

Esővíz, talajvíz, vízgyűjtés és vízmegtartás. Témák, amelyekkel nem törődünk túl sokat a kertünket illetően, hiszen úgyis esik valamennyi csapadék, ha másképp nem, hát a kútból vagy a vízvezetékből megoldjuk. Magától értetődőnek vesszük, hogy van víz, az idei brutális aszály azonban bebizonyította, hogy másképp kell gondolkodnunk. Szerencsére léteznek megoldások, amelyek alkalmazásával ellenállóbbá teheted a kertedet a víz tekintetében is. Szalai Marietta tájépítész segített felderíteni a lehetőségeket.
Az idei évem meghatározó eseménye, hogy sikeresen elvégeztem a PDC (Permaculture Design Course) képzést a Magyar Permakultúra Egyesület égisze alatt. Azon túl, hogy életem legmeghatározóbb tanulmányi és önismereti útján vagyok túl (igen, ilyen sokat ad egy kerttervezős kurzus, ha jól választ az ember), a víz kérdésén is sokkal mélyebben gondolkodom, mint korábban. Mert bár természetközeli módszerekkel kertészkedem, a víz számomra is adott volt mindig. Az idei aszályos év és az új ismereteim rádöbbentettek arra, hogy nem, egyáltalán nem evidens a víz léte, és sokkal többet kell tennem azért, hogy a környezetemben megmaradjon a csapadék. Mert ahol víz van, ott élet is van, és ez a klímaváltozás idején több mint lényeges szempont.

Kép: canva
Ezeket a gondolatokat követve felkerestem Szalai Marietta tájépítészt, aki a RÉT – Regeneratív Élőhely Tervezés egyik alapítója. Marietta a vízmegtartás iránti szenvedélyével remek útmutatót tud adni a kertléptékű vízgazdálkodáshoz.
Ma már komplex vízgazdálkodási stratégia kell, a kertedben is
Az emberek nagy részének – még ha tudatosak is a víz megtartását illetően – a vízgazdálkodás hallatán a vízgyűjtés ugrik be elsőként. Az esővízgyűjtés – egy nagyobb tartály (sok esetben IBC) formájában – azonban csak része annak a vízgazdálkodásnak, amelyre az egyre keményebb szárazságban és szélsőséges körülmények között szükség van. A stratégia azért is fontos, mert így könnyebben alkalmazkodhatunk. A klímaváltozáshoz alkalmazkodnunk kell, kiskerti körülmények között is.
Habár a tartályos vízgyűjtés a háztetők és egyéb burkolt felületek esetében hatékony megoldás, azt be kell látnunk, hogy ezek a felületek csak egy kis részét teszik ki a kertünknek, mondja a szakember. Az, hogy a kert többi területén mi történik, ugyanolyan fontos. A cél ugyanis az lenne, hogy a csapadék ott szivárogjon be a talajba, ahol földet ér, tehát a víz ne hagyja el a területünket. A kert sokkal ellenállóbb, ha a rendszert feltöltjük vízzel: a gazdagabb növénytakaró árnyékol, véd a széltől, így sokkal egészségesebb rendszert hoz létre. Ehhez azonban víz kell, amit nem csak gyűjteni, hanem tárolni is érdemes. A talaj az elsődleges tárolókapacitás, bármekkora léptékben is gondolkozunk. A legjobb, ha a vizet „keringetjük” ebben a rendszerben. A víz gyűjtése mellett nagyon fontos az is, ami a zöldfelületen zajlik: olyan aprónak tűnő megoldások is hozzájárulnak a víz megtartásához, mint a talajtakarás vagy a talajforgatás elhagyása.

