A sivatag a közhiedelemmel ellentétben nem feltétlenül jelent egyet a végtelenbe nyúló, homokdűnékkel tarkított forró pusztasággal. Bár képzeletünkben talán egy ilyen kép kapcsolódik a fogalomhoz, ennél jóval tágabb azon területek köre, melyeket sivatagnak lehet nevezni. A definíció legfontosabb eleme, hogy a sivatagok vízháztartása állandóan veszteséges, az éves csapadék pedig jellemzően 250 mm alatt van.

A forróság és a homok viszont semmiképp sem alapfeltétel. Előbbit kiválóan példázza, hogy a világ két legnagyobb sivatagja az Északi-, illetve a Déli-sarkvidéken található, sőt, talán pontosabb úgy fogalmaznunk, hogy ezek teljes területe lényegében sivatag. A sarki sivatagokat jellemzően jégtakarók, jégmezők vagy jégsapkák borítják, ennek megfelelően fehér sivatagnak is nevezik őket.

A sivatagok fajtái

A jég és a homok mellett a talaj rendkívül változatos lehet a sivatagi területeken is, éppen úgy, mint más biomokban. Ennek megfelelően egy sivatag lehet:

• kősivatag,
• homoksivatag,
• kavicssivatag,
• agyagsivatag,
• jégsivatag és
• sziklasivatag is.

Ahogy láthattuk, földrajzi elhelyezkedésüktől függően a hőmérséklet is igen változatos lehet a sivatagokban. A legforróbb az Iránban található Dast-e Lut, ahol nyaranta a 70 °C-ot is meghaladhatja a hőmérséklet. Ezzel bolygónk legforróbb pontjának számít, melegebb, mint a több helyen rekorderként bemutatott kaliforniai Death Valley. Utóbbi is igen meleg, az ott mért 56,7 °C a valaha rögzített legmagasabb földi hőmérséklet. A kettő közötti különbség az, hogy az utóbbit meteorológiai mérőhelyen rögzítették, míg az előbbit műholdas megfigyeléssel állapították meg. A leghidegebbet a sarkvidékeken kell keresni: 1983 júliusában az antarktiszi Vosztok-állomáson mérték az eddigi rekordot, –89,2°C-ot.

A világ legnagyobb sivatagjai

A sivatagos vidékek a Föld szárazföldi területeinek nagyjából egyharmadát foglalják el, amelynél csak az erdővel borított területek kiterjedése nagyobb. A sivatagok kiterjedése és elhelyezkedése elsősorban a földrajzi adottságoktól függ. Ennek köszönhetően Európában például alig vannak sivatagok, míg például Ausztrália területének több mint harmada sivatag vagy félsivatag, több mint felén pedig kevesebb mint 300 mm az éves csapadékmennyiség.

A világ legnagyobb sivatagjai a következők:

1. Antarktiszi jégtakaró: 13 960 000 km².
2. Északi-sarkvidék (magában foglalja a Jeges-tenger szigeteit, Grönlandot, valamint Észak-Amerika és Eurázsia legészakibb területeit): 13 700 000 km².
3. Szahara: 8 600 000 km².
4. Arab-sivatag: 2 300 000 km².
5. Góbi: 1 300 000 km².
6. Kalahári-sivatag: 930 000 km².
7. Patagóniai-sztyeppe: 673 000 km².
8. Rab-el-Háli: 650 000 km².
9. Nagy-Viktória-sivatag: 647 000 km².
10. Nagy-medence: 492 000 km².

A sivatagok élővilága

Ahogy tévedés a sivatagokat a homokdűnékkel azonosítani, az sem igaz, hogy a sivatagok teljesen lakatlanok lennének. Az élet még a Föld legzordabb vidékein is megtalálható, néha persze egy kicsit keresni kell. A sivatagok jelentős részében a szűk keresztmetszet a víz: minden arról szól, hogyan tudnak az élőlények elegendő folyadékhoz jutni, hogyan tudják a vizet elraktározni, és miképpen vészelik át a hosszabb száraz periódusokat.

Növények a sivatagokban

Bár az elmúlt években több jelentős aszály is sújtotta hazánkat, a közelébe sem kerültünk olyan körülményeknek, amelyekkel a sivatagokban élő növények szembesülnek. Nekik komoly kihívásokkal kell szembenézniük, és nemcsak egy-egy rosszabb évben, hanem egész életük során.

A növények létezésének alapja a fotoszintézis. Ehhez napsugárzásra van szükségük, ám a forró égöv sivatagjaiban a napsugárzás egyet jelent a pusztító forrósággal is. Ez azért probléma, mert a melegben a növények párologtatnak, így elveszíthetik a létfontosságú nedvességet. A probléma áthidalására több megoldást is kifejlesztettek a sivatagi növények. Jellemző például, hogy csökkentik leveleik méretét, sőt – ahogy ez a legtöbb kaktusz esetében megfigyelhető –, teljesen el el is sorvaszthatják őket. Mások a gázcserenyílásaik számát minimalizálják, esetleg ezeket csak éjszakára nyitják ki. Szintén elterjedt megoldás a viasszal vagy szőrrel borított levelek, illetve a hatalmas víztároló gumók kifejlesztése is.

A sivatagi növények szaporodása szintén nagyban függ a nedvességtől. Az egynyári növények például hihetetlen gyorsasággal fejlődnek, és borulnak virágba, hogy a szaporodási ciklusuk véget érjen, mire újból beköszönt a szárazság. Van, hogy a magok hosszú évekig pihennek a talajban várva a számukra ideális viszonyokat.

