A legközelebbi szomszéd 200 méterre lakik, körbevesz a zselici táj, és megvalósul a színtiszta ökológiai szemlélet. A házak is a természetesség jegyében épülnek, és sok család törekszik több tekintetben is az önellátásra. Ám stratégia nélkül nem megy. A Gyűrűfűi Ökofalu elnökével, Borsos Bélával beszélgettem arról, vajon kinek való ez az elvonulós, ám számos kaput kitáró életmód, milyen feltételekkel költözhetnek be a lakók ebbe a cseppet sem hétköznapi faluba, illetve mik a legnagyobb kihívások.

Ha már a tiltakozás nem segít, és egy kézzelfoghatóbb jövőképre van szükség, miért ne épülhetne egy ökofalu valahol Magyarország egy különleges területén? Ahol az ökológiai szemléletmód, az önellátás, a természet tisztelete találkozik, és ahol közös elvek mentén segítik egymást a lakók. Persze maga az álom nem könnyen vált valóságos településsé. Borsos Béla, a Gyűrűfű Alapítvány elnöke valódi eredményekre vágyott, melyeket egy ökofalu képében álmodott meg. Ezután azonban nemcsak a megfelelő helyszínt, hanem a település struktúráját és legfontosabb elemeit is ki kellett dolgozni. Habár maga a projekt már az 1990-es években elindult, a hatóság okozta nehézségekbe ütközött, ráadásul sok esetben a jelentkezők is nagy kihívások elé állították a kezdeményezőket. Nagyon nehéz összefoglalni az ökofalu esszenciáját, elveit és különleges atmoszféráját. Éppen ezért kerestem fel magát a település megálmodóját, Borsos Bélát.

Kapcsolódó bejegyzések

Változatosság a földeken és a tányérodon: a mezőgazdasági sokféleség

A mezőgazdasági sokféleség fontos szerepet játszik az emberiség élelmezésében és az ökoszisztémák egészségének megőrzésében is. Háztáji kertészek, gazdálkodók és fogyasztók is támogathatják a sokszínűség megőrzését.

Miért éppen ökofalu?

A 80-as években is volt egy hasonló hullám, mint napjainkban. Egyre többen igyekeztek kiszakadni a város forgatagából, és vidékre vágytak. Akkoriban azonban ez nem ment könnyen: egy meglévő falu nem feltétlenül fogadta tárt karokkal az újonnan betelepülőket, ha ők mást szerettek volna csinálni, mint a helyiek. Elszánt, kitartó emberek is belebuktak ebbe. Béla egy utazás során, egy geográfus professzorral beszélgetve ébredt rá arra, hogy ezt a tervet nem egyedül kell megvalósítania, hanem egy életképes közösség segítségével. Így lehetségessé válik az, ami Magyarországon még ma is egyedülállónak számít.

Így formálódott az ökofalu gondolata, egy településé, amely voltaképp kisebb, mint egy falu, de nagyobb, mint egy kommuna: az alkalmas, a közösség pszichológusok által is igazolt mérete 70 főtől 200 főig terjed. Az ilyen közösségek tudnak leginkább fennmaradni a környezeti kihívásokkal szemben.
Így, hogy a tervezett lélekszám már adott volt, csak a megfelelő helyszínt kellett megtalálni. Ez sem volt egyszerű menet, hiszen számos feltételnek teljesülnie kellett: kellett egy önálló vízgyűjtő, a nagyvárostól való megfelelő távolság stb. Meglehetősen kevés ilyen terület van itthon: az Őrség és a Tolnai-dombvidék mellett a Zselic nyújtott erre lehetőséget. Egy ismeretség kapcsán aztán Gyűrűfűre esett a választás, amely minden ökológiai szempont tekintetében tökéletesnek bizonyult.

A betelepülni vágyók is feladják a leckét

Az alapítók eleinte csak ketten voltak: táborokat szerveztek, és szép lassan kialakult az érdeklődés Gyűrűfű iránt. Azonban ez az életvitel, az itteni körülmények nem valók mindenkinek, ezt honlapjukon részletesen le is írják. Sok jelentkező nem az volt, akinek mondta magát, vagy nem volt meg bennük eléggé az elhatározás. Béla elképesztő történetekbe avatott be, amelyekből kiderül, meglehetősen széles spektrumon mozog az érdeklődők listája. Habár a lelkesedés sokakban óriási, valódi megtelepedésre csak nagyon kevesen képesek.

