Az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatban általában szinte kizárólag az hangzik el, hogy mekkora terhet jelentenek a bolygóra nézve, milyen közvetlen hatással vannak a földi hőmérsékletre. Arról azonban ritkán beszélünk, hogy a földi ökoszisztémák természetes adottságaikból fakadóan képesek lehetnek ezen gázok, különösen a legnagyobb környezeti terhet jelentő szén-dioxid semlegesítésére. Kutatások alapján ez az évezredek óta harmonikusan működő rendszer hatékonyan tartotta körforgásban a földi élőlények által kibocsátott szén-dioxidot. Viszont a friss tanulmányok arról árulkodnak, hogy az elmúlt évek kiugróan magas hőmérséklete veszélybe sodorta a Föld ezen természetes védekező mechanizmusait – írja a Portfólió.

Természetes folyamat, de mégis lassan tönkreteszi a Földet

A globális felmelegedés rengeteg, egymásra gyakran hatással lévő okra vezethető vissza, amelyek közül talán a leggyakrabban tárgyalt folyamat a légkörben játszódó üvegházhatás. Ez a mechanizmus önmagában nem káros a bolygóra nézve: sőt, ha megszűnne a hatás, a Föld lényegében lakhatatlanná válna.

A természetes üvegházhatás teljes hiányában a Föld globális átlaghőmérséklete a jelenlegi 15 Celsius-fokról nagyjából -20-ra csökkenne, ami valószínűleg a földi élet végét jelentené.

Az atmoszférában zajló üvegházhatásért az atmoszférában megtalálható gázok felelősek, amelyek jelenlétükkel szabályozzák a bolygó hőmérsékletét. Egyrészről, hő formájában elnyelik a Nap felől érkező infravörös sugárzás egy részét, másrészről pedig a légkörben tartják a földfelszín által visszavert hőt. Leegyszerűsítve tehát, ezek a gázon megtartják a Napból származó hőenergiát, amely kulcsfontosságú eleme annak, hogy a Föld lakható bolygó legyen.

Kapcsolódó bejegyzések

Nevetőgázzal száguld az emberiség a klímakatasztrófa felé

Magyarországon csökkent az egyik legnagyobb mértékben az üvegházhatású gázok kibocsátása az EU-ban 2022 végén. Világszinten azonban még így is durva a helyzet.

Ezek a gázok nem egyforma mértékben járulnak hozzá a Föld felmelegedéséhez, ezért az éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 1990-től kezdve a globális felmelegedési potenciál (global warming potential, GWP) értékével méri az egyes gázok által kiváltott üvegházhatást. A GWP index azt mutatja, hogy a gázokból egy adott mennyiség (általában 1 tonna) kibocsátása mennyi hőenergiát nyel el ugyanannyi szén-dioxidhoz képest, egy meghatározott időszakban (általában 100 év). Éppen ezért, a szén-dioxid GWP-je 1, míg egyes anyagoké ennél jóval nagyobb érték is lehet. A metán például ugyanezen tömegben, ugyanilyen időintervallum alatt, 23-szor, a nitrogén-dioxid pedig 296-szor annyi hőenergiát tud elnyelni, ezzel rendkívüli mértékben melegítve a bolygót. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nitrogén-dioxid globálisan háromszázszor nagyobb mértékben felelős az üvegházhatásért, ugyanis arányaiban jóval kevesebb található meg belőle a légkörben.

A Brit Földtani Intézet (British Geological Survey) szerint csökkenő sorrendben,

• a vízgőz,
• a szén-dioxid,
• a dinitrogén-oxid,
• a metán,
• és az ózon felelősek leginkább az Föld hőmérsékletetét szabályzó üvegházhatásért.

Ezek közül az első elem, a vízgőz azért számít kakukktojásnak mert míg a többi anyag légköri mennyiségére elsősorban az emberi tevékenység (pl.: fosszilis tüzelőanyagok elégetése) van hatással, addig a gőzképződésért elsődlegesen a hőmérséklet a felelős, tehát legfeljebb közvetetten van rá hatással az emberiség. Ahogy a globális átlaghőmérséklet emelkedik, a tengerek hőmérséklete is egyre magasabb lesz, ami intenzív párolgási folyamatot indít el, több vízgőzt juttatva az atmoszférába. A vízgőz azonban nem marad sokáig a légkörben; leggyakrabban néhány napon belül visszahullik a felszínre csapadék formájában. Ennélfogva, a vízgőz kétségtelenül hozzájárul a felmelegedéshez, de legalább annyira a következménye is a folyamatnak.