Állatvilág a kietlenségben

Ha a víz és az élelem adott lenne, akkor sem lenne egyértelmű, hogy a szélsőséges hőmérsékleti viszonyok között túl lehet élni. Ráadásul a sivatagok előbbieknek is híján vannak, így az itt élő állatoknak egészen különleges képességeket kellett kifejleszteniük. Anyagcseréjük általában lassabb, mint máshol élő társaiké, ürülékük nedvességtartalma pedig minimális.

A hatalmas füleiről könnyen megismerhető, házimacskához mérhető nagyságú sivatagi róka éjszaka jár vadászni, így a nappali forróság kevésbé terheli meg, illetve épp ezért növesztett akkora füleket. Más sivatagi állatokhoz (például a sivatagi ugróegérhez és a szamárnyúlhoz) hasonlóan a testméretéhez képest aránytalanul nagy fülkagylók dús érhálózatán keresztül rengeteg hőt képes leadni izzadás (párologtatás) nélkül is.

A kétéltű afrikai ökörbéka taktikája némileg más. Ez a különleges állat a hűvösebb vidékeken jellemző téli álomhoz hasonló megoldást alkalmaz, bár esetében talán a nyári álom lehet a találóbb kifejezés. Amikor forró és száraz az időjárás, a béka beássa magát a talajba, ahol némileg hűvösebb van, majd leveti külső bőrrétegét, amely gubóként öleli körül, és segít abban, hogy még jobban szigetelve legyen a gazdája. A nedves időszak beköszöntével aztán felébred, és újra elkezdi aktív életét élni a felszínen. A hibernált állapota egy évnél is hosszabb lehet, és közben akár testsúlya 38%-át is elveszítheti.

Úgy növényevőkre, mint ragadozókra egyaránt jellemző, hogy víz nélkül is képesek hidratáltak maradni. Ez úgy lehetséges, hogy zsákmányuk – legyen ez állat vagy növény – nedvességtartalmát hasznosítják. Így tesz például az arab bejza nevű antilopféle is, mely akár hetekig elvan ivás nélkül, olyan jól hasznosítja az elfogyasztott növények vizét. Persze az is segít, hogy bundája visszaveri a napfényt, és a nap forróbb részeit árnyékos helyen tölti, például a saját maga által kapart mélyedésekben.

Sivatagok ott is, ahol nem akarjuk – Mit tehetünk az elsivatagosodás ellen?

A sivatagok kialakulása természetes folyamat, azonban az emberi tevékenység és a klímaváltozás hatására is bekövetkezhet. Amikor a talajt túlhasználják, kizsigerelik, ezért fokozatosan elveszíti termőképességét és növényzetét, az erózió felerősödik. A folyamatért olyan tevékenységek a felelősek, mint a nagyipari mezőgazdaság, a műtrágyázás, a túllegeltetés, a helytelen öntözés és az erdőirtás.

A folyamat következményeként a terület biodiverzitása és eltartóképessége összeomlik, ami többek között az ott élők elszegényedését és elvándorlását eredményezheti. Megjelennek a por- és homokviharok, melyek nemcsak veszélyesek, de komoly károkat is képesek okozni. Napjainkban több száz millió ember él olyan területen, amelyet az elsivatagosodás veszélyeztet, ez pedig komoly kockázatot jelent a jövőre nézve.

A sivatagosodás a világ egyik legsúlyosabb környezeti problémája, ráadásul a sivatagok terjeszkedése gyorsuló tendenciát mutat. A folyamat mérséklésére és visszafordítására léteznek technikák, de ezek nem minden esetben kivitelezhetők. Az legegyszerűbb természetesen az, ha felhagyunk a sivatagosodást előidéző gyakorlatokkal.

A már degradált területek visszahódítása nehezebb, de számos példa mutatja, hogy nem lehetetlen. Az érintett területek adottságaitól függ, hogy hol melyik megoldás vezethet eredményre. Egyik ilyen lehet például a rotációs legeltetés módszere, amely szabályozott körülmények között utánozza azt a folyamatot, amely a szavannákon természetes módon is zajlik.

Az afrikai Nagy Zöld Fal, amely a világ legnagyobb tájregenerációs projektje, más utat választott. A Szahara déli peremére megálmodott 15 km széles és 8 000 km hosszú zöld sáv feladata a sivatag terjeszkedésének megállítása és a helyben élők megélhetésének biztosítása lenne. Ha a terv sikerrel jár, ez új esélyt adhat az egyre kilátástalanabb helyzetbe süllyedő Száhel-övezetnek.

Sivatagosodás Magyarországon?

Nem kell Afrikáig utaznunk, ha homokbuckás tájat akarunk látni, sőt ehhez már az országot sem kell elhagynunk. A téves vízügyi megoldások, a túlhasználat és a szárazabbá váló klíma összhatásaként az elmúlt évtizedekben a Homokhátság területén több métert süllyedt a talajvíz szintje. Beavatkozás nélkül idővel teljesen elsivatagosodhat az ország területének tizedét kitevő térség, ami felé az első nagy lépést már megtette: a Homokhátság már hivatalosan is félsivatag.

A Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó egyik célja, hogy bemutassa milyen lehetőségeink vannak arra, hogy elkerüljük az olyan pusztító változásokat, mint a sivatagosodás. Az expó részeként bemutatott Your Planet című kiállítás jó összefoglalót adott a kihívásokról, ugyanakkor a megoldási lehetőséget is felvillantotta.