Az idei klímacsúcsot rengeteg kritika érte. Számos ügyben nemhogy előrelépés nem történt, de inkább visszaléptünk. Mindeközben a szakemberek szerint 2–2,5 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedés várható a már egyébként is óriási változásokat hozó 1,5 Celsius-fok helyett. Hogyan maradhatunk pozitívak és motiváltak ebben a nehéz helyzetben? Kőrösi Csaba (az ENSZ Közgyűlésének korábbi elnöke) és Vázsonyi Benedek (az UNICEF Magyarország fiatal nagykövete) generációs nézőpontokat képviselő beszélgetése a COP kapcsán rendkívül elgondolkodtató. Választ kaphatunk arra, hogy miként látja jövőnket és a klímacsúcs eredményességét a számos konferenciát megjárt diplomata és a változásokra nyitott fiatal nagykövet.
A COP az ENSZ által minden évben megrendezett csúcstalálkozó, ahol a világ országai, szakértők és civil szervezetek vitatják meg az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a klímasemlegesség, valamint a Párizsi Megállapodásban (2015) kitűzött célok jelenlegi helyzetét, és vállalásokat tesznek a klímaváltozás belátható következményeinek ismeretében. Idén a brazíliai Belémben került sor a konferenciára, és néhány döntés (vagy éppen „nem döntés”) igencsak nagy visszhangot keltett. A tervek gyakorlati megvalósításának hiánya, a fosszilis energiahordozók kérdése, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás stratégiája és az ehhez kapcsolódó finanszírozás vitája továbbra sem hozott eredményt, vagy vakvágányra futott. Jogosan merül fel a kérdés: mi értelme van ezeknek a klímacsúcsoknak, és mikor cselekednek már végre a döntéshozók?
A válasz nem fekete vagy fehér. Ennek felgöngyölítésében segített nekem Vázsonyi Benedek, az UNICEF fiatal nagykövete, aki idén generációja egyik képviselőjeként vett részt a klímacsúcson, valamint Kőrösi Csaba, a Kék Bolygó Alapítvány stratégiai igazgatója.
Vázsonyi Benedek Kép: Figuli Judit
Benedek, hogyan jutottál el a belémi klímacsúcsra, és mi volt az utazásod fő célja?
Vázsonyi Benedek: Az UNICEF Magyarország fiatal nagykövete, illetve emellett Magyarország EU-s ifjúsági küldötte is vagyok. A klímacsúcson az UNICEF égisze alatt vettem részt, mivel a szervezet évek óta foglalkozik a klímaváltozással a gyerekjogok szempontjából. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a fiatalokat is bevonják a klímavédelmi döntésekbe. Ezt az igényünket az államtitkárságnak is megfogalmaztuk, válaszul idén az Energiaügyi Minisztérium három fiatalt is támogatott abban, hogy kiutazhasson a klímacsúcsra Belémbe, az egyik helyet az UNICEF Magyarország kapta. Utazásom célja elsősorban a fiatalok képviselete volt, és az, hogy tolmácsoljam a jelenlévőknek azokat a problémákat, amelyeket mi Magyarországon, illetve Európában tapasztalunk, átélünk. Ezenkívül nagyon fontos volt az is, hogy tájékoztassam a generációmat arról, miképpen zajlanak az ilyen tárgyalások.
Ennek azért is van nagy jelentősége, mert a magyar fiatalok nagyjából 70%-a pesszimista a klímaváltozással és a cselekvési szándékkal kapcsolatban. Ezért is van nagy szerepe a szemléletformálásnak, annak, hogy egy kis bizalmat csepegtessünk beléjük.
Vázsonyi Benedek vagyok, 20 éves, jelenleg az ELTE-n tanulok nemzetközi tanulmányok szakon, emellett az UNICEF Magyarország fiatal nagykövete és Magyarország EU-s ifjúsági küldötte vagyok. Szabadidőmben szeretek utazni, olvasni és új kultúrákat megismerni, a jövőben pedig olyan munkát szeretnék végezni, ahol aktívan tehetek azért, hogy a világ egy igazságosabb és élhetőbb hely legyen mindenki számára.
700 klímavédelmi javaslatból szinte semmit sem hajtottak végre
Miképpen értékelnék az idei klímacsúcsot?
Kőrösi Csaba: Úgy gondolom, hogy soha ilyen nehéz politikai körülmények között nem került sor COP-ra. Az országok nem kis részében csökkenő ambíciószintet látok a klímapolitika tervezésében, hiányoznak a vezetők a tervek végrehajtásánál. Eközben nő az üvegházhatású gázok kibocsátása és a felhalmozott üvegházhatású gáz mennyisége az atmoszférában.
A 1,5 Celsius-fokos emelkedést nagyjából elértük, túl is léptük, esélyes, hogy belátható időn belül meghaladjuk a 2 Celsius-fokot is. Ennek minden hatását, a károkat, a társadalmi következményeket tapasztalva kimondható, hogy fokozódik a türelmetlenség a civil társadalomban is, de az országok között is. Különösen igaz ez a legsérülékenyebb országokra.
Habár született megállapodás, mégsem volt zökkenőmentes az idei klímacsúcs.
A tárgyalások ráadásul többnyire rossz irányba mennek. Ez szinte minden fenntarthatósággal kapcsolatos tárgyalásra igaz, mivel elsősorban arról van szó, hogy ki kinek mennyit fizessen. Ez is része a történetnek, de ha ez kerül a fókuszba, akkor nehéz megoldást találni. Ez pedig csalódottságot, majd újabb követeléseket szül. Az egyik oldal azt mondja, több pénzt kérek, a másik pedig azt, hogy jobb áttekinthetőségre van szükség annak kapcsán, hogy mire és hogyan kellene a pénzt felhasználnunk.
Kőrösi Csaba Kép: Figuli Judit
A klímacsúcsok rendszerében rengeteg kezdeményezés született, az utóbbi 20 évben 700. Ennek kevesebb mint 5 százalékát hajtották végre.
Néhány kérdésben eljutottunk a falig. Például az a törekvés, hogy a fosszilis energiahordozók felhasználásának legyen valamilyen áttekinthető rendje, és a csökkentésében legyen egyfajta útiterv, amelyhez mindenki tartja magát, végül zsákutcába jutott.
Meglepő, hogy Belémben nem kapott nagyobb figyelmet a Nemzetközi Bíróság véleményalkotó határozata, amely meg fogja változtatni a klímapolitika jövőjét mind a kötelezettségek teljesítésének elszámoltatását, mind pedig más területeket tekintve, amelyek a fenntartható fejlődési fordulathoz tartoznak.
2025. július 23-án az ICJ, az ENSZ fő bírósága, kiadott egy hivatalos véleményalkotó határozatot arról, hogy az államoknak nem csupán önkéntesen vállalható lehetőségként, hanem jogi kötelezettségként kell fellépniük az éghajlatváltozás ellen. Az ítélet kimondja, hogy a „tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való jog” emberi jog, az államoknak ezért kötelességük csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, szabályozni a fosszilis üzemi tevékenységeket, gátat vetni újabb fosszilis projektek beindításának és aktív adaptációs intézkedéseket hozni. Ez rendkívül jelentős határozat, ám Belémben ennek nem adtak különösebben hangot.
Vázsonyi Benedek: Igen, sok rendezvényen volt szó arról, hogy miképpen lehet felhasználni ezt a bírósági döntést a gyakorlatban, de a tárgyalásokon én sem hallottam erről ennél hangsúlyosabban. Számomra is csalódás volt a végkifejlet. Ráadásul nagyon optimistán érkeztem a konferenciára, de aztán hamar felismertem, hogy itt nem lesznek értékes eredmények. Az pedig, hogy a záródokumentumba egy szó sem került be a fosszilis energiahordozók kérdéséről, nemhogy nem haladásként, de egyenesen visszalépésként értelmezhető. Ezt nem engedhetjük meg. Hatalmas volt a kontraszt a tárgyalótermeken kívüli és a kötött kereteken belül zajló beszélgetések között, utóbbiak esetében volt, hogy napokig gyakorlatilag semmilyen elmozdulás nem történt az álláspontokban. Az volt az érzésem, hogy a háttérben inkább politikai, gazdasági és pénzügyi érdekek versenyeznek egymással a valódi lépések helyett.
Az olajcéglobbisták többen vannak a klímacsúcson, mint bármelyik nemzet delegációja
Miért alakult így, és milyen hatással lehet a jövőre nézve, hogy a klímacsúcsona fosszilis energiahordozók kérdésétgyakorlatilag kihagyták a záródokumentumból?
Kőrösi Csaba: Jó néhány multilaterális tárgyaláson vettem már részt, és egyik sem volt fáklyásmenet. Ezeken általában tapintható a keserűség, visszaesés is tapasztalható, a döntések hátterében sok kényszeredett alku áll. Az ilyen klímacsúcsokon a feladat annak kitalálása, kidolgozása, hogy miként lehet a nagy többséget, akiknek nagyon eltérő érdekeik vannak, valahogy együtt tartani és tovább vinni a közös cél felé. Az eltérő érdekek pedig mindig jelen vannak ezeken a tárgyalásokon a fosszilis energiaszövetségek képében, mindig ugyanazok az országok, vállalatok és személyek. Ha összeadnánk a fosszilis iparban érdekelt cégek, alapvetően olajcégek lobbistáit, akik részt vettek a COP-on, akkor jóval nagyobb létszámot kapnánk, mintha a két-három legnagyobb nemzet delegációját összeraknánk.
Legyünk realisták: jelenleg nem tudunk megszabadulni a fosszilis energiahordozóktól. A világ energiaigénye sokkal gyorsabban növekszik, mint amilyen ütemben a tiszta energiaforrásokból származó energiát elő tudjuk állítani.
Egyik interjúalanyom sem volt optimista. Kép: Figuli Judit
Ha pedig számolunk a következő 5 év energiaigényével is – főként a mesterséges intelligencia fejlesztése, működtetése kapcsán –, akkor a jelenleginél is jóval nagyobb energiaigényre kell számítanunk. Ezért nem tudjuk leállítani a fosszilis energiahordozók használatát a következő néhány évben.
Vázsonyi Benedek: A tárgyaláson hallottam mindkét oldalt, világos az álláspontjuk, de valamilyen irányba mégiscsak el kell mozdulnunk, lehetőleg minél hamarabb. A fosszilisenergia-felhasználás erősödésének a háttere értelmezhető, de az, hogy a záródokumentumba nem kerül bele, meg sem említik mint a klímaváltozás egyik fő okozóját, és meg sem próbálunk lejönni róla, valóban azt mutatja, hogy azok az országok nyertek ezen a tárgyaláson, akik úgy akarnak tenni, mintha ez nem is lenne probléma.
Ennyi negatív hír hallatán hogyan lehet valamilyen pozitív fogódzót találni az idei klímacsúcs kapcsán?
Kőrösi Csaba: Számomra öröm, hogy nem esett szét a multilaterális együttműködés a klímapolitikában, holott ennek megvolt a veszélye. Jó néhány ország fújt takarodót, köztük az USA is, aki formálisan is elhagyta a tárgyalássorozatot.
Az idei klímacsúcsot adaptációs COP-nak tekintette az elnökség, tehát elsősorban az alkalmazkodásra fókuszáltak. Azonban az már probléma, ha ez számszerűsítve is megjelenik a párbeszédben. Most évente nagyjából 26 milliárd dollárt fordítanak alkalmazkodásra. Ennek rövid távon körülbelül a háromszorosára lenne szükség, de a következő évek vitaalapjait nézve akár az 1 billió dollár éves költség is elérhető. Ehhez pedig az országok nehezen tudnak kapcsolódni.
Vázsonyi Benedek: Pozitívumként én is a klímaadaptációt emelem ki. Célként fogalmazták meg a finanszírozásának megháromszorozását 2035-ig. Hogy ez valóban meg fog-e valósulni, illetve, ha igen, akkor milyen formában, azzal kapcsolatban még nagyon sok a kérdés. De ez nagyon fontos téma a gyerekek és a fiatalok szempontjából is, ugyanis ők a klímaváltozás hatásainak fő elszenvedői, főleg azokban az országokban, ahol ez a hatás kézzelfogható. A kialkudott összegek jól használhatók az infrastruktúrák fejlesztésére, ami – ha megvalósul – abszolút sikerként könyvelhető el.
