Az éghajlatváltozás hatásait Közép-Európában nem pusztán kevesebb csapadék vagy több hő formájában érezzük, hanem egy mélyebb, rejtettebb hiányon keresztül: egyre kevesebb víz áll rendelkezésre a felszín hűtésére.
Ungvári Gábor, Kis András és Báder László, a REKK.AQUA és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatói szerint a vízháztartási szélsőségek – az aszályok, a hőhullámok és a hirtelen árvizek – közös gyökere a párolgási–párologtatási deficit növekedése. A Duna vízgyűjtőjén végzett elemzéseik azt mutatják, hogy a vízgazdálkodásban nemcsak alkalmazkodásra, hanem tudatos csillapító beavatkozásokra is van lehetőség.
Kapcsolódó bejegyzések
Egymillió köbméter vizet tarthatunk vissza
A klímaváltozás hatása leginkább a vízgazdálkodáson keresztül érzékelhető, az országba beérkező folyók vízhozama ugyanis radikálisan csökken.
Az éghajlatváltozás hatásait a mindennapokban leginkább a vízháztartási szélsőségek erősödésén keresztül érezzük. Közép-Európában az elmúlt 20 év egyértelműen megmutatta, hogy az aszályok és az árvizek nemcsak gyakoribbá váltak, hanem egyre szélsőségesebb formában is jelentkeznek. 2024 nyárutóján pedig néhány nap leforgása alatt csaptunk át az egyik végletből a másikba: a rendkívüli szárazságot hirtelen nagy mennyiségű csapadék követte, mintha felborult volna az addig ismert rend.
Vajon ezek a jelenségek beleilleszthetők-e abba az elterjedt értelmezési keretbe, amely szerint az éghajlatváltozás felgyorsítja a hidrológiai ciklust, a nedves térségek még nedvesebbé, a szárazak pedig még szárazabbá válnak? Segít-e ez a megközelítés abban, hogy olyan intézkedéseket dolgozzunk ki, amelyek képesek megőrizni a társadalmi és a gazdasági folyamatok stabilitását és javítani az alkalmazkodóképességet?
Kapcsolódó bejegyzések
A magyar vízgazdálkodás történelmi fordulóponthoz ért – Podcast
A Holnapután legújabb adásában vendégünk Gacsályi József, az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki főigazgató-helyettese volt, akivel hazánk vízügyi helyzetéről és szerepéről beszélgettünk. A magyarországi vízgazdálkodás ma rendkívül összetett kihívásokkal néz szembe, miközben nőnek a szélsőségek (súlyosbodnak az aszályok, egyre intenzívebbek az esőzések), a táj vízháztartása történelmi mélypontra került. A Gacsályi Józseffel zajlott beszélgetés során világossá vált, […]
Álláspontunk szerint ehhez önmagában nem elegendő a megszokott klímakeretezés. A helyzet megértéséhez elengedhetetlen, hogy a vizsgálatba bevonjuk a párolgási–párologtatási deficit jelenségét, valamint azokat az adatokat, amelyek ennek mérhető növekedését és területi különbségeit mutatják. Ebben a szemléleti keretben készült el a REKK.AQUA útmutatója is, amely a vízhiányos és vízben szegény helyzetek kezelésére alkalmas megoldásokat rendszerezi, a megvalósításhoz szükséges szakpolitikai tapasztalatokkal és gyakorlati példákkal együtt.
A tanulmány tovább olvasható a Másfélfok publikációjában.
Fotó: Canva