Magyar szakértők mérték fel, hogy miként zajlik a Duna vizének természetes szűrődése.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont vezetésével, de több HUN-REN-es intézet kutatóinak – köztük Czuppon Györgynek, a HUN-REN CSFK Földtani és Geokémiai Intézet (FGI) főmunkatársának – közreműködésével készült multidiszciplináris összegzés elsődleges célja az volt, hogy ismereteket szerezzenek arról, hogy mennyi idő alatt jut el a Duna vize a nagy vízhozamot biztosító csáposkútig, valamint mennyi a háttérvíz – azaz a felszín alatti víz – a Duna vizéhez képest az ivóvizet, valamint az ipari és a mezőgazdasági vízellátást biztosító termelőkútban.
Kapcsolódó bejegyzések
Igaz, hogy „aki a Duna vizét issza…”?
Mióta világ a világ, mindenki úgy tekint a Dunára, főleg a fővárosi szakaszára, mint valami pestises dögvészfolyamra. Az igazság ettől aligha lehetne messzebb.
A beszámolóban a kutatók leszögezik, a folyóparti természetes szűrésnek nagyon fontos szerepe van a globális ivóvízellátásban. A parti szűrésnek nevezett természetes folyamat során a Duna vize a folyóparti rétegeken átszivárogva megtisztul, mielőtt elérné az ivóvízellátásra használt kutakat.
A Journal of Hydrology folyóiratban megjelent kutatás szerint ez a természetes tisztulás a part menti kavicsos-sóderes rétegeken keresztül történik. A folyamat azonban rendkívül sérülékeny a szennyezésekkel szemben. A rendszer hatékonyságát befolyásolhatják az árvizek vagy a folyó szennyeződései, ezért a kutatók a Szentendrei-szigeten és a Csepel-szigeten egy éven át rendszeresen mérték a kutak és a Duna vizének fizikai és kémiai jellemzőit.
Kapcsolódó bejegyzések
Öntsünk tiszta vizet a Dunába! – Podcast
Az emberiség által felhasznált édesvíz 80%-a tisztítatlanul kerül vissza a természetbe. Erről ritkábban beszélünk, mint az édesvízkészletek erőteljes fogyatkozásáról.
A kutatók a vizsgálat során megállapították, hogy a Duna vize 2–7 hét alatt ér el a kutakhoz attól függően, hogy ezek milyen messze vannak a folyótól, és milyen a talaj felépítése. Viszont előfordul, hogy a folyamatok felgyorsulnak: az árvizek idején ugyanis a folyóvíz akár néhány nap alatt eljuthat a kutakig. Az is kiderült, hogy a vizsgált kutakban a víz több mint 80%-a közvetlenül a Dunából származik, és csupán kisebb részben helyi csapadékból.
„A bécsi és a budapesti hidrogénizotóp-arány és az oxigénizotóp-arány értékei között szisztematikus eltérés van, azaz a budapesti Dunában több a nehezebb stabil izotóp, mint a bécsiben. Ennek alapján következtetünk arra, hogy amíg ideér a Duna, egyrészt kismértékű párolgáson mehet keresztül, másrészt a két város közötti kisebb-nagyobb patakok, folyók, valamint a talajvíz hozzájárulása kissé eltolja az izotóp-összetételt. Hangsúlyozom, hogy ez önmagában se nem rossz, se nem jó az ivóvíz minősége szempontjából” – magyarázta Czuppon György.
Kapcsolódó bejegyzések
Hitek és tévhitek: honnan érkezik a csapvíz?
Magyarországon a háztartások 98 százaléka részesül közműves vízellátásban. Éppen ezért nem csoda, hogy megannyi legenda született már arról, hogyan kerül víz a csapba. És persze ott vannak az örökzöld kérdések is: a szennyvizet tényleg a Dunába vezetik? Utána pedig vissza a csapba, majd megisszuk? Itt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba!
Összességében megállapítható, hogy az ilyen típusú kutatások létfontosságúak, hogy Budapest továbbra is biztonságos, természetes eredetű ivóvízzel láthassa el lakóit. A szakemberek azt is javasolják, hogy hasonló vizsgálatokat végezzenek el más kutak esetében is, különösen a legnagyobb vízhozamúaknál. Az eredmények ugyanis világszerte segíthetik azon városok munkáját, amelyek folyóparti szűréssel biztosítják ivóvízellátásukat.
(HUN-REN)
Fotó: Canva