Kezdődhet a farkasvadászat az EU-ban?

Ismét a figyelem középpontjába kerültek a farkasok, miután az Európai Unió tagállamai támogatták azt a módosító indítványt, amely a ragadozó nemzetközi természetvédelmi státuszát fokozottan védettről védett, de vadászható státuszra enyhítené.

A döntést olyan parázs vita kíséri, mint ami a jeladós svájci farkas tavalyi kilövését, és a borsodi rendőrségi razzia során elkobzott öt farkaskoponya ügyét is övezte. Míg az egyik oldal démonizál és vadászná a fajt, a másik oldal az új kutatási eredményekre hivatkozva amellett érvel, hogy farkasnak csúcsragadozóként igenis fontos szerepe van az ökológiai rendszerekben.

Amikor a farkas a Berni Egyezmény létrejöttekor fokozottan védett státuszt kapott, az 1979-ben rendelkezésre álló tudományos adatokat, valamint az Európában veszélyeztetett emlősök, madarak, kétéltűek és hüllők akkortájt aktuális jegyzékét vették alapul. Mivel a farkast hosszú ideig szándékosan üldözték, akkoriban a legtöbb európai országban ténylegesen a kihalás szélére sodródott, így a fokozottan védett státusz megítélése teljes mértékben megalapozott volt.

Az ezt követő évtizedekben ugyanakkor a jogi védelem, a természetes újraerdősülés, a földterületek elhagyása, és a vadon élő patás állatok populációinak növekedése miatt a farkas populációi újra megerősödhettek. Mára eljutottunk odáig, hogy a faj a kontinentális Európa minden országában jelen van, néhány országban pedig ezres nagyságrendű populációk is előfordulnak. Az európai farkasok teljes egyedszámát 2016-ban még 17 000 példányra, 2022-ben pedig már 21 500 példányra becsülték. A farkas állományának stabilizálódását 2022-ben egy, a Berni Egyezmény számára született értékelés is megerősítette.

Eszerint: „a számok nagyságrendje és az elmúlt évtizedekben bekövetkezett változások alapján megállapítható, hogy az elmúlt évtizedben nőtt a farkasok száma Európában, és az általános pozitív tendenciák stabilnak vagy növekvőnek tűnnek. A védettségi helyzet európai szinten tagadhatatlanul pozitív, és a faj a Természetvédelmi Világszövetség vörös listájának rendszerében „legkevésbé veszélyeztetettnek” minősíthető, ha az értékelésre kontinentális szinten kerül sor.”

Ezt követően az Európai Bizottság – a mostani döntés előkészítése keretében – 2023 őszén újra felszólított minden érintett felet és hatóságot, hogy nyújtsanak be a farkasállományra vonatkozó naprakész adatokat. Ez a felmérés is megerősítette, hogy a farkasok elterjedési területe folyamatosan bővül, Luxemburg kivételével ugyanis mind a 24 farkaspopulációval rendelkező uniós tagállamban észleltek szaporodó falkákat. Magyarországon főként az Északi-középhegység térségében fordulnak elő, a becslések szerint országos szinten legfeljebb 60-70 példány lehet belőlük.

Terjeszkedő farkasok, terjeszkedő konfliktusok

A farkas korábbi őshonos elterjedési területeire való visszatérésével együtt járt a konfliktusok fokozódása is, melyekben főként a legeltető állattartással foglalkozó gazdák, valamint a vadgazdálkodási szektor szereplői érintettek. A 2023-ban összesített európai adatok szerint például a farkasok évente legalább 65 500 állatot zsákmányolnak, amelynek 73%-a juh és kecske, 19%-a szarvasmarha, 6%-a pedig hústermelés céljából tenyésztett ló és szamár. A MATE kutatóinak korábbi tanulmánya szerint a farkasok akkor fanyalodhatnak nagyobb számban a legelő háziállatokra, ha a vadon élő patások állományának sűrűsége és változatossága jelentősen visszaesik, vagy ha a juhokat, marhákat nagy területeken megfelelő védelem nélkül tartják.

Bár ezek a hatások az egyes országok szintjén elviselhetőnek tűnnek, az események helyi szintű koncentrációja több országban mégis rendkívül heves érzelmeket váltott ki.

Vajon kell félnünk a farkasoktól?

Ha itthon kevesen is vannak, azért nem zárható ki, hogy összefussunk akár velük, akár medvékkel. Ebben a tekintetben viszont fontos hangsúlyozni, hogy nem kell tőlük félnünk, sem a medve, sem a farkas nem tekint minket prédafajnak. Sőt, ahogy Sütő Dávid, a WWF Magyarország nagyragadozó-szakértője egy korábbi podcastunkban elmondta, találkozni sem akarnak velünk, így ha tudomást szereznek jelenlétünkről, jellemzően elkerülnek minket: