A Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség (IRENA) 2025 júniusában kiadott egy jelentést, amely szektorokra bontva összefoglalja az Európai Unió energiaátállási kilátásait. A dokumentum emellett arra is kitér, hogy milyen társadalmi és gazdasági következményei lehetnek a közösség dekarbonizációs törekvéseinek.
Az elemzés szerint 2014-ben még az EU adta a globális szén-dioxid-kibocsátás 7,74%-át, ám ez az arány 2021-re már 7%-ra csökkent. Ezzel az EU továbbra is élen áll a dekarbonizációban. A közösség megújulóenergia-kapacitása 2021-hez viszonyítva 2030-ra várhatóan a triplájára, 2040-re a négyszeresére, 2050-re pedig akár az ötszörösére is nőhet – olvasható az Energiastratégia Intézet publikációjában.
Kapcsolódó bejegyzések
Milyen energiafordulatra lenne szüksége az emberiségnek?
Az energiaátmenet megvalósításával megakadályozható lenne a radikális klímaváltozás mindannyiunkat hátrányosan érintő hatása.
Az energiaátmenet elérése során viszont a közösségnek figyelembe kell vennie az energiainfláció és az energiabiztonság kérdését is. Ezek kezelése nélkül ugyanis az energiaátmenet nem fog kiegyensúlyozottan végbemenni, és azt a közvélemény sem támogatja majd. A megújuló energiaforrások térnyerésével az energiaárak idővel valószínűleg csökkenni fognak, elsősorban az alacsonyabb működési költségek és a fosszilisek árának alakulása miatt.
A jelentés készítői két lehetséges alternatívát vázolnak fel arra vonatkozóan, hogy 2050-ig hogyan érhető el a klímasemlegesség. Ezek egyike a jelenlegi uniós és tagállami szinten elfogadott energiapolitikai terveket és intézkedéseket veszi alapul (PES), a másik pedig egy az Európai Bizottság jelenlegi terveinél ambiciózusabb forgatókönyvből indul ki (DES).
Az unió gazdaságának két legnagyobb kibocsátója jelenleg a közlekedési és a villamosenergia-szektor. Ezek 2050-ig tervezett dekarbonizációja adhatja az uniós kibocsátáscsökkenés 50%-át. A PES forgatókönyv szerint a megújulók végső energiafelhasználásban elfoglalt aránya 2030-ra 40%, a DES szerint viszont 44% lesz. Ezt követően az érték várhatóan tovább emelkedik, és 2040-re elérheti az 55, illetve a 68%-ot, 2050-re pedig a 67 és a 84%-ot is.
Kapcsolódó bejegyzések
Napelem és hidrogén hozhatja el a háztartások energiafüggetlenségét
Világszerte egyre nagyobb figyelem irányul az egyebek mellett napelemeket, valamint zöldhidrogén-termelő, -tároló és -felhasználó eszközöket is magukba foglaló hibrid háztartási energiarendszerek fejlesztésére, melyekkel akár a teljes energiafüggetlenség is elérhető.
Mindent összevetve az Európai Unió jelenleg nincs a 2030-ra kitűzött kibocsátáscsökkentési célok eléréséhez szükséges pályán. Az Európai Bizottság 2040-re vonatkozó terve, vagyis a nettó kibocsátás 90%-os csökkentése, csakis további tagállami intézkedések révén lesz megvalósítható. Ebben vezető szerepet kell játszania az öt legnagyobb energiafogyasztónak, amelyek a jelentés szerint 2050-ben továbbra is Németország, Franciaország, Olaszország, Lengyelország és Spanyolország lesznek.
Mivel a megújulók nem fogják teljesen fedezni az uniós országok energiaellátását, a régió dekarbonizációja csakis úgy érhető el, ha az elektrifikáción túl a bioüzemanyag-termelést és -felhasználást is sikerül növelni. A publikáció tovább olvasható az Energiastratégia Intézet weboldalán.
Fotó: Canva