Kicsi, fürge, éjszakai életmódot folytat, és ha felbukkan a fürdőszobában, a konyhában vagy a pincében, jobb lesz, ha elkezdünk aggódni a könyveinkért, a régi családi fotókért, de a müzli, a liszt és még a ruháink sincsenek feltétlenül biztonságban. Jóllehet a köznyelv cukormolynak, illetve ezüstmolynak is nevezi, ez az állat se a molyokkal, se a csótányokkal nem áll rokonságban. Az ezüstös pikkelyke ugyanis nem más, mint egy több száz millió éve velünk élő ősrovar.
Honnan tudhatjuk, hogy ezüstös pikkelyke költözött az otthonunkba?
Az ezüstös pikkelyke viszonylag nehezen keverhető össze más rovarokkal, ezért valószínűleg azonnal felismerjük majd ezt a 7–10 milliméter hosszú, három potrohfüggelékkel, valamint apró pikkelyekkel borított rovart. Mivel éjjeli életmódot folytat, sokan nem is tudják, hogy ezüstös pikkelykék vertek tanyát náluk, csupán a károkozásuk következményeiből vagy aprócska, fekete reszeléknek látszó ürülékükből következtethetnek erre. Ha azonban egyik éjjel felkapcsoljuk a villanyt a konyhában vagy a fürdőszobában, könnyen lehet, hogy magával a rovarral is találkozhatunk. Ilyen esetekben az ezüstös pikkelyke először megdermed, majd pár pillanat múlva már meg is iramodik rejtekhelye felé, ahonnan csak azután merészkedik ki legközelebb, miután leoltottuk a villanyt.
Az ezüstös pikkelykével nem egyszerű felvenni a harcot
Viszonylag nehéz dolgunk lesz, ha sikeresen akarunk fellépni az otthonunkat megszálló ezüstös pikkelykék ellen. Ennek az az oka, hogy ezek az apró rovarok szinte mindennek ellenállnak. Mondhatnánk, hogy nem csoda, hiszen már ősidők óta élnek itt a bolygón, ám véleményem szerint még így is megdöbbentő a tény, hogy az ezüstös pikkelykék akár egy teljes évig képesek kibírni élelem nélkül. De az is meglepő, hogy helyreállítják megrongálódott testrészeiket, valamint hogy akár nyolc hosszú éven keresztül is élhetnek, ha nekik kedveznek a feltételek. Márpedig sokszor kedveznek nekik, mivel könnyen alkalmazkodnak az emberek otthonaihoz, így például ha valamelyik helyiségünkben penészesedést, nedvesedést, beázást észlelünk, szinte biztosra vehetjük felbukkanásukat.
De akkor hogyan védekezhetünk ellenük?
Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy falaink penészesedéséért nem az ezüstös pikkelyke okolható, az ősrovar már csak a következmény, amely egyébként – ha úgy vesszük – azért jelenik meg, hogy a segítségünkre legyen, hiszen a papír, a pamut vagy a liszt mellett az ősrovar nagyon szívesen táplálkozik poratkával is. Ezzel ráadásul a házi porra való allergiának is kedveznek, de nyilván nem olyan mértékben, hogy megérje szemet hunyni a jelenlétük felett, és elfogadni őket lakótársunknak.
Ám amennyiben az elkergetésük mellett döntünk, próbáljuk hanyagolni a rovarirtó vegyszereket, és inkább válasszunk természetes megoldásokat ehhez. Ha csak tartunk tőle, hogy megjelenhetnek nálunk, jó fellépés lehet ellenük például az, hogy ellehetetlenítjük számukra ingatlanunk helyiségeit. Megfelelően gyakori szellőztetéssel, páramentesítéssel, rendszeres portörléssel és porszívózással elérhetünk eredményt, ha pedig már itt a baj, mert betolakodtak, szabaduljunk meg a felesleges újságpapírhalmoktól, esetleg harcoljunk az ősrovarok ellen mézzel bekent papírral, amelybe beleragadhatnak.
Jó fegyver lehet ellenük még az ecet, amely a penészesedéssel szemben is kiváló, azonban ha nem rovarinvázióról beszélünk, csupán néhány állatkával találkozunk, és azok se terjedtek tovább a nappaliba, hálószobába, még nem biztos, hogy azonnal fel kell fegyverkeznünk. Az ezüstös pikkelykék az egészségünkre nem károsak, ilyen kis létszámban pedig túl sok vizet nem fognak zavarni.
A túlzott vegyszerhasználat nem fenntartható. A fenntarthatósággal és azzal, hogy mi mit tehetünk bolygónk védelméért, a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó kiemelten foglalkozott.
Kiemelt kép: Canva