Kapcsolódó bejegyzések

Van még kiút a polikrízisből, vagy összeomlik a civilizációnk?

A „Válságok és valóságok” című konferencián jártunk, hogy kiderítsük, tényleg az összeomlás vár-e globális civilizációnkra. Beszámoló.

Éppen ezért, az üvegházhatású gázok mennyiségéről szóló jelentések általában az emberi eredetű gázokat említik meg, ugyanis ezek azok az anyagok, amelyek kibocsátását az emberiség összehangolt fellépéssel képes lehet csökkenteni. Az emberi tevékenységek, különösen a fosszilis energiahordozók elégetése által minden üvegházhatású gáz közül a szén-dioxid kerül legnagyobb mennyiségben a légkörbe.

A szén nem vész el, csak más helyre vándorol

Tehát az üvegházhatású gázok jelentős részéért az emberiség környezetkárosító tevékenysége felelős, a nemzetközi zöld-egyezmények és a zöld energia térnyerése mellett évről évre egyre nő a légkörbe jutó káros anyagok mennyisége.

A szakértők szerint hiába járnának sikerrel az említett nemzetközi törekvések, a légkörben megtalálható üvegházhatások mennyisége azt követően is évtizedekig növekedne. Ezek az anyagok, a vízgőztől eltérően, nem tűnnek el olyan könnyen az atmoszférából.

A szén-dioxid akár 100-150 évig is a légkörben marad, ezért hiába csökkenne le a kibocsátás, a sok éve halmozódó mennyiség miatt még mindig jelentős mértékű lenne a szén-dioxid tartalom a levegőben.

Ezeket olvasva könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy a Földön egyre több szén-dioxid található, azonban valójában a Földön található szén mennyisége nem változik, csupán máshová vándorol a bolygón. A levegőben található szén-dioxidot a földi talaj, az erdős növényzet, vagy éppen a bolygó 70%-át kitevő óceánok is képesek lehetnek megkötni, ezáltal pedig semlegesíteni.

Azokat a területeket – vagy éppen élőlényeket – amelyek több szén-dioxidot nyelnek el, mint amennyit kibocsátanak „szénnyelőknek” nevezik. Ezek a természeti rendszerek együttesen a légkörben található szén-dioxid felét képesek megkötni, ezzel szabályozva a bolygó éghajlati rendszerét.

Egy öngerjesztő folyamattal tesszük tönkre a Föld természetes védelmi rendszerét

A szakértői vélemények szerint a klímaváltozás kezelésében kulcsfontosságú szerep hárul ezekre a természetes szénnyelő-rendszerekre, mint a légkör leghatékonyabb tisztító mechanizmusaira. Egy tavalyi tanulmány alapján viszont az Európai Unió erdőinek szén-dioxid megkötő kapacitása távolodóban van attól, ami ideális lenne a blokk klímasemlegességi céljainak eléréséhez. A szerzők szerint az intelligensebb erdőgazdálkodás mellett az üvegházhatású gázok áramlásának hatékonyabb nyomon követése is szükséges, hogy az Unió elérje a célokat. Az erdők és más szén-dioxidot megkötő természeti rendszerek hatékonyságát globálisan is veszély fenyegeti.

A Guardian nemrég megjelent részletes cikke szerint a szárazföld (talajok és növényzet) által elnyelt szén-dioxid mennyisége nullára csökkent 2023-ban, ami a különösen meleg éveket hozó El Niño jelenségének tudható be.

A tavalyi és az idei kánikula kapcsán gyakran esett szó a híradásokban erről a globális légköri jelenségről, amely jelentős hatással van a teljes bolygó időjárására. A néhány évente visszatérő El Niño-időszak idején a Csendes-óceán középső és keleti részén a víz a szokásosnál jobban felmelegszik. Emellett, az általában keletről nyugat felé fújó, felszínközeli passzátszelek legyengülnek, vagy szélsőséges esetben teljesen le is állnak, így a térségben felszálló meleg levegő nagy mennyiségű óceáni hőt juttat a légkörbe, amely a szárazföldeken is a felszíni hőmérséklet emelkedését okozza.

Az El Niño különösen meleg átlaghőmérsékletet hozott világszerte. Az idei nyáron közkedvelt mediterrán nyaralóhelyeken sorra jelentettek be a turizmust is érintő lezárásokat a pokoli hőség miatt.

