Magyarországon csaknem 2000 olyan kert van, amelyekből többet tanulhatunk, mint hinnénk. Ezek kertörökségünk részei: annyi mindent átéltek már, hogy a klímaváltozás hatásairól is mesélnek. Ám a történetükhöz az emberi tényező is hozzátartozik. A Magyar Kertörökség Alapítvány konferenciáján biodiverzitásról és társadalmi hasznosságról volt szó: utóbbi óriási mértékben formálhatja át jelen világunkat.
A kétnapos konferencián, melynek a Planet Budapest adott otthont, többek között a klímaváltozásról, a vízmegtartásról, a biodiverzitásról és a közösségek erejéről volt szó. Az előadók négy olyan témát boncolgattak, melyek nemcsak a jelenünket, hanem a jövőnket is teljesen átformálhatják. Ebben pedig óriási szerepük van a történeti kerteknek, amelyek látleletet adnak a természet és a klímaváltozás kapcsolatáról.
A Magyar Kertörökség Alapítvány (MKA) egy szakmai civil ernyőszervezet, amely azzal a céllal jött létre, hogy kiegészítse, összekösse és segítse az örökségvédelemben aktív szervezetek tevékenységét. Az MKA fogja össze a kertörökség kutatását és fejlesztését, bevonva a gazdasági és társadalmi szereplőket; támogatja a történeti kertek fenntartását és fenntarthatóságát egyaránt, mindebben komoly szerepet kap a klímaadaptáció is.
Fenntartható a biodiverzitás?
Habár a történeti kertek rendkívül diverzek, és a fajok számában általában nem hasonlítanak egy átlagos kerthez, a klímaváltozás ugyanúgy nyomot hagy rajtuk. A biodiverzitás csökkenése ugyanis a kultúrnövényeink körében is tetten érhető. Dr. Baktay Borbála, a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrző Központ főigazgatója a pénteki konferencia első panelbeszélgetésében elmondta, hogy kultúrnövényeink 75%-a került ki a termesztés alól, ami nemcsak a táplálkozásunkban, hanem a biodiverzitásban is érezhetően nyomot hagy. A szakember szerint nemcsak a vadon élő növények sokszínűsége kulcskérdés, hanem a kultúrnövényeinkké is.
Kép: MKA
Dr. Molnár Zsolt botanikus szerint akár kultúrnövényekről, akár vadon élőkről beszélünk, lényeges tényező az idő dimenziója. A civilizáció nagy átalakuláson megy keresztül, zökken egy nagyot, így a mai tetteink 50–80 év múlva éreztetik hatásukat. A biodiverzitás növelése hosszú távú folyamat, ezért az 50–100 éves lépték is rendkívül fontos. A hagyományos tudás lassan elkopik, ennek életben tartása és a jelenlegi életünkbe adaptálása kulcstényező lehet a jövőnk szempontjából.
Kapcsolódó bejegyzések
Ehető gazok – Ne irtsd, hanem főzd meg őket!
A gyomok rendkívül sokoldalúak, mind életmódjukban, mind felhasználhatóságukban. Ráadásul a kertedet is támogathatják!
A panelbeszélgetés résztvevőivel dr. Szani Zsolt, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Mezőgazdasági Genetikai Erőforrások Igazgatóság Kertészeti Fajtakísérleti Osztályának témavezetője is egyetértett: a hagyományos tudás fejlesztése, a kaláka, az önkénteskedés a diverzitás fenntartásában is jelentős szerepet kapnak, mivel közelebb hozzák az emberhez a természetet, segítik annak megértését.
Városi felület mint génmegőrző „központ”?
A génmegőrzés, a hagyományos fajok megtartása tehát rendkívül lényeges, ha az adaptálódásról beszélünk. Ám ennek nemcsak a szántóföldek és a kertek lehetnek elemei, hanem a városi gazdálkodás is. A városi létben is termeszthető zöldség, gyógynövény, lehetnek magaságyások, kiskertek. Dr. Szani Zsolt szerint ez azért is jelentős lépés, mert a városi ember gyakran fényévekre van a természettől, ám a közös kertészkedés közelebb hozhatja őket hozzá, és ennek szükségessége a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban is fegyvertény.
