Az általánosan véltnél jóval gyorsabban elérhető a klímasemlegesség, ráadásul nagyrészt a már ma is meglévő technológiák alkalmazásával – állítja egy tanulmány, amely a klímaváltozás problémáját egyedi nézőpontból közelíti meg.
A klímaváltozás megfékezéséhez kétség kívül heroikus, összehangolt erőfeszítésre és hatalmas változtatásokra van szükség az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának mielőbbi radikális csökkentése érdekében. A témában leginkább meghatározó szervezetek – az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) és a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) – jelentései alapján úgy tűnik, hogy a 2050-es klímasemlegesség elérése lehet az a cél, amelyet még reálisan kitűzhet maga elé az emberiség. Az IPCC igencsak borús kilátásokat vázoló augusztusi jelentése szerint azonban jelenleg nem éppen ebbe az irányba haladunk. Egy új tanulmány viszont – új reményt keltve – arra a következtetésre jut, hogy ez az állapot akár már 2040 előtt elérhető.
Napelemek, önvezető elektromos autók, sejtszintű mezőgazdaság
A lehetséges technológiai változásokkal foglalkozó RethinkX nevű agytröszt friss tanulmánya szerint az élelmiszer-ellátásban, valamint a szállítási és az energiaszektorban végrehajtható fejlesztésekkel 15 éven belül 90 százalékkal lehetne mérsékelni az ÜHG-emissziót. Mindezt nagyrészt nyolc, már ma is létező technológia alkalmazásával el lehetne érni, amennyiben a kormányok és a tömegek hajlandóak lennének bevállalni az ezzel járó áldozatot. A szóban forgó megoldások között a megújulóenergia-technológiák, valamint az elektromos és önvezető járművek mellett szerepel például az úgynevezett precíziós erjesztés vagy a sejtszintű mezőgazdaság is. Utóbbiak szintetikus és nagyságrendekkel olcsóbb, kisebb karbonlábnyomú alternatívát kínálnak a jelenlegi, karbonintenzív állattenyésztés kiváltására.
Az új technológiák elterjedése már elkezdődött, térhódításuk elkerülhetetlen. A nagy kérdés az, hogy ez milyen gyorsan történik meg – állítja a tanulmány. A RethinkX szerint ez nagyrészt a politikai döntéshozóktól, a gyors cselekvésre való hajlandóságuktól és az ezzel erősen összefüggő, kulcsfontosságú társadalmi döntésektől függ. Azt, hogy ez mennyire nem lesz egyszerű menet, már abból sejteni lehet, hogy a legfontosabb ajánlások között szerepel például az állattenyésztési támogatások megszüntetése is. Ehhez hasonlóan azt a szükségesnek tartott változást is nehéz elképzelni, melynek értelmében a magántulajdonban lévő járművek helyébe fokozatosan az autómegosztó társaságok lépnek, már a 2020-as évek végétől.
A piaci erőknek domináns szerepet kell játszaniuk a dekarbonizációban. Az ezek működését ma meghatározó keretek átalakításával az emissziócsökkentés nagy része megvalósítható, ugyanis a jelentés szerint az ehhez szükséges technológiák vagy már ma is versenyképesek és elérhetők a kereskedelmi forgalomban, vagy a megfelelő társadalmi választásokkal 2025 előtt bevezethetők a piacra. Ezzel a RethinkX alapvetően mást állít, mint például az IEA, amely szerint a klímasemlegesség elérését lehetővé tevő technológiák zöme ma még nem is létezik. Ez persze nem jelenti azt, hogy a RethinkX szerint a kihívás kisebb.
A fejekben van a legnagyobb gond
A klímaváltozás elleni küzdelem legnagyobb gátját a gondolkodásmódunk jelenti – szögezi le a tanulmány. Sőt felhívja a figyelmet egy szintén a probléma részét képező érdekes jelenségre. Az ember ugyanis hajlamos a változásokra lineáris, egyenletes folyamatokként gondolni, figyelmen kívül hagyva a természetes és a mesterséges rendszerekben tapasztalható nem lineáris jelleget.
A történelem egyértelműen azt mutatja, hogy a technológiai stabilitás hosszú időszakait hirtelen, rendszerszintű átalakulások követhetik, amelyek nem ritkán gyors gazdasági, társadalmi változásokat is kiváltanak.
