Kiszáradó kutak, pusztuló erdősávok, időszakossá váló, egykor állandó vízfolyások. Ez nem valamilyen disztópia, hanem 2025 Magyarországa. Az elmúlt évek aszályai nyomán mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy gond van: a vizek és velük együtt a természet nem úgy működik, ahogyan azt megszoktuk. Hazánkban a felszín alatti vizek helyzete egyre drámaibb, megfelelő intézkedések híján pedig hamarosan még nagyobb lehet a baj. Megoldás azonban létezik, úgy hívják: vízvisszatartás. Nem lehetetlen megvalósítani, csakhogy sok tekintetben teljesen szembemegy azzal, ahogyan az elmúlt 150–200 évben hazánkban a vizekhez viszonyultunk.
Sokkoló adatok a mélyből
Nagy kihívás, hogy a felszín alatti vizeket, szemben folyóink vagy tavaink vízállásával, nem látjuk. A hiányukat viszont nagyon is észrevennénk: ezek táplálják az ivóvízhálózatot, a mezőgazdaságot vagy épp az ipart, emellett pedig fenntartják a természetes ökoszisztémákat is. Sajnos a feltételes mód ma már nem teljesen állja meg a helyét: országunk egyik legfontosabb kincsének, a felszín alatti vizeinknek a mennyisége drámai ütemben csökken. Az elmúlt 10–15 évben körülbelül 18–20 köbkilométernyi víz tűnt el a felszín alól, ami nagyjából a Balaton vízmennyiségének a tízszerese.
Kapcsolódó bejegyzések
A víz világnapja 2022: fókuszban a felszín alatti vizek
1993 óta minden évben március 22-én tartják a víz világnapját. Az esemény idei témája a felszín alatti vizek helyzete, melyet megpróbálunk dióhéjban bemutatni.
A kérdést érintették a Kék Bolygó podcast legutóbbi adásában is. Áder János volt köztársasági elnöknek, a Kék Bolygó Alapítvány kuratóriumi elnökének vendége dr. Bíró Tibor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Környezeti Fenntarthatósági Intézetének vezetője volt.
Épp a napokban hangzott el Láng Istvántól, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) főigazgatójától az Országos Erdészeti Egyesület konferenciáján, hogy „Magyarország vízmérlege az utóbbi években negatív irányba tolódik el”. Ez röviden azt jelenti, hogy több víz távozik az országból, mint amennyi érkezik, ami a terület egyre szárazabbá válását eredményezi.
Balogh Péter nagykörűi gazdálkodó, geográfus szerint a folyamat motorja az Alföld, ahol a talajvízszint évente átlagosan 2–5 centiméterrel süllyed, ami önmagában véve is évi egy Balatonnyi vízveszteséget jelent. A süllyedés mértéke regionálisan még riasztóbb képet fest: a Felső-Tisza-vidéken az utóbbi 20 évben a talajvízszint átlagosan közel 1,5 métert zuhant, míg a Homokhátságon az átlagos süllyedés 2–3 méter, de helyenként a 10–12 métert is eléri.
Ahogy dr. Bíró Tibor a Kék Bolygó podcastban elmondta, a Homokhátságon az elmúlt 30 évben nagyjából 1,5 milliárd köbméter víz tűnt el a talajból. A szakember arról is beszélt, hogy mára a helyzetet maga a Tisza folyó is súlyosbítja, mert túl mély medre miatt jelentős mennyiségű talajvizet szív el a környező vidéktől.
Kapcsolódó bejegyzések
Egymillió köbméter vizet tarthatunk vissza
A klímaváltozás hatása leginkább a vízgazdálkodáson keresztül érzékelhető, az országba beérkező folyók vízhozama ugyanis radikálisan csökken.
A felszín alatti vizekből nyerjük ivóvizünk 95%-át, így a vízkészletek megőrzése az egyik legfontosabb feladat, amit magunkért és a jövő generációkért meg kell tennünk.
A paradigmaváltás nem lehetőség, hanem kényszer
Ahogy ezt Áder János a podcastban elmondta, az elmúlt években szemléletváltás figyelhető meg a vízügyi kérdésekben. Míg korábban a szakemberek inkább arra törekedtek, hogy lehetőség szerint minél előbb szabaduljunk meg a „nem kívánatos vizektől”, melyek csak kárt okoznak, addig mára egyre inkább teret nyer az a szemlélet, hogy próbáljuk meg valahogy eltárolni a vizet. Ez történhet holtágakban, meglévő csatornákban vagy – és itt kezdünk közelíteni a megoldáshoz – olyan területeken, melyek jelenleg művelés alatt állnak, de csak a támogatási rendszer miatt foglalkoznak velük a gazdák, és valójában gazdaságosan nem művelhetők. Ahogy a fentebb már idézett Balogh Péter mondja, káros víz nincs, csak helytelen tájhasználat.
Bíró Tibor szerint a belvízelvezető és csatornahálózatunk alapvetően egy defenzív rendszer, melyet azért hoztak létre, hogy megszabaduljanak a belvizektől, de – jelentősebb átalakítások után – ezeket nemcsak a víz levezetésére, hanem megtartására is lehetne használni. A hasonló célt szolgáló beavatkozásokkal elérhető változások pedig nemcsak a talajvíz szintjének megőrzésében vagy emelésében hozhatnak előrelépést, de más pozitívumaik is lehetnének. A beszivárgáson keresztül eltárolt víz táplálja a növényeket, a párolgása révén képes a környezet hűtésére, és a lokális csapadékképződést is elősegíti.
Mindezek mellett arra is szükség van, hogy a vizek túlhasználatát megelőzzük, illetve megszüntessük. Ez persze nagyon nehéz téma, hiszen a mezőgazdaságban egyre inkább a talpon maradásról szól az a kérdés, hogy tudunk-e locsolni. Számos nemzetközi példa viszont azt mutatja, hogy a túlhasználat folytatása nyomán elkopó vízkészlet nemcsak a mezőgazdaságot, hanem minden mást is megfojt. Ahol nincs víz, ott nincs élet. Ennek megelőzése kulcsfontosságú, amihez viszont arra van szükség, hogy tudjuk, ki hol mennyi vizet vesz ki a föld alól. Ahogy a volt köztársasági elnök podcastjában elhangzott, nem a kutakkal és ezek használatával van a probléma, hanem azzal, hogy egy részükről nem tudunk, illetve nem ismerjük a kivett víz mennyiségét.
Kapcsolódó bejegyzések
Hogyan locsoljunk olcsóbban és okosabban?
Mivel és hogyan érdemes öntözni a nyári melegben? Esetleg kiváltható a locsolás valahogyan? A cikkben ezekről lesz szó.
A szakember szerint fontos lenne az erózió elleni védelem fokozása is, továbbá a domboldali lefolyások csökkentése, a beszivárgás növelése, sík vidékeken a belvízcsatornák, az öntözőcsatornák, a kettős működtetésű csatornák medreinek feltöltése vízzel. Mindez jelentős műszaki beavatkozást igényel, amit sokan nem értenek – „azt mondják, betonnal, vassal akar megoldani mindent a vízügy” –, ezért a jövőben társadalmi konszenzusnak kellene létrejönnie.
A megoldás talán a „mozaikos vízvisszatartásban” rejlik, amely mindazon túl, hogy a beszivárgáson keresztül gyarapítja a talajvizet, a párolgáson keresztül hűti a környezetet, és építi a tájat is.
Fotók: Canva
