Évente kétszer – tavasszal és ősszel történik meg, hogy a nappalok és az éjszakák hossza megegyezik, tehát a napkelte és a napnyugta között 12 óra telik el.
Napéjegyenlőségnek nevezzük az év két azon fontos csillagászati pillanatát, amikor a napkorong középpontja a Földről nézve pontosan az Egyenlítő fölött található. Az északi féltekén a március 20. és 24. között bekövetkező eseményt tavaszi napéjegyenlőségnek, a szeptember 21. és 24. közé esőt pedig őszi napéjegyenlőségnek nevezzük.
Fotó: Canva
Kapcsolódó bejegyzések
Ettől nem fogsz csillagokat látni!
Talán már soha nem láthatjuk olyannak az éjszakai eget, mint az őseink, erről pedig az egyre nagyobb számban megjelenő műholdak tehetnek.
Idén erre a napra esik az őszi napéjegyenlőség
2023-ban szeptember 23-án reggel 8 óra 49 perckor kerül sor eme jeles eseményre. Ezen a napon beköszönt a csillagászati ősz, és innentől kezdve a sötétség átveszi az uralmat a világosság felett, egészen a téli napfordulóig, amikor az év leghosszabb éjszakája után ismét növekedni kezd a nappalok hossza.
Miért változik minden évben a dátum?
A Gergely-naptárban egy év 365 napból áll, azonban a Földnek ennél pontosan 5 órával és 48 perccel hosszabb idő kell ahhoz, hogy megkerülje a Napot. Ennek a különbözetnek a kiegyenlítése végett van szükség négy évente – azaz minden szökőévben – plusz egy napra, ez okozza a napéjegyenlőségek eltérő dátumát is. Ezen a francia oldalon például 1583 és 2999 között megtalálható minden őszi napéjegyenlőség pontos dátuma.
Jeles ünnep, köszönet Földanyának
Őseink ezen a napon a betakarítást, az aratást és a szüretet ünnepelték, hálát adtak a Földanyának az élelemért és a bőségért, ezzel együtt pedig elkezdtek felkészülni a hideg évszakra, a sötétre, a pihenésre és a befelé fordulásra. Az ünneplés a napéjegyenlőség napján kezdődött, és az első teliholdig tartott. Ehhez kapcsolódik a néphagyományban nagy jelentőségű Szent Mihály-nap is.
Kapcsolódó bejegyzések
Aratás után üres a tarló. Vagy mégsem?
Amikor a végeláthatatlan arany búzatáblákból a kombájnok pusztaságot csinálnak, azt hinnénk, megszűnik rajta az élet. Pedig csak meg kell várnunk, amíg lemegy a nap.
Mabon és Perszephoné
Az ősi kelták Mabonnak nevezték az őszi napéjegyenlőség eseményét, amikor az aratás és a betakarítás befejeztével kifejezték a hálájukat és a köszönetüket a termésért. Máglyákat gyújtottak, és rituálisan elégették egy férfiisten bábuját, amely a gabonaisten megsemmisítését jelképezte.
A görög mitológia is megőrizte az ősi istennőkultusz ünnepét. Az „Istenek Anyja”, azaz Démétér (Dia Máter) lánya, Perszephoné, a termékenység és a termés istennője (bár kicsit később, november 1-jén) leköltözik az alvilágba, és majd csak a tavasz kezdetén, februárban tér vissza újra.
Kiemelt kép: Canva