Kép: canva
Egyre kevésbé működik a konvencionális megközelítés
A nagyipari mezőgazdaság talajforgató és szárító hatását ismerjük. Egyre több gazda tér át a no-till és/vagy a regeneratív mezőgazdaságra, amelynek lényege nem a minél nagyobb hozam elérése, hanem az ellenálló, egészséges növények és az őket éltető talaj megtartása. Az olyan szélsőséges években, mint amilyenek az utóbbi évtizedben követték egymást, egyre nagyobb jelentőséget kap a természetközeli, a természettel összhangban működő gazdálkodás. Ennek egyik alappillére (ha nem a legfontosabb eleme) a talajról való gondoskodás.
Az, hogy milyen egy adott terület talajszerkezete, meghatározza, hogy mi történik a területen. A jó talaj gazdag talajéletet, jó vízmegtartó képességet és egészséges növényeket jelent,ez az alapja, elengedhetetlen kelléke egy egészséges és bőtermő kertnek – mutat rá Szalai Marietta.
Mit tehetünk a talaj egészségéért? A tájépítész szerint az első lépés a talajbolygatás elhagyása. A talajt behálózó kapillárisok, gombafonalak megszakítása ugyanis éppen az ellenkező hatást éri el. A talajfelszín folyamatos borítása, a mulcsolás is éppen ilyen fontos. Lehet szó élettelen takarásról, amihez például szalmát vagy száraz füvet, ágaprítékot használunk, de a kutatások szerint az élő növényzettel történő takarás támogatja leginkább a talajfunkciókat. Ez a megoldás veteményes- és házikertléptékben talán nehezebben valósítható meg, de a szervesanyag-tartalom növelése annál inkább. Ez ugyanis a harmadik pillér, amely segíti a kert vízmegtartó funkcióját és a talajépítést. A szerves trágya, a komposzt kijuttatása révén nő a talaj szervesanyag-tartalma, ezáltal nő a vízmegtartó kapacitása, ugyanis a szervesanyag-részecskék – felületi feszültségüknek köszönhetően – képesek nagy mennyiségű vizet magukhoz kötni és megtartani. A jó szerkezetű talaj sokkal nagyobb mennyiségű csapadék megtartására képes, így egy lezúduló árhullám sem okozhat problémát.

Kép: canva
A kulcs a körforgásban rejlik
Az ökologikus elveken működő rendszer a csapadékot vagy a vizet megpróbálja körforgásban tartani. Nem épít feltétlenül külső input forrásokra – emeli ki Szalai Marietta. Számít persze a lépték: egy biointenzív zöldségtermesztő szintén ökologikus elvek alapján dolgozik, de esetében szükség van nagy volumenű vízforrásra, hiszen nagy mennyiségben termel.
Egy házikert esetében a legjobb, ha a terület önfenntartó vízgazdálkodást folytat. Jelenleg nincs szabályozva a felszín alatti vizek használata: mindenki annyit vesz ki a talajból, amennyit szeretne. Bárki fúrathat kutat, bármekkora medencét feltölthet vízzel, és bár nem a házikert a tetemes fogyasztó, hanem a nagyipari gazdálkodás, kétségkívül hozzájárul a nagy egészhez. A talajvízkészlet ezért folyamatosan csökken, és vélhetően eljönnek (a nem is olyan távoli jövőben) azok az időszakok, amikor sokkal nagyobb gondot okoz majd a vízhiány.
Ezért is lényeges, hogy ne a fúrt kútra (vagy legalábbis ne csak arra) támaszkodjunk, hanem saját, független vízellátó rendszert építsünk ki – tanácsolja a szakember. Ennek lényeges eleme, hogy a vizet ne csak elvegyük a talajból, hanem tápláljuk is vissza, így egy egészséges vízkörforgás részei lehetünk.
A vízbiztonság kérdése mellett a diverzitás és a változatos növényhasználat éppúgy fontos. Ehhez szintén jól kell ismerni a területünket, és az alapján alakítani ki a növényzetet, hogy mi illik oda, mi valóban életképes az adott területen. Érdemes a szárazságtűrő fajok felé fordulni, szerencsére van közöttük bőven olyan, amely növelheti a biodiverzitást, és hozamot is adhat.

Kép: canva
A fókuszban már nem az öntözésnek kell lennie, hanem annak, hogy miképpen élhet túl a kertünk öntözés nélkül.
Használd ki a területed vízmegtartó kapacitását!
Ha körbenézünk a kertünkben, szerencsés esetben hordókat, tartályokat látunk az ereszek alatt, így azt gondoljuk, mindent megtettünk a terület fenntarthatósága érdekében. Megkönnyebbülünk, hiszen gyűjtjük az esővizet. Felmerül azonban a kérdés: mennyit tudnánk még gyűjteni, hogyan tudnánk ennél is jobban hasznosítani a vizet? Fontos szempont a terület mérete, hiszen pár száz négyzetméteren valóban elegendő lehet néhány esővízgyűjtő. Ugyanakkor az sem mindegy, mekkora tetőfelület áll rendelkezésünkre, ez ugyanis aranybánya lehet a vízgyűjtés szempontjából.
A szakember egy egyszerű példával mutatja meg, mi mindent lehet kezdeni a vízzel (az elvesztegetés helyett): egy 100 négyzetméteres tető esetében éves szinten – 500 mm esővel kalkulálva – 45-50 m3-nyi, azaz 50 IBC-tartálynyi vízről van szó. Ez pedig sokkal több lehetőséget rejt magában, mint gondolnánk. Sokan ugyanis figyelmen kívül hagyják a kertjük talajszerkezetét, vagy egyszerűen nem is ismerik eléggé. Az eső ugyanis akkor hatásos, és akkor táplálja igazán a talajt, ha jó a talaj vízfelvevő képessége, és nem folyik el róla. A szélsőséges esők miatt ez ma már cseppet sem elhanyagolható szempont.
Ezért is van szükség a talajszerkezet javítására, a mulcsolásra és az árnyékolásra, a növények több szinten megvalósuló ültetésére, az árnyék növelésére. Ezek segítenek ugyanis abban, hogy minél kevesebb víz tűnjön el a területről, ehelyett gyarapodjon a talaj vízkészlete.

Kép: canva
Így tarthatod a vizet a talajban
Az esővíz gyűjtéséről szerencsére egyre többen tudatosan gondoskodnak, a víz talajban tartásának mikéntjével kapcsolatban azonban sokaknak ötletük sincs.
Szalai Marietta első lehetőségként az esőkertet emeli ki, ami a biodiverzitáshoz is hozzájárul. Majd a többlet vizek szikkasztást javasolja: amire többféle megoldás kínálkozik. érdemes egy esővízgyűjtő csatornába, szikkasztógödörbe vezetni a vizet, amelyet akár kavicsokkal is feltölthetünk. Ezzel növeljük a talajvízkészletünket, ami akkor is hasznos, ha kútból öntözünk, a szikkasztással ugyanis a kútvíz mennyisége is nő. A túlfolyók vize ugyanezzel a módszerrel tölthető vissza a talajba: ha a tartályban már túlcsordulna a víz, belevezethetjük egy szikkasztóba, ezzel szintén a talajvizet tápláljuk. De a túlfolyó végén lehet akár egy tó is, amely nemcsak vízgyűjtésre jó, hanem vizes élőhelynek is csodálatos megoldás.
Az esőkertek mintájára remek szikkasztógödröt alakíthatunk ki, ha teleültetjük növényekkel: a túlfolyóhoz egy sekély, 40–50 cm mély medret kell feltölteni jó minőségű komposzttal, majd tágtűrésű évelő növényekkel beültetni, melyek bírják az időszakos vízborítást és a szárazságot is. Ezzel tovább növelhetjük a vízkészletet, de a kert diverzitását is javíthatjuk.
Személyes példaként említhetem, hogy a túlfolyó környékén remekül működnek a vízigényesebb bogyósok: mi málnát ültettünk az eresz környékére, és csodásan érzi magát.
Az örök kérdés: mihez kezdjen, aki az Alföldön él?
Habár az alföldi gazdálkodás nehézségeiről rengeteg szó esik, az Alföldön élő, házikerttel rendelkezők problémáiról kevésbé beszélünk. Jobb híján a locsolás, az öntözés a fő stratégia, pedig a fentiek fényében ez tovább nehezíti az amúgy is kihívásokkal teli életet az Alföldön.

Kép: canva
Itt sokkal nehezebb vízzáró réteget létrehozni, mint a dombvidéken. A homokos területeken pedig jóformán a legfőbb, talán az egyetlen járható út a szervesanyag mennyiségének növelése és a talajszerkezet javítása. Emellett a tartályos vízgyűjtés és a mulcs alatt történő csepegtető öntözés lehet még jó opció a szakértő szerint.
A cél, hogy csökkentsük a párolgást, ehhez pedig elengedhetetlen a talajjavítás és a mulcsolás. Ahol komposztálásra nincs lehetőség, ott a faapríték, a farönkök, a vastag ágak elásása is segíthet gazdagítva a homoktalajok szervesanyag tartalmát. Ezt persze kisebb léptékben is el lehet indítani: egy 2000 négyzetméteres telken bőven elég kisebb növénytársításokban, kisebb szegletekben elkezdeni a talaj javítását.
A vízre úgy gondolunk, hogy mindig volt, és mindig is lesz. Az idei év azonban minden korábbinál erősebben mutat rá annak lehetőségére, hogy ez a hozzáállásunk téves lehet.
Ha fel tudunk készülni, és ki tudjuk alakítani az említett egyszerű megoldásokat a kertünkben, akkor egy sokkal ellenállóbb és természetesebb területen élhetjük mindennapjainkat.
Kiemelt kép: canva