Van egy terület, amelyet a vidék elöregedése és a természettől való eltávolodás kritikusan érint: ez pedig a mezőgazdaság.
Több negatív hatása is van az USA távolmaradásának
Az USA távolmaradása sokakat aggasztott. Milyen hangulatot teremtett az Amerikai Egyesült Államok távolléte, és milyen következményei vannak mindennek?
Vázsonyi Benedek: Az UNICEF esetében például az amerikai segélyek levágása miatt egyes országok nem tudtak fiatalokat delegálni az eseményre, és több programtámogatástól is elestek. A COP résztvevői azonban továbbra is elhivatottak a folytatást illetően, főképp az EU oldaláról éreztem ezt. Az USA kapcsán félő volt, hogy ezt a mintát követve más országok is távol maradnak a klímacsúcstól, de szerencsére ez nem történt meg. Egyébként pedig voltak amerikai képviselők is, aminek van üzleti vonatkozása is, hiszen a zöldátállásból Amerika sem szeretne kimaradni.
Kép: Figuli Judit
Kőrösi Csaba: Az amerikai kivonulás oka nem a tudatlanság. Nem arról van szó, hogy az amerikai elnök ne rendelkezne információval arról, hogy hogyan emelkedik a Föld átlaghőmérséklete, vagy miképp nő annak az energiának a szintje, amivel a viharok lecsapnak. Elsősorban a pénzügyi terhek elosztásának rendszerével van baja az Egyesült Államoknak. A ’90-es években osztották az országokat fejlődő és fejlett országokra. Előbbiek közé tartozik Katar, az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia, Szingapúr, Kína (a világ legnagyobb kibocsátója) és még nagyon sokan olyanok, akik gazdaságilag katapultáltak az utóbbi 3 évtizedben.
Kőrösi Csabával, a fenntarthatósági fejlődési fordulat jelenlegi állásáról beszélgettünk Pekingben tett látogatása kapcsán.
Ennek függvényében az USA kivonulásának négy hatása van. Az első, hogy más országok esetében is megfogalmazódott a kivonulás gondolata. A második, hogy ez az esemény erősíti a fizetési kényszerrel való szembefordulás késztetését számos olyan ország esetében, akik úgy érzik, hogy a pénzügyi szereposztás nem annyira igazságos és nem annyira célravezető, mint amilyennek tűnt a ’90-es években. A harmadik hatás az, hogy a pénzre irányuló követelés szerepet váltott. Eredetileg azért jött be a finanszírozás gondolata a fejlettek oldaláról a fejlődők irányába, hogy elsősorban a klímaváltozással kapcsolatos és szükséges fejlődésüket elősegítsék. Mára viszont a pénz, illetve a pénzkövetelés geopolitikai táborszervező tényezővé vált. A negyedik hatás pedig az, hogy amikor az amerikaiak kivonulnak a vezető politikai, geopolitikai, technológiai pozíciókból, akkor oda bekerül egy másik vezető, amely jelen esetben Kína. Amit az amerikaiak feladtak, azt nagyon gyorsan elfoglalja egy másik ország. Minél távolabb kerül az Egyesült Államok a multilaterális együttműködéstől például a klíma tekintetében, annál nagyobb teret nyit azoknak az országoknak, akik esetleg a versenytársai.
Fiatalok a COP-on: valóban részesei a döntéshozásnak?
Brazília kiírta a „COP30 Youth Climate Champion” pozíciót, és több módon is igyekezett nyitni a fiatal generációk felé. Valódi beleszólást kaphatnak a fiatalok, vagy ez inkább jelképes gesztus volt?
