A téli napforduló a sötétség és a fény egyensúlyának olyan különleges pillanata, amelyet a különböző népek évezredek óta megünnepelnek. Az északi féltekén ezen a napon van az év legrövidebb nappala és a leghosszabb éjszakája.

Csillagászati jelentése

A napforduló (latinul solstitium) egy csillagászati kifejezés, amellyel a Napnak a Föld egyenlítőjéhez való helyzetét fejezzük ki. A téli napforduló az a pillanat, amikor a Nap és a Föld középpontját összekötő egyenes és az egyenlítő síkja által bezárt szög a legnagyobb értékét (kb. 23,5 fok) éri el a Nap déli félgömbön való elhelyezkedése mellett. Ez a szög mind a téli, mind a nyári napfordulón néhány napra állandósul, azaz a Nap ugyanott delel. A csillagászati telet is ettől a naptól számítják.

2023-ban hazánkban a téli napforduló december 22-én, hajnali 4:27-kor következik be. A Nap (Budapesten) 07:28-kor kel fel, és 15:55-kor nyugszik, tehát több mint 15 órán át tart a sötétség.

Ősi spirituális ünnep

A legtöbb ősi vallás egyik legfontosabb ünnepe ez a nap, amikor a fény ismét győzedelmeskedik a sötétség felett, hiszen ettől a naptól kezdve a nyári napfordulóig egyre hosszabbak lesznek a nappalok.

A sumérok Zagmuk néven tartották a napfordulós ünnepüket, mely szerint óvó istenük, Madruk ilyenkor vívja meg csatáját a túlvilág szörnyei és a sötétség ellen. A görögök a Lenaia során ünnepelték Dionüszosz istenük újjászületését, a rómaiak pedig az őszi vetés befejezésekor, a téli napforduló idején egy egész héten át vigadtak Saturnalia elnevezésű ünnepük alkalmával.

Kapcsolódó bejegyzések

Ma döntetlen a fény és a sötétség harca

Az őszi napéjegyenlőség idén szeptember 22-ére esik.

A Jul elnevezésű ünnepet (Julfest, Yule) az egykori germán és más európai pogány népek tartották a téli napforduló idején. A kelták a fák körül énekeltek, tüzet raktak, és megajándékozták egymást, a germán törzseknél pedig hatalmas lakomákat csaptak. A vikingek a Midvinterblot során tisztelegtek isteneiknek, akiktől azt kérték, hogy engedjenek a tél szorításából.

Karacsun ünnepe

A keleti pusztai nomád népek, így az ősi magyarság legkiemelkedőbb ünnepe volt a téli napforduló, azaz a sötétség világosságba való átfordulása, ami a megújulást, az újjászületést jelképezte. Az ünnep neve is ezt jelenti a türk nyelvekben és feltehetőleg a régi magyar nyelvben is: a „Kara” sötétet, feketét jelent, a „csun” pedig fordulást. Innen származik a jóval később meghonosodott keresztény ünnepünk, a karácsony elnevezés is.

A napforduló éjszakáján az emberek összegyűltek, és úgynevezett szertüzet gyújtottak, amihez a nomád kultúra hagyományai szerint erdei vagy gyümölcsfákat használtak. A szertüzek segítettek megőrizni az esemény tisztaságát és erejét, valamint megvédték a jelenlévőket. Az emberek a tűzön mint ősi elemen keresztül kapcsolódhattak a Teremtőhöz, az Apához és a Földanyához. Ezt az ősi hagyományt az elmúlt pár évtizedben egyre több helyen újjáélesztették, az emberek ismét szertüzek köré gyűlnek a téli napforduló ünnepén.

Érdekel még több, az élvővilággal kapcsolatos téma? Az idei Planet Budapest kapcsán számos cikkünk született a fenntarthatósággal és a bolygó védelmével kapcsolatban, nézz szét oldalunkon és olvasd el a számodra érdekes írásokat!