Egy friss tanulmány rámutat, hogy különösen az északi féltekén extrém nyári hőmérséklet és aszályok jellemezték a 2023-as évet, amelyek miatt a szárazföldi vízkészletek lecsökkentek. A talajvízszint ilyen drasztikus csökkenése pedig a növényzet fejlődésére is hatással lehet. Mindezek mellett, a szárazság az erdőtüzeknek is kedvezett, ami a Föld egyik legfontosabb szén-dioxid-elnyelő régiójában, a kiterjedt északi erdőkkel rendelkező Kanadában rekordszintet ért el:

2023-ban közel185 ezer négyzetkilométernyi terület égett le, ami több mint a 2,5-szerese a korábbi rekordnak, és hatszorosa az évtizedes átlagnak.

A szárazság idén pedig a leíróan „a Föld tüdejének” is nevezett közép-amerikai Amazonas-medence esőerdejeit sem kímélték. A kutatók szerint az Amazonas tavaly súlyos aszályt szenvedett el, ami rekordalacsony vízszintekhez vezetett a terület nagy folyóiban és tömeges állatpusztulást okozott. A vízhiányos időszakok intenzitása és gyakorisága várhatóan tovább fog növekedni a globális felmelegedés miatt. 

A Guardian cikke beszámol az óceánokat érintő intő jelekről is. A globális felmelegedés nem egyenlő mértékben érinti a bolygót, az északi-sarkvidék például négyszer gyorsabban melegszik a világátlagnál, ami rendkívül nagy veszélyt jelent a grönlandi és arktiszi gleccserekre. Az olvadó jégtömegek és a melegedő sarki tengerek hatására a szénmegkötésben nagy szerepet játszó Golf-áramlat ereje is folyamatosan gyengül, egy tavalyi kutatás szerint pedig 2025-re akár össze is omolhat, ami kritikusan érintené a globális időjárási mintázatokat.

Az áramlatok mellett apró, ám annál fontosabb élőlények is veszélybe kerülnek a vizek felmelegedése miatt. A zooplanktonok, amelyek az óceáni tápláléklánc alapját képezik, szintén jelentős szerepet játszanak a szén megkötésében. Ezek az apró szervezetek minden nap vertikális mozgást végeznek az óceánokban: nappal mélyebb vizekbe húzódnak, hogy elkerüljék a ragadozókat, éjjel pedig feljönnek a felszíni vizekbe táplálkozni. Mivel a zooplanktonok gyakran fotoszintetizáló élőlényeket (például fitoplanktonokat) fogyasztanak, amelyek szén-dioxidot vesznek fel a légkörből, az alsó vizekben való visszatérésükkel az óceán alsó részeire szállítják a szén-dioxidot, ahol az hosszú időre is eltárolódik.

Repedéseket látunk a Föld természetes rendszereinek ellenálló képességében. A szárazföldi ökoszisztémák elveszítik szénraktározó és szénfelvevő képességüket és az óceánok is az instabilitás jeleit mutatják – mondta a folyamatokról Johan Rockström, a potsdami Éghajlati Hatáskutató Intézet vezetője egy szeptemberi konferencián.

Ugyan a szén-dioxid kibocsátás elmúlt évtizedekben tapasztalt kiugrásával párhuzamosan kezdetben nőtt a természet által elnyelt mennyiség is – mivel a növényzet a szénben dús környezetben gyorsabban fejlődött – ez azonban az idézett kutatások alapján láthatóan kezd felborulni. A Föld elmúlt 12 ezer évében törékeny egyensúlyban volt, amelynek köszönhetően kialakulhatott a modern mezőgazdaság és a bolygó ökoszisztémái zavartalanul működhettek.

Összegezve tehát: a felelőtlen emberi tevékenység okozta felmelegedés ezt az érzékeny egyensúlyi állapotot zavarja meg, amely öngerjesztő folyamatként hat ki. A kibocsátás és a környezetkárosítás nő, ami miatt a szárazföldek és a tengerek átlaghőmérséklete folyamatosan emelkedik. Előbbi egyre kiterjedtebb erdőtüzekhez és aszályokhoz vezet, amely nagy károkat okoz a Földi növényzetben, míg utóbbi az óceánok ökoszisztémáját borítja fel.

EZEN FOLYAMATOK EGYÜTTESEN PEDIG ÉPPEN AZ EMBERI KIBOCSÁTÁS MÉRSÉKLÉSÉÉRT FELELŐS TERMÉSZETI RENDSZEREK SZÉN-DIOXID-ELNYELŐ KAPACITÁSAIT TESZIK TÖNKRE.

Kiemelt kép: canva

Forrás: Portfólió