A poloskák mindenhol ott vannak?

A poloskák mindenhol ott vannak?
A poloskák mindenhol ott vannak?

Földön, vízen, levegőben: ez pontosan igaz a poloskákra is, ugyanis nem csupán a szárazföldön élnek. Lássuk, hol találkozhatunk még velük!

A poloskák (Heteroptera) egy igen fajgazdag alrend, amely a félfedelesszárnyúak rendjébe tartozik, a fajok közül hazánkban körülbelül 900 fordul elő. A jól ismert és sokak életét megkeserítő zöld vándorpoloskát és az ázsiai márványpoloskát senkinek sem kell bemutatni, azt azonban valószínűleg kevesen tudják, hogy élőhelyük nem korlátozódik csupán a szárazföldre, hanem a víz felszínén és a víz alatt is megtalálják a számításaikat.

Tudtad? Míg a szárazföldi poloskák nagy része növényevő, a vízi poloskák a búvárpoloskák kivételével mind ragadozó életmódot folytatnak.

 A parton és a vízfelszínen

Fenyérpoloskák: Apró, 2 milliméternél is kisebb rovarok, amelyek a nedves talajfelszínen vagy pedig az úszó vízinövények között a víz felszínén élnek.

Parti poloskák: Kis testű élőlények, amelyek bizonyos értelemben a molnárpoloskák és a szárazföldi poloskák között „helyezkednek el”. Nem a vízben, de nem is a szárazföldön élnek, hanem az iszapos partszegélyeket, ingoványokat választják otthonként.

Molnárkák: Ezekkel a karcsú, hosszú lábú rovarokkal valószínűleg már mindenki találkozott a vízparti nyaralások, horgászatok során. A vízfelszínen „korcsolyáznak”, és a vízbe esett rovarok testnedvét szívják ki táplálék gyanánt.

Tavi molnárpoloska
Fotó: Canva

Víztaposó poloskák: A molnárkákhoz hasonlóan ezek a rovarok is a vízfelszínen élnek, ahol apró ízeltlábúakra, gyakran csípőszúnyogok különböző fejlődési alakjaira vadásznak.

Vízenjáró poloskák: Zöldes színű poloskák, amelyek általában az állóvizek felszínén úszó vízinövényeken, bomló faleveleken, mohapárnákon élnek.

Vízmérő poloskák: Ezek a karcsú testű rovarok nevüket hosszú lábuknak köszönhetik, amelyekkel olyan óvatosan lépdelnek a vízben, mintha épp a vízszintet méricskélnék. Általában álló- vagy lassú folyású vizek partszegélyén élnek, de néha kimerészkednek a vízfelszínre is. Főként vízbe hulló rovarokkal és kikelő szúnyogokkal táplálkoznak.

Vízmérő poloska
Fotó: Canva

Víziskorpiók: Lapított testű, maximum 23 milliméter nagy, levél formájú poloskák. Az első pár torláb fogópárrá alakult, bicskaszerűen összecsukhatók, és vízszintesen mozognak. Lesből támadnak a közelükbe kerülő halivakékokra, rovarlárvákra.

Botpoloskák: Bár a víziskorpiók közé tartoznak, fentebb említett rokonuktól eltérően néznek ki. Világosbarna színű testük pálcikaszerűen megnyúlt, akár 3,5 centiméter hosszú is lehet. Állóvizekben vadásznak, első két pár lábukat az imádkozó sáskákhoz hasonlóan használják zsákmányuk elkapásához.

Botpoloska
Fotó: Canva

A víz alatt

Búvárpoloskák: A vízipoloskák legnépesebb családját alkotják, a többi fajtól eltérően csak rájuk jellemző a tompa hegyű szipóka és a rövid első lábak. Egyedül ők képesek arra is, hogy a vízből felúszva a vízfelszínt átszakítva szárnyra kapjanak. a több vízipoloskával ellentétben többségében növényevők, algákkal és növényi törmelékkel táplálkoznak.

Csíkpoloskák: Széles, lapított testű, áramvonalas rovarok, igen gyorsan úsznak. Többnyire a vízben élő növényzetben tartózkodnak, vízirovarokkal és halivadékokkal táplálkoznak. A felszínre ritkán jönnek fel levegőt venni, ugyanis a hasi oldalukat borító ezüstös levegőréteg elegendő mennyiségű vízben oldott oxigént tud felvenni. Az emberi bőrt is képesek átszúrni csípő, égő fájdalmat okozva.

Fenékjáró poloska
Fotó: Canva

Fenékjáró poloskák: Különleges életmódú rovarok, amelyek hazánkban tiszta vizű alföldi és hegyi patakokban, folyókban fordulnak elő. Leginkább a vízfenéken, kövek és kavicsok alatt tartózkodnak. Minden kisebb vízi élőlényre támadnak, csípésük az ember számára is fájdalmas.

Tutajpoloskák: A trópusokon és a mérsékelt égöv déli részén élnek, de hazánkban is találtak már óriás tutajpoloskát. Általában kifejezetten nagy méretűek, 8–12 centiméter hosszúak is lehetnek, ragadozó életmódot folytatnak, halakkal és kisebb békákkal táplálkoznak. Jó repülők, legfőképpen éjjel szállnak ki a vízből.

Óriás tutajpoloska
Fotó: Canva

Hátonúszó vagy hanyattúszó poloskák: Testük csónak formájú, áramvonalas, hátsó lábaik erőteljes csapásaival igen gyorsan úsznak a hátukon. Szinte minden kisebb élőlényt, gyakran fajtársaikat is üldözőbe veszik a víz alatt, majd a zsákmányt megragadva felemelkednek a vízfelszínre. Szúrásuk az ember számára is fájdalmas, nem véletlenül szokták víziméhként is emlegetni őket.

Törpe-vízipoloskák: Testük legfeljebb 3 milliméter hosszú, domború. Többnyire vízinövények szárán kapaszkodnak, egyébként ők is a hátukon úsznak. Vízibolhákkal táplálkoznak.

Hátonúszó poloska
Fotó: Canva

Felhasznált irodalom: bszm.elte.hu és arcanum.com
Kiemelt kép: Canva

search icon