4 évenként fordul elő az a jelenség, amellyel idén is találkozhatunk, amikor az év nem 365, hanem 366 napból áll. Utánajártunk, hogy mi ennek az oka.
A 4 évenként jelentkező szökőév olyan esztendő, amely az év szokásos hosszához képest eggyel több napot tartalmaz annak érdekében, hogy a naptárt szinkronba hozza a csillagászati (tropikus) évvel vagy az évszakok szerinti idővel. Latin neve annus bissextilis, azaz ‘szökőnapos év’.
Egy esztendő ugyanis mindig ugyanannyi naptári napból áll, azonban az évszakok és a csillagászati események nem egész számú napok szerint ismétlődnek, emiatt az előbbi és az utóbbiak minden évben kicsit elcsúsznak egymáshoz képest. De ha bizonyos időközönként beiktatunk egy plusz napot – ezt nevezzük szökőnapnak –, akkor korrigálhatjuk ezt a különbséget.
Kapcsolódó bejegyzések
Hogyan befolyásolja a globális felmelegedés a csillagászati megfigyeléseket?
A földi távcsövekkel végzett csillagászati megfigyelések érzékenyek a légköri viszonyokra, az éghajlatváltozás is befolyásolja a megfigyeléseket.
Nem február 29-e a szökőnap!
Sokan tévesen február 29-ét tartják a szökőnapnak, pedig valójában 24-e a plusz egy nap. A 10 hónapos, összesen 304 napos római naptárban a február volt az év utolsó hónapja, a holdévhez viszonyított eltolódást pedig úgy oldották meg, hogy 2 évente beiktattak egy plusz hónapot. Ilyenkor egyébként a február a szokásos 27–28 napról 23 naposra rövidült. Később Julius Caesar i.e. 46-ban bevezette a 12 hónapos, 365 napos Julianus-naptárt, és elrendelte, hogy 4 évente „a március kalendasa előtti hatodik nap kettőztessék meg”, amely február 23-a, tehát így lett 24-e a betoldott nap, vagyis a szökőnap.
Még így sem volt pontos
Az így átlagosan 365,25 napos (365 napos és 6 órás) naptár azonban nem volt teljesen pontos, ugyanis a valóságban ennél valamivel rövidebb az év, tekintettel arra, hogy a Föld 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodperc alatt kerüli meg a Napot.
A csekély csúszás idővel egyre jobban megmutatkozott, és az egyházi ünnepek terén kezdett gondot jelenteni, legfőképp a húsvét esetében, amelynek a niceai zsinat határozata alapján a tavaszi nap-éj egyenlőség utáni holdtölte első vasárnapjára kellett esnie. Az eltolódás miatt a március 21-ére datált tavaszi nap-éj egyenlőség azonban egyre korábbra és korábbra került.
Kapcsolódó bejegyzések
Ettől nem fogsz csillagokat látni!
Talán már soha nem láthatjuk olyannak az éjszakai eget, mint az őseink, erről pedig az egyre nagyobb számban megjelenő műholdak tehetnek.
A Gergely-naptár a megoldás
A problémát végül XIII. Gergely pápa és a nevéhez fűződő, 1852. február 24-én (Magyarországon 1587-ben) bevezetett Gergely-naptár oldotta meg. Annak érdekében, hogy ismét március 21-e legyen a tavaszi nap-éj egyenlőség időpontja, az új naptárral átugrottak 10 napot, tehát 1582. október 4-e után október 15-e következett. Emellett csökkentették a plusz egy napok számát is úgy, hogy a kerek százas napok közül csak a 400-zal oszthatók maradtak meg szökőnapnak.
Tudtad?
Egy év akkor szökőév, ha az évszám maradék nélkül osztható 4-gyel, de nem osztható 100-zal, kivéve, ha az évszám 400-zal osztható. Így tehát minden 400 évben 97 szökőév lesz.
Szökőmásodpercek is léteznek
Ezt a fogalmat 1972. január 1-jével kezdték el alkalmazni, amikor kiderült, hogy a Föld forgásának egyenetlensége miatt az atomórák által számított idő nem pontosan ugyanaz, mint a csillagászati megfigyelésekből eredő idő. A tudósok azóta azonban arra is rájöttek, hogy a Föld gyorsulása miatt hamarosan nem lesz szükség már a szökőmásodpercek számolására, így 2035-ben ezzel fel is hagynak.
Még több téma érdekel a Földünkkel kapcsolatban? Az idei Planet Budapest kapcsán számos cikkünk született a fenntarthatósággal és a bolygó védelmével kapcsolatban, nézz szét oldalunkon, és olvasd el a számodra érdekes írásokat!
Kiemelt kép: Canva