Vázsonyi Benedek: A klímacsúcson elhangzott döntések a mi jövőnket fogják meghatározni, sőt már a jelenünkre is hatással vannak. 30 év múlva azonban már nagyon más környezetben fogunk élni. Ijesztő volt hallani az ENSZ-es klímaszervezetek vezetőit, amikor kifejtették, hogy a jelenlegi vállalásokkal körülbelül 2,5–2,7 Celsius-fok felmelegedés várható, miközben tudjuk, hogy ha elérjük a 2 Celsius-fokot, már annak is döbbenetes következményei lesznek.
Brazília próbált nyitni a fiatalok felé, de a COP rendszerében a fiatalok bevonása gyerekcipőben jár. Európában sokkal előrébb járunk az ifjúság bevonásában, mint a COP esetében.
Itt is rendeztek magas szintű kerekasztalokat, panelbeszélgetéseket, amelyeken részt vettek miniszterek, az UNICEF vezetői, különböző kormánytisztviselők, delegációvezetők. Illetve voltak fiatalok által vezetett klímafórumok is, ahol ugyanígy lehetett kérdezni a vezetőktől, észrevételeket lehetett tenni. De azt nem láttam, hogy ez hol lesz része a döntéshozatalnak. Az volt az érzésem, hogy így hatással lehetünk ugyan az adott vezető érzéseire, gondolataira, de valójában a kérdések még mindig a fejünk felett dőlnek el anélkül, hogy erre bármilyen hatásunk lenne. Ezt frusztráló volt látni, hiszen éppen a legkiszolgáltatottabb csoportokat, a fiatalokat, a gyerekeket és a nőket érinti a legmélyebben mindaz, amiről itt szó van, mégis teljesen ki vagyunk zárva a folyamatból.
A fiatalok szerepe kétségkívül jelentős a tárgyalásokon is. Kép: Figuli Judit
Kőrösi Csaba: A fiatalok javaslatainak és kéréseinek 95%-a arra szokott vonatkozni, hogy a döntéshozók fogadják el a fiatalok részvételét, sőt, legközelebb is vehessenek részt az eseményen. Amikor pedig odakerülnek egy ilyen eseményre az intelligens fiatal kollégák, megfogalmazzák, hogy az a céljuk, hogy legközelebb is részt vehessenek. Én azt javaslom, legyenek konkrét javaslataik. Nagyon nagy a baj, bonyolultak a megoldandó problémák, integrált problémarendszerrel nézünk szembe. Bízom benne, hogy minden generáció részt vehet, és részt is vesz, mert részt kell vennie a megoldások kidolgozásában, mivel ennek egy integrált gondolkodást kell tükröznie. Nehéz úgy boldogulni, hogy nagyon pici részproblémákra figyelve próbáljuk felépíteni a megoldásokat, és még nehezebb, ha valójában nem megoldásokról beszélünk, hanem eljárási kérdésekről vitatkozunk.
Vázsonyi Benedek: Pontosan ezt tapasztaltam a klímacsúcson. Úgy gondolom, ennek az az oka, hogy valójában nem vagyunk tényezők az ilyen eseményeken. Hiába vagyunk ott, hiába inspiráló a közeg, a döntésekre valójában semmi ráhatásunk nincs. Úgy gondolom, hogy egy „youth test” beépítése nagyon indokolt lenne a döntéshozatali folyamatokba: amikor már eljutottak a döntéshozás egy adott pontjára, ránézhetnének a részeredményeikre abból a nézőpontból, hogy ezek milyen hatással lesznek a következő generációkra. Példaként: az EU-ban ez már működik, elsősorban az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságban: amikor egy döntés előkészítése zajlik, és úgy látják, hogy ez a fiatalokra hatással lesz, akkor felhívást tesznek közzé: bármilyen európai ifjúsági szervezet véleménnyel állhat elő a javaslattal kapcsolatban. Ezt követően közösen választanak egy ifjúsági képviselőt, aki a fiatalok álláspontját képviselve vesz részt az egész javaslat kidolgozásában. Tehát csak a konkrét javaslatok megvitatásáról van szó.
