekét” hallgatva.
Kapcsolódó bejegyzések
Még nem késő elcsípnünk a Hortobágy vándormadarait!
A Szent Dömötör-napi Behajtási Ünnep és Darufesztivál kiváló alkalom arra, hogy meglessük az alkonyatkor vonuló darucsapatokat.
Hajnali darules
Déri János a hazafelé vezető úton a hajnali darulestúrákról is mesél. Az éjszakázóhelyeken szép időjárási viszonyok között a hajnali ébredés pillanatait is elcsíphetjük, amikor a darvak csapatai napfelkelte után elindulnak a táplálkozóhelyeikre. Először kisebb, majd egyre nagyobb csapatokban repülnek ki, ami gyönyörű látvány. A kihúzás megtekintésére autós túrára invitálják a vendégeket. Nagyjából 20 perces autóút után egy rövid séta vár a résztvevőkre, így elkerülhető a madarak zavarása.
A darvak nagy része novemberben elhagyja Magyarországot. A telet Európa déli részén és Észak-Afrikában töltik, hogy aztán ismét visszatérhessenek hazánkba. Gárdonyi Géza a Mai csodák című könyvében ekképpen fogalmaz a költöző madarak sorsáról: „Szegény madarak nem érzik jól magukat Afrikában. Mert ott nem rak ám fészket egyik madarunk se. Ott csak gubbaszkodnak, szomorkodnak szegények. Várják a tavaszt. Akkor megint csoportokba szegődnek, ahogy elmentek. Mindenik egyenesen a maga falujába, fészkébe száll. Ahogy a madár az emlékezetében tartja a maga faluját, éppen úgy ismeri az embereket is. Lehet, hogy ott Afrikában beszélgetnek is egymás között rólunk.”
Ígérjük, mi is így teszünk, mert hisszük, hogy a természet eme csodáját egyszer mindenkinek látnia kell!
Fotók: Szilágyi Attila (HNPI)