Ez akkor következik be, ha a színen feltűnik egy új, a meglévőhöz mérten legalább olyan potenciállal rendelkező, de nála jóval alacsonyabb költségekkel elérhető technológia. Az új technológia piaci részesedése a megjelenését követően általában rendkívül gyors növekedésnek indul, és akár másfél évtizeden belül képes szinte teljesen kiszorítani az addig uralkodó technológiát. A történelmi példák alapján ez a minta érvényesül minden szektorban és iparágban a szintetikus vörös szövetfestékek 1870-es évektől végbement elterjedésétől kezdve a digitális képalkotási és -rögzítési technológia elmúlt pár évtizedben látott térhódításáig.
Ráadásul az élelmiszer- és energiatermelés, illetve -ellátás és -szállítás mind alapszektorok, ezért az itt végbemenő változások másod- és harmadlagos hatásként a többi globális gazdasági szektorban is új lehetőségeket nyitnak a kibocsátáscsökkentésre és a környezet helyreállítására. A továbbgyűrűző jellege miatt az ökológiából kölcsönzött kifejezéssel kaszkádhatásnak nevezett jelenség a korábbi technológiáknak nem csupán egy az egyben történő kiváltását jelenti.
Ahogyan az automobil sem pusztán leváltotta a lovakat és lovaskocsikat, hanem sokkal nagyobb kapacitásával egyúttal teljesen új, jelentős gazdasági többletet generáló piacokat hozott létre. De példaként említhető az elektromosság, a személyi számítógépek, az internet és az okostelefonok elterjedése is.
A linearitáshoz kötött megközelítésen alapuló prognózisok tehát – amellett, hogy magát a klímaváltozás jelentette fenyegetést is alulbecsülik – a technológiában rejlő lehetőséget is kisebbnek mutatják be a valóságosnál. A tanulmány szerzői szerint ezzel magyarázható az, hogy míg a klímaváltozásról szóló jelentések időről időre a „rosszabb, mint korábban gondoltuk” következtetésre jutnak, addig az új technológiák fejlődését és terjedését bemutató helyzetképek rendszeresen a „jobb, mint korábban gondoltuk” konklúziót vonják le. A konvencionális gondolkodás ezért jelentős időt, figyelmet és erőforrásokat pazarolt olyan felszíni, pusztán a tüneteket kezelő megoldásokra, mint például a bioüzemanyagok, a tiszta szén vagy a támogatások és az adók – állítja a RethinkX.
Kapcsolódó bejegyzések
Ami jó a klímaváltozás ellen, az biztos jó a természetnek is?
A megújuló energiaforrások a klímaharcban nagyon fontosak, de ezeknek is van környezetre gyakorolt hatásuk, mellyel a biodiverzitást rombolják.
Megnyílhat az út a negatív emisszió előtt
A valódi – az előbbinél sokkal egyszerűbb és hatékonyabb – megoldást ehelyett szerintük az jelenti, ha egy maréknyi olyan kulcstechnológiára fókuszálunk, amelyek alapvetően fogják átalakítani gazdaságunkat. Attól azonban, hogy egyszerűnek hangzik, még nem könnyű, sőt … – utal a tanulmány a világszerte a társadalmak előtt álló választási helyzetekre. A politikai-társadalmi döntéseket a tanulmány azzal igyekszik támogatni, hogy a tömeges kibocsátáscsökkentésre való felkészültségük alapján kategorizálja az emissziós forrásokat. Ezzel reményei szerint útmutatást nyújt az erőfeszítések rangsorolásához. Így a lehető leghamarabb maximalizálhatjuk a kedvező emissziócsökkentési hatásokat.
Az energiaszektor kibocsátáscsökkentését például három fő technológia fogja vezetni: a fotovoltaikus napelemek, a (szárazföldi) szélerőművek, valamint a lítiumion-akkumulátorok, amelyek már jelenleg is kisebb teljes élettartamra vetített költségek mellett képesek termelni, mint a hagyományos erőművek. Abból kiindulva, hogy e technológiák a 2020-as években is folytatják majd az elmúlt években, évtizedekben mutatott fejlődést és költségcsökkenést, a RethinkX meