



A közel-keleti konfliktus hatása a globális mezőgazdasági ellátási láncokban is megjelenik: emelkednek az energia- és szállítási költségek, és szűkülnek az inputellátási lehetőségek a növény- és állattenyésztésben.
A Magyar Mezőgazdaság cikke kiemeli, hogy a konfliktus hatása a leggyorsabban az energiaárakban és a tengeri szállításban jelenik meg. A Hormuzi-szoroson áthaladó üzemanyag- és gázszállítás akadozása miatt a nyersolaj és a földgáz világpiaci ára rövid idő alatt emelkedésnek indult. A térségben kialakult biztonsági kockázatok miatt számos tanker elkerüli a korábban használt útvonalakat, és Afrika megkerülésével jut el Európa vagy Ázsia kikötőibe. A hosszabb útvonal jelentősen növeli a szállítás költségeit, egyes tengeri szállítmányok esetében akár napi több tízezer dolláros többletkiadást okoz.
A piaci reakció gyors volt, a nyersolaj ára a nemzetközi piacokon 10–15 százalékkal emelkedett, miközben az európai földgáz ára rövid időre akár 50–70 százalékkal is magasabb szintre ugrott. Mindez a mezőgazdaság számára sem közömbös, hiszen a dráguló energia közvetlenül növeli a termelés költségeit. Az üzemanyag ára befolyásolja a gépi munkák költségét, miközben a szállítás drágulása a takarmány, a gabona és más mezőgazdasági alapanyagok kereskedelmét is megterheli. Az energiaárak ingadozása ezért gyorsan továbbgyűrűzhet a növénytermesztés és az állattenyésztés költségszerkezetébe is.
A szállítmánybiztosítás díjai szintén meredeken emelkednek, mivel a háborús kockázat miatt a biztosítók jelentős pótdíjakat számítanak fel a Perzsa-öböl térségén áthaladó útvonalakon. Egyes esetekben ezek a költségek akár 50 százalékkal is magasabbak lehetnek a korábbinál. Mivel a világ gabonakereskedelmének jelentős része tengeri úton zajlik, a kockázatos térségek elkerülése a szállítási időt is meghosszabbítja. A hajók kerülő útvonalai miatt a transzkontinentális szállítás akár 10–14 nappal is tovább tarthat.
Afrika mezőgazdasága különösen érzékenyen reagál a globális árváltozásokra, mivel számos ország jelentős mértékben függ az importtól. Sok állam a gabona, a takarmány-alapanyagok és a mezőgazdasági inputok jelentős részét külföldről szerzi be. Jó példa erre Kenya, ahol a takarmányipar alapanyagainak közel fele importált gabonából vagy olajos magvakból származik.
A világpiaci árak emelkedése ezért gyorsan megjelenik a helyi piacokon is. Az energiaárak növekedése, különösen a kőolaj és a dízel drágulása a szállítás és a feldolgozás költségeit is emeli. Kenyában a takarmányolaj és a szójadara ára 2026 elején mintegy 45 százalékkal nőtt, ami közvetlenül növelte a tej- és a baromfiágazat termelési költségeit. Ez a drágulás végső soron a fogyasztói árakban is megjelenhet, tovább erősítve az élelmiszerárak emelkedését.
A publikáció teljes terjedelmében a Magyar Mezőgazdaság weboldalán olvasható.
Fotó: Canva