Kőrösi Csaba: Egyetértek. Mind a klímapolitikában, mind a szélesebb értelemben vett fenntartható fejlődési folyamatokban két nagy társadalmi megállapodásra van szükség. Egyre az összes érintett szereplő (a kormányok, az önkormányzatok, a gazdasági döntéshozók, a tudomány képviselői, a civilek) között, hiszen a problémák egymással összefüggenek, ezért rendszerszintű megoldásokat keresünk; valamint egy másikra a generációk között. Ugyanis akármit teszünk, vagy nem teszünk ma, ennek a hatásait nemcsak a ma generációi fogják érezni, hanem legalább két további generáció is, és sokkal erősebben, mint bármikor korábban a történelemben. Ez a két megállapodás bármilyen formátumú lehet, csak működjön.
Megelőzés helyett a klímaváltozás után kullogunk
Lesz olyan klímacsúcs, amivel elégedettek leszünk?
Vázsonyi Benedek: Bízom abban, hogy igen, hiszen nincs más lehetőség.
Kőrösi Csaba: Az alapállással egyetértek, mert nincs élhető alternatívája a történetnek. De legyünk realisták! A klímacsúcsok feladata mindig is az lett volna, hogy a klímaváltozást megelőzzék, elébe menjenek az eseményeknek, de valójában a változás nyomában haladnak. Jelenleg a klímaváltozás gyorsabban következik be, mint ahogyan reagálni tudunk rá. Ezért érezzük, hogy a probléma növekszik.
Másrészről a megállapodások olyan szereposztásra épülnek az országok között, amely már régen nem a valós kibocsátási adatok alapján működik, és nem a valós gazdasági erőt mutatja. Így a jelenleg működő szerkezet pillérei repedeznek és inognak.
Harmadrészt rengeteg megállapodás született az elmúlt 30 klímacsúcson, és ha megnézzük ezeknek a teljesítési mutatóit, akkor valójában ezek a legtöbb szereplő esetében gyengülőben vannak. Ha tehát arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi lehet a siker kulcsa, akkor a munkát a szerepek átgondolásával kell kezdeni. Ezen túl pedig, ha azt akarjuk, hogy a globális közjavak állapotának alakulása jobban szolgáljon bennünket, és kevesebb veszélyt jelentsen, akkor a vállalásokat tudatosan és pontosan végre kell hajtani.
Végül egy gazdasági természetű gondolat: ahelyett, hogy egymásra mutogatunk, hogy ki kinek mennyit fizessen, inkább a rendszert kellene úgy alakítani, hogy megtanuljuk jobban értékelni a klímafinanszírozás révén megvalósuló befektetéseket, azok összes hatásával és mellékhatásával együtt. És ezeket mérnünk kell, s erre építve mérleget vonni. Így eltávolodhatnánk az ideológiai vitáktól, és elmozdulhatnánk a reális gazdasági számítások irányába, ami elősegíthetné a fenntartható fejlődési fordulatot.
Az én nagy álmom, hogy felismerjük: a klíma, az egész atmoszféra valójában közös erőforrásunk. Minden országé, minden emberé. Ezt közösen változtattuk meg, tehát együttműködéssel kell a fordított irányú változáson is dolgozni.
Jelenleg az országok közötti viszonyokban a geopolitikai gondolkodás dominál, és az erősödik, hogy ki kit győz le. Ha a klímaváltozással kapcsolatos alapkérdéseket ki lehetne venni a geopolitikai gondolkodás logikai rendszeréből, és egy kicsit jobban körülbástyázva, együttműködést kialakítva lehetne foglalkozni velük, akkor jó esélyünk lenne. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor egymás érdekeinek figyelmen kívül hagyása újra és újra oda fog vezetni, ahol jelenleg tartunk.
Kiemelt kép: Figuli Judit
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Heti hírlevelünk, ami segít naprakésznek maradni a fenntarthatóság legfontosabb témáiban. Ne maradj le, iratkozz fel és olvasd el cikkeinket!
Az e-mail címem kitöltésével hozzájárulok személyes adataim feldolgozásához.
A szerző a Greendex munkatársa, elsősorban a természet, a permakultúrás kertészkedés és a természeti értékek megőrzése foglalkoztatja. Kismamaként a természetes és egészséges táplálkozás elsődleges számára.
