A fenti állítás újabb bizonyítéka egy újonnan megjelent tanulmány, amely az Olaszország középső vidékein élő barnamedvék viselkedését vizsgálja.
Az Appenninek középső részén, különösen Abruzzo és Lazio területén, valamint a Molise Nemzeti Parkban él a barnamedve egyik jellegzetes alfaja, a marsicai medve. A rendkívül veszélyeztetett alfaj legalább a római idők óta él elszigetelődve európai rokonaitól.
Az évszázadok során a marsicai medve kisebbé vált, viselkedése pedig kevésbé agresszívvé. A tanulmány állítása szerint ezek a változások az emberekkel történő interakciók hatására következhettek be.
Kapcsolódó bejegyzések
A kevesebb jég miatt néha éheznek a jegesmedvék
Amerikai kutatók szerint az északi-sarkvidék jégvesztesége miatt az ott élő állatoknak jóval nagyobb erőfeszítést jelent a helyváltoztatás és táplálékszerzés,
A Molecular Biology and Evolution folyóiratban megjelent tanulmány összehasonlította a marsicaiak génjeit a Szlovákiában, illetve az Egyesült Államokban élő rokonaikéval. A kutatás egyértelmű bizonyítékot talált arra, hogy a marsicai medvék agresszivitásának csökkenése szelekció eredménye lehet. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az emberek a veszélyes, agresszív medvéket megölték, így a szelídebb viselkedést mutató állatok génállománya maradt fenn.
Ez az állatok számára is előnyös volt, hiszen a kevésbé temperamentumos medvék elkerülhették az emberekkel a halálos konfliktusokat. Mindennek ellenére az alfaj mára a kihalás szélére jutott, mindössze 60 körülire tehető a vadon élő példányok száma.
Az emberek hatása az állatok evolúciójára egyre gyakrabban beigazolódik. Idén többek közt a Grönland déli részein élő jegesmedvékkel kapcsolatban figyelték meg, hogy az állatok az ember által okozott felmelegedés miatti változó körülményekhez alkalmazkodni kezdtek. A balti-tengeri tőkehalak esetében pedig megállapították, hogy a túlhalászat miatt, ami elsősorban a nagyobb egyedeket érinti, mára a kisebb testű tőkehalak génállománya vált dominánssá. (e360.yale)