



Az elszabaduló energiaárak újra rávilágítanak az öreg kontinens energetikai sebezhetőségére. Az elemzők szerint ebből az atomenergia jelenti a kiutat, de amíg a tengerentúlról könnyű felírni a receptet, Európában a csillagászati beruházási költségek és a mélyen gyökerező ideológiai ellentétek gátolják az érdemi megoldást.
Az amerikai CNBC friss elemzése messziről tekint a kérdésre, a szerzők nem finomkodnak: szerintük az amerikai–iráni konfliktus okozta ellátási sokk miatt Európa ismét a „falhoz szorult”.
Adnan Shihab-Eldin, az Oxford Institute for Energy Studies kutatója úgy véli, hogy az energiabiztonság alapja a diverzifikáció, ám a kontinens jelenleg egészen más stratégiát követ. Az adatok alapján az EU teljes energiamixének mindössze a 11,8 százalékát adja a nukleáris energia, az olaj és a földgáz pedig továbbra is több mint egyharmadot hasít ki.
A piaci racionalitás szerint, ha nincs saját energiahordozód, akkor vagy tartósan villamosenergia-importra szorulsz, vagy atomerőműveket kell építened. Ezen a ponton válik ketté a kontinens két vezető gazdaságának stratégiája. Franciaország az atomenergia európai éllovasa, villamosenergia-szükségletének több mint 60 százalékát nukleáris forrásból fedezi. Bár az erőműparkuk eléggé elöregedett, a magas hatásfokuk így is meglátszik a számlákon, hiszen a francia energiaárak tartósan és szignifikánsan a német árak alatt maradnak.
Ezzel szemben Németország – és több más európai állam – az elmúlt évtizedekben jobbára a zöldek nyomására a reaktorok leszerelését erőltette. A szakértői konszenzus ma már egyértelmű: a német energiapolitika súlyos hibát vétett, amikor a gazdasági pragmatizmust feláldozta az ideológia oltárán, elutasítva az atomenergiát. A publikáció tovább olvasható a Makronóm weboldalán.
(Makronóm)
Fotó: Canva