A kezdetekben sem épületek, sem infrastruktúra nem volt a faluban, de a mai napig nagyon csekély azok száma, akik végül valóban képesek fenntartani magukat Gyűrűfűn. Habár szélsőséges a jelentkezők motivációja, a „legnagyobb gond” azokkal van, akik valójában képesek lennének itt élni, de nincs meg hozzá a megfelelő stratégiájuk és az anyagi forrásuk. Enélkül ugyanis lehetetlen létrehozni az önellátásra törekvő berendezkedést. Hiszen hiába van ott egy darabka föld, ha az adott embernek, családnak fogalma sincs arról, mihez kezdjen vele. Az ökofalu csodálatos kezdeményezés, de azok esetében működik igazán a letelepedés, akiknek határozott elképzeléseik vannak ennek kivitelezéséről, a jövőről és arról a megélhetésről, amit leendő otthonukban szándékoznak megvalósítani. Habár az alapítvány mindenben segít, a tőkét, a házat és az ökológiai szemlélet vezérelte elvek gyakorlatba ültetését a beköltözőknek kell kitalálniuk, felépíteniük.

Szerencsére egyre több az olyan család vagy személy, akiknek konkrét elképzeléseik vannak, és ezeket meg is tudják valósítani.

Infrastruktúra és szemléletmód: kinek mi a fontos?

Kérdésemre, miszerint mik a legnagyobb kihívások, Borsos Béla az ökológiai szemléletmódot említi, illetve az infrastruktúrát. Mivel Gyűrűfű egyáltalán nem szokványos falu, és a legközelebbi települések is messzebb esnek, a folyamatos ingázás és a klasszikus munkahelyi élet jóval nehezebben oldható meg. Ezzel szemben több pozitív elgondolás is van, és a családok esetében ki tud elégülni az oktatási intézményre, az orvosi ellátásra stb. vonatkozó igény is. Ehhez szükséges a stratégia: tájékozódni kell, tudni, mit lehet kihozni ebből a cseppet sem hétköznapi, ám annál inkább előremutató helyzetből.

Remek példa a kecsketartó farm, ahol csodás, „bio” minősítésű kecsketejből készült termékeket készítenek, és egy biopiacot is kiépítettek erre Budapesten. A Tündérmajor egy bejáratott vállalkozás, melyet a tulajdonosok döntése alapján most már egy fiatal bérlő házaspár visz tovább. Így több családot is „ellát” a jól működő, ökológiai elveken alapuló gazdaság. De van itt gyümölcsös, lovastanya is, és sok vállalkozó szellemű ember minden korosztályból.

Az infrastruktúra kapcsán felmerült bennem, hogy az ide költözők hogyan oldják meg a gyerekek oktatását: Béla elmondja, hogy a közelebb eső nagyvárosba, Pécsre járnak, de hosszú távon – a gyereklétszámtól és a jogszabályi lehetőségektől függően – tervben van egy magánoktatás jellegű intézmény létrehozása is.

Az azonban egyértelmű, hogy az ökofalu semmilyen szinten sem hasonlít egy átlagos faluhoz: nincsenek aszfaltozott utak, csak kövezettek, nincs közvilágítás, és ez utóbbit nem is tervezik, hiszen szembemenne az elvekkel.

Kapcsolódó bejegyzések

Eltűnőben a sötétség és ezzel együtt a rovarok is

A fényszennyezés jelentős probléma. Legnagyobb bajban a rovarvilág van. De miért olyan vonzó számukra a fény?

Az építkezés sem a most „megszokott” mederben zajlik

A gyűrűfűi élethez három igazán fontos szempontot kell magunkévá tenni: a fent említett stratégia, tehát a megélhetés és az ökológiai szempontok sora mellett a házépítésre kerül a fókusz. Ebben az esetben ugyanis szintén szem előtt kell tartani azokat az elveket, melyek mentén megvalósulhat a természetesség a beköltözők otthonaiban. Már a tervezés során vétójoga van az alapítványnak: addig kell módosítani az építkezés tervezetét, amíg az minden szempontnak meg nem felel. Ezt követi az építési hatóság jóváhagyása.

A tervezésben természetesen segít az alapítvány, de nincs könnyű dolga a betelepülni vágyóknak, ugyanis összességében nem egyszerű egy nulla energiaigényű építkezést megvalósítani, és ebben a jogszabályok sem támogatják az építkezőt. A természetes anyagok használata manapság „elavultnak” számít az építőiparban, így a föld, a vályog vagy a fa nem preferált alapanyagok. De a megfelelő tervezés és egy szakavatott építész segítségével az elveket végül a gyakorlatba is átültethetik az itt élők.

Helyi anyagok, helyi munkaerő, minél kevesebb beszállítás és külső input: ezeknek mind meg kell valósulniuk az építkezés során. Mivel ökológiai szemléletről beszélünk, ennek a házakban is vissza kell köszönnie. Ez az építészetben azt jelenti, hogy a mérsékelt égövön, az északi féltekén dél felé nyitott épületeket kell létrehozni, tehát ennek megfelelően kell tájolni őket.

Ebben segít, hogy már a rendezési terv is úgy alakította ki a telkeket, hogy ilyen házak épülhessenek rajtuk, de a környék összes falva a déli lejtőn épült, tehát az elv cseppet sem új keletű.

Télen fontos, hogy az épületeket süsse a nap, ezt lombhullató fák telepítésével érik el, nyáron pedig az árnyék és a ház hűsítése a cél. Ehhez ismerni kell a megfelelő tájolást, és a fentiek alapján létrehozni az otthont.

600 látogatóból 6 család

Nyílt napjaikon az érdeklődés nagy, de kevesen vannak azok, akiket a letelepedés is érdekel. Az elmúlt években 600-an fordultak meg látogatóként Gyűrűfűn, de ebből mindössze 6 családdal kötött szerződést az alapítvány, akik jelenleg a házépítés, a letelepedés különböző fázisaiban vannak. Kérdésemre, miszerint mik a konkrét célok a faluval, Béla több érdekes választ is ad. Az időbeli horizontot 200 évben határozták meg: ez azt jelenti, hogy szeretnék, hogy ez idő alatt az alapkoncepciót követve létrejöhessen az ökofalu. Itt ugyanis nem ötéves tervek vannak, a házakat sem fél év felhúzni, az építkezés és a berendezkedés is hosszabb folyamat. Remekül passzol ez az ökológiai szemlélethez: lassabban, ám annál hatékonyabban és fenntarthatóbban szeretnék létrehozni a települést.

Emellett szeretnék átállítani az itt lévő teljes vízgyűjtőt, a teljes biorégiót az emberi jelenlét elviselésére, és ehhez kell a 200 év. Jó példa erre, hogy a most telepített egykorú erdőállományt le szeretnék cserélni. Szerencsére az erdészek partnerek ebben: lassan, 10 éves eltolással újítják föl, és telepítik be az őshonos állományt, amely ebben az esetben a gyertyános tölgyes. A környezet 1100 hektárnyi természetvédelmi terület, ebben foglal helyet az alapítvány 174 hektárja, ahol a telkeket is kialakították.

43 úgynevezett farmgazdasági terület van a rendezési tervben, amelyet már HÉSZ-nek (Helyi Építési Szabályzatnak) lehet hívni, így ez alapján bírálnak el mindent. Az itt lévő telkek nagyjából 1 hektár körüliek, ami komolyabb termelésre, önellátásra is maximálisan elegendő.

A terület elsősorban a gyümölcsösöknek, a zöldségtermesztésnek, az állattartásnak kedvez, ám a gabonafélék nem nagyon teremnek meg itt, erre nem megfelelőek a viszonyok. Ezeket tehát mind az emberek, mind az állatok számára máshonnan szerzik be.

A szélsőségekhez való alkalmazkodás győztese?

Habár a rendszerszemlélet és az átgondolt terv elengedhetetlen a letelepedéshez, ahogyan a tőke is, az ökofalu és annak környezete önmagáért beszél. Egy olyan szélsőséges időjárási helyzetben, amikor egyre kérdésesebb az, hogy mit eszünk, abszolút a jól beállított, alkalmazkodó, természetközeli rendszereké a jövő. Ez a permakultúra fő üzenete, és az alapítvány is ezt valósítja meg Gyűrűfűn. Az új feltételekhez alkalmazkodó diverz rendszerek, így a permakultúrás elveken alapuló ökofalu is sokkal könnyebben „éli túl” a kiszámíthatatlan időjárás következményeit.

A letelepedés tehát nem egyszerű, de az alapítvány maximálisan támogatja és segíti azokat, akik valóban elköteleződnek, és még abban is segít, hogy egy kiforratlan de életképes stratégia végül megvalósulhasson.

Egy ökofalu megvalósulása az ökológiai elköteleződéssel, a hasonló gondolkodású emberek egymásra találásával kezdődik: ez szökkent szárba Gyűrűfűn, és ez alakul egyre inkább egy stabil, ellenálló településsé. Az elgondolás és a gyakorlati megvalósítás pedig több mint fenntartható és előremutató: a közösség erejével, a természettel való harmóniában, a kemény, ám valódi elhivatottsággal végzett munkával találkozik az, aki Gyűrűfűre látogat, vagy esetleg itt veti meg egy új élet alapjait.

Kiemelt kép: Gyűrűfű Alapítvány