Az El Niño egy ciklikusan (hozzávetőlegesen 2–7 évente) jelentkező éghajlati jelenség a csendes-óceáni trópusi térség középső és keleti részén. A trópusi tengeráramlásokkal és szelekkel áll összefüggésben. Kialakulására akkor lehet számítani, amikor a tengerfelszín hőmérséklete a szokásosnál több fokkal magasabbra emelkedik. A jelenség végül drasztikus időjárási következményekkel jár az egész Földön, bizonyos régiókban szárazságot, míg máshol hatalmas áradásokat képes előidézni. Egyes kutatások, vizsgálatok rámutattak arra, hogy a globális felmelegedés hatására gyakoribbá válnak az El Niñók.

Az ENSO (El Nino Southern Oscillation) az egyik legfontosabb éghajlati jelenség a Földön, mivel képes megváltoztatni a globális légköri jelenségeket, ami befolyásolja a hőmérsékletet és a csapadékot szerte az egész világon. Ennek a ciklusnak három fázisa van.

A meleg fázis az El Niño (spanyolul „kisfiút” jelent).

A második a hideg/hűvös fázis a La Niña („kislányt” jelent). A hatások többnyire ellentétesek az El Niñóval: ahol eddig meleg volt az óceán, ott most jelentősen hűvösebb. A La Niña következtében többek között az Atlanti-óceánon nő a hurrikánok aktivitása (a La Nina évében 50%-kal gyakoribbak a hurrikánok), a dél-amerikai partvidéken aszályokra lehet számítani, Indiában a monszunesőzések száma csökken.

A harmadik fázis a semleges fázis. Ez a fázis az El Niño és a La Niña események közötti átmenet időszak, az óceán vízhőmérséklete a hosszú távú átlag közelében van.