Kép: canva
A konferencián elhangzott a növényvakság kifejezés: Te tudod, mit jelent? Röviden annyit, hogy az emberek hajlamosak zöld díszletként tekinteni az őket körülvevő növényekre: nem észlelik és nem is tudják felismerni azokat a növényeket, amelyek körülveszik őket. Így jóval kisebb jelentőséget tulajdonítanak nekik annál, mint amilyen a valódi értékük.
Dr. Fráter Erzsébet, a Nemzeti Botanikus Kert vezetője szerint a biodiverzitás gyakran „rendetlen”: ezt a városokban és vidéken ugyanúgy nyomatékosítani kell. Szemléletes példával élt: sokan a folyamatosan virágzó kertet tartják esztétikusnak, de a természetben – például egy beporzóbarát kertben – a virágok nyílnak, majd elnyílnak, nem várhatjuk a folyamatos tökéletességet. Más esztétikai értéket ad tehát az ilyen sokszínűség, és ezt kell elfogadnunk.
Kapcsolódó bejegyzések
Kukába gyűrt őszi lombok, bezsákolt élővilág
Ha jön az ősz, zsákba gyűrjük a lehullott falevelet, pedig sokkal jobb helyet is találhatnánk neki.
Baktay Borbála is megerősítette, hogy sokan az eklektikus képre fókuszálnak, és gyomirtással törekszenek a tökéletes kert elérésére. A cél azonban az lenne, hogy a biodiverzitás fenntartása, erősítése mellett megműveljük azt a darabka földet, amelyet az otthonunknak tartunk, és eközben az összes ott élő élőlényre tekintettel legyünk.
Kép: canva
A kert mint a közösség bölcsője
Sokszor előkerült a közösségek szerepe is. Dr. Nagy Zsolt addiktológus konzultáns előadásában kiemelte, hogy az egyéni életünk nem függetleníthető a közösségektől, személyes felelősségünk a proaktivitás és az önszerveződés. Az előadást követő panelbeszélgetés is a társadalmi hasznosságról szólt, hiszen a kert a természet közelségét jelenti a hétköznapokban, ezzel együtt a közösség központja is, ahol a család, a barátok, a rokonok vagy az egy településen élők összegyűlhetnek.
Dr. Boromisza Zsombor, a MATE egyetemi docense szerint az emberek gyakran nem értik az összefüggéseket és a természeti folyamatokat, ezért ijesztő jövőképet fest számukra, ha valami kibillen a megszokott állapotából. Olyan szakembereket várnak, akik megmondják, hogy mit tegyenek; az egyszerű megoldások felé húznak, holott ezek gyakran csak illúziók.
Éppen ezért van akkora szükség a lokális kisközösségekre. Nem arra kell várnunk, hogy a döntéshozók lépjenek, hanem önszerveződő módon lépnünk és tennünk kell a mikrokörnyezetek szintjén. A természetben való létezés alapvető, elemi igényünk: ez olyan érdek nélküli tetteket hoz magával, amelyek a kisközösségekben tudásátadással, jó gyakorlatok megosztásával társulhatnak. Ha úgy gondolnád, hogy a kerteddel nem tehetsz sokat az alkalmazkodásért, jó, ha tudod, hogy ennek valójában éppen az ellenkezője igaz. Az MKA konferenciája is megerősítette azt az elképzelést, amely szerint a természeti értékek fennmaradásának és az alkalmazkodásunknak záloga a közösségi összefogás, a hagyományos tudás elsajátítása és a természeti értékeink megőrzése. Mindezek pedig egy kiskertben éppúgy elérhetők, mint egy több hektáros arborétumban vagy egy kastélykertben.
Kiemelt kép: canva
