



Mosómedvék érkeztek a Szegedi Vadasparkba, az emlősöket a Pest megyei Ócsa környékén fogták be vadon a természetvédelmi szakemberek.
A mosómedve eredetileg Észak- és Közép-Amerikában őshonos. Európába az 1930-as években telepítették be, elsőként Németországba, főként prémhasznosítási és vadgazdálkodási céllal. A szökések és a szándékos szabadon engedések következtében gyorsan terjedni kezdett, ma már Európa 27 országában észlelték vadon. Magyarországon az 1980-as években jelent meg, napjainkra már stabil hazai állománya van.
Inváziós fajnak számít, amely elterjedve veszélyt jelent az őshonos élővilágra, ráadásul számos betegséget is terjeszt, amely állatot és embert egyaránt fertőz. Emiatt Magyarországon 2010 óta nem tartható magánszemélyek által, és a kereskedelme is tilos. 2016 óta szerepel az Európai Unió inváziós fajainak a listáján. Csak állatkertekben nevelhetők szigorú feltételek betartása mellett.
A mosómedvék magányosan élnek, alapvetően éjszaka aktívak, a nappalokat összegömbölyödve a fák lombkoronájában töltik. Egy-három kilométeres átmérőjű területen mozognak. Gyakran fogyasztanak növényi terméseket, magvakat, olykor olyan termesztett gyümölcsöket is, mint a barack, a dinnye, a szilva, de szerepelnek az étlapjukon ízeltlábúak, halak, kétéltűek, rágcsálók és tojások is. Jól alkalmazkodnak a különböző élőhelyekhez és az ember közelségéhez, lakott területeken gyakran kutatnak élelem után szeméttárolókban.
A 60–90 centiméteres testű, 6–7 kilós mosómedve mancsában tízszer annyi érzékelőpont található, mint az ember tenyerében, ami vízben még érzékenyebbé válik. Jellegzetes „mosómozdulatait” azért végzi, hogy tapintással felderítse a megszerzett táplálék tulajdonságait.
(MTI)
Fotó: Canva