A klímaváltozás szélsőséges hőséget hoz, ezáltal próbára teszi az emberek tűrőképességének határait, ahogy azt a napokban bárki megtapasztalhatta. A szélsőséges hőség egyre gyakoribbá és súlyosabbá válik a jövőben, mely bizonyos éghajlati modellek szerint ahhoz vezet, hogy a következő évszázadban a Föld egyes részei barátságtalanná válnak az ember számára.
Az, hogy mitől válik egy hely élhetetlenné több tényezős, egy bizonyos hőmérséklet és a páratartalom figyelembevétele sem magyarázza meg teljesen az emberi test határait a szélsőséges hőségben. A tűrőképesség egyénenként eltérő lehet, és a hőállóképességünk is változhat.
A Nature Climate Change című szaklapban 2017-ben megjelent tanulmányukhoz Camilo Mora a Hawaii Egyetem éghajlatkutatója és csapata több száz szélsőséges hőséges eseményt elemzett világszerte, hogy meghatározzák, a hőség és a páratartalom mely kombinációi a legvalószínűbbek a halálos kimenetelű események szempontjából, és hogy ezek a körülmények hol fordulhatnak elő a jövőben. Megállapították, hogy míg ma a világ lakosságának mintegy 30%-a van kitéve a hőség és a páratartalom halálos kombinációjának évente legalább 20 napon keresztül, addig ez az arány 2100-ra közel felére fog nőni, még az üvegházhatású gázok kibocsátásának legdrasztikusabb csökkentése mellett is. Más kutatók megállapították, hogy az éghajlatváltozás miatt a szélsőséges hőhullámok akár százszor valószínűbbé válnak, és a hőség okozta halálesetek több mint egyharmadát okozzák.
Melegvérű emlősökként az embernek állandó, 37 °C körüli testhőmérséklete van, a testünk nagyjából ezen a hőmérsékleten működik jól, így a hőveszteség és a hőnyereség között állandó egyensúly van. Amikor a testünk nem tud elég gyorsan hőt leadni, maghőmérséklet túlságosan felmelegszik, a szervektől kezdve az enzimekig minden leállhat. Liz Hanna, az Ausztrál Nemzeti Egyetem korábbi közegészségügyi kutatója, aki az extrém hőséget tanulmányozza, arra figyelmeztet, hogy az extrém hőség komoly vese- és szívproblémákhoz, sőt, akár agykárosodáshoz is vezethet.
A testünk a forró környezetben leginkább egy hatékony eszközzel, az izzadással tartja fenn a maghőmérsékletét. A termelődő izzadság a levegőbe párolog, elszívja a hőt a bőrödről, és lehűt. A páratartalom ugyanakkor megbénítja ezt a hűtési módszert, ha olyan párás a levegő, hogy már sok vízgőz van a levegőben, akkor az izzadság nem tud olyan gyorsan elpárologni, és az izzadás nem hűti le annyira.
A kutatók gyakran használnak olyan mérőszámokat, mint a hőindex vagy a nedvességtartalom hőmérséklete, hogy megvizsgálják, hogyan hat egymásra a túlzott hőség és a páratartalom. A hőindex egy becsült érték, amely a hő és a páratartalom tényezőit is figyelembe veszi, hogy bemutassa, milyen az időjárás. A nedves hőmérséklet megbecsülheti, hogy milyen lenne a bőr hőmérséklete, ha folyamatosan izzadna, ezért gyakran használják arra, hogy megközelítőleg megbecsüljék, hogyan viselkednének az emberek extrém hőségben.
Zach Schlader, a Bloomingtoni Indiana Egyetem fiziológusa szerint a 35 °C-os nedvességtartalom nagyjából az emberi tűrőképesség abszolút határát jelenti. E fölött a szervezet nem képes elég hatékonyan hőt leadni a környezetnek ahhoz, hogy fenntartsa a maghőmérsékletét. Ez nem jelent azonnali halált, de agyi és szervi károsodás elindulhat, ha nem biztosítanak hűtést a szervezet számára.
Biztató ugyanakkor, hogy az emberek hőtűrése is változhat az idő múlásával – a szervezetünk a hőhatásnak való kitettséggel egyre jobban hozzászokik a hőséghez, hasonlóan ahhoz, ahogyan a magasan fekvő helyeken az alacsonyabb oxigénszinthez szokik hozzá. Emellett a korunk is befolyásolja a hőtűrést: a gyerekek és az idősek általában nem tudják olyan jól szabályozni a hőmérsékletüket, mint a fiatal felnőttek, és az egyes gyógyszereket szedők izzadási képessége is csökken.
Ugyanakkor a kutatók szerint az akklimatizációnak vannak határai. Nem fogunk tudni túlfejlődni azokon a körülményeken, amelyeket a klímaváltozás valószínűleg az elkövetkező évtizedekben hoz, és bár a fiziológiai korlátok fontosak, más tényezőket is figyelembe kell vennünk, például a viselkedést és az infrastruktúrát.
(fotó: pexels – murat esibatir)
