Mélymulcs: hogyan csináljuk, miért jó?
Mélymulcs: hogyan csináljuk, miért jó?

A mélymulcsozás hatékony megoldást jelent az ökológiai és biológiai gazdálkodást kis földterületen végzők számára. Ez az új kertművelési módszer egyszerre kíméli időnket, fizikai erőnket, pénztárcánkat és környezetünket. A viszonylag új termesztési technológia megalkotására Dr. Gyulai Iván ökológust az erdő „önmegművelése” ihlette.

Az erdő ugyanis a lehulló lombozattal betakarja a talajfelszínt, megvédve ezzel a fagytól, a kiszáradástól, az eróziótól. A lehullott levelek hosszabb idő elteltével humuszt képeznek, amely tápanyagforrásul szolgál a növények számára. Továbbá hasznos a parányi élőlényeknek és a mikroorganizmusoknak is, amelyek rendkívül fontos szerepet játszanak az egészséges talaj kialakításában.

mélymulcs készítés
A mulcs egyszerre véd a hidegtől, a kiszáradástól és a gazosodástól is, mindemellett tápanyagként szolgál.

Mulcsozás, mélymulcsozás

A mulcsozás nem új keletű dolog, azonban a hagyományos módszerrel lerakott takaró legtöbbször nem felel meg a komposztáláshoz szükséges feltételeknek. Sokszor túl laza vagy túl tömör, túl nedves vagy túl száraz lesz a takaró, és a levegőztetés is problémát jelenthet.

A mélymulcsozás éppen ezekre a problémákra kínál megoldást. Dr. Gyulai Iván ökológus, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány elnöke fejlesztette ki a koncepciót, melynek az az alapja, hogy a felszín borítása folyamatos, így megtartja a vizet, megújítja a talajt, és nem termel szemetet, hiszen a módszer a kertben keletkező összes zöldhulladékot hasznosítja.

A mélymulcsozás megakadályozza a talajtömörödést és a talajkopást is, illetve mérsékli a tápanyag kimosódását. Kiegyenlíti a talajfelszín szélsőséges napi hőingadozását, ráadásul még a gyomnövényekkel szembeni harcunkban is segítségünkre van.

A talaj természetes képződése

A mérsékelt égövünkön 10 centiméter talajréteg képződéséhez 2000 évre van szükség. Vagyis 200 év alatt képződik 1 centiméter talajtakaró, 20 év alatt tehát csupán egyetlen milliméter.

Az ember megzavarja ezt a természetes folyamatot, hiszen ősszel nem betakarja, hanem a szántással kitakarja a talaj felszínét, másrészt pedig eltávolítja a legtöbb vegetatív növényi részt.

A védőtakarójától megfosztott földfelszín számos környezeti hatásnak ki van téve, így folyamatosan romlik a minősége. Az eltávolított elhalt szerves anyagokra ugyanakkor szükség lenne, hiszen ezek elégítenék ki a termesztett növények tápanyagigényét. Ha ezek nincsenek, akkor a szükséges tápanyagot műtrágyával kell pótolni.

A mélymulcsos módszer tulajdonképpen talajfelszínen történő komposztálás. A módszer eredménye, hogy többé nem kell ásnunk, locsolnunk, gyomlálnunk, műtrágyákat alkalmaznunk, sőt pár év elteltével a vegyszeres növényvédelmet is mellőzhetjük.

mélymulcs 
gyomlálás
Talajforgatás után újraindul a növénytársulások növekedése, és mindig a primer élőlények, a gazok fognak elsőként újra megjelenni.

Miért lesz kevesebb gyomnövény?

Dr. Gyulai Iván szerint a talajforgatásos technológiák azért járnak mindenképpen gyomosodással, mert a természetes szukcessziót minden szántás és ásás után újraindítják. Ez tulajdonképpen a természet válaszreakciója.

A komposzthagyó, talajborításos földművelés során a gyomosodás 15–20%-ra is csökkenthető. Erre a mennyiségre azonban szükség is lehet, hiszen védőnövényként is van szerepük a növénytermesztésben.

A humuszképzők típusai

A levágott gyep, a kitépett gyomok, a friss trágya úgynevezett nyers humuszképzők. Ezek elegendő mennyiségű tápanyagot tartalmaznak. A faág, a fakéreg, a fűrészpor, a faforgács, a szalma, a széna, a tőzeg – amelyek cellulóztartalmuk miatt lassan bomlanak le – a rostos humuszképzők közé tartoznak.

Önmagában egyik típus sem alkalmas megfelelő minőségű humuszréteg kialakítására, ezért célszerű ezeket megfelelő arányban keverni, illetve odafigyelni a nitrogén és a szén 1:35 arányára is. Fontos, hogy nem rothadásos, hanem korhadásos folyamatot szeretnénk elérni, amihez elengedhetetlen a megfelelő nedvességtartalom (40–60%) és a kellő mennyiségű oxigén is.

A tökéletes mulcsra jó példa az erdőtalaj: fontos, hogy ne rothadás, hanem korhadás menjen végbe!

Hogyan készítsünk mélymulcsot?

Kétféleképpen lehet mélymulcsozást alkalmazni. Az első módszer a fentebb említett nyers és rostos humuszanyagok megfelelő arányú keverése, a másik pedig a rétegezés, azaz a rostos és a nedves humuszos építőanyagok egymásra terítése.

A második módszer alkalmazásakor először egy réteg laza szálas humuszos anyagot (pl. 20 cm-nyi szalmát), egy réteg nedves humuszos anyagot (pl. 25 cm-nyi zöldtrágyát), majd még egy réteg szálas humuszos anyagot (pl. 10 cm-nyi szalmát) tesznek rétegekben a talajfelszínre. Ebben az esetben elengedhetetlen, hogy a rétegek ne legyenek túl tömörek, hogy a talaj megfelelően levegőzhessen.

Nem mindenkinek van kéznél nagyobb mennyiségű szalmája, de szénben gazdag hozzávalónak első osztályú a lehullott falevél és a metszés után ledarált ághulladék is.

A talajt a komposztálódásra alkalmas keverékkel ősszel, a fagyok beállta előtt kell betakarnunk körülbelül 60 cm vastagságban, a talaj felásása nélkül. A takarást minden ősszel el kell végeznünk. Minden évben annyival csökkenthetjük a takaró vastagságát, amennyi talaj keletkezett az előző évi takaróból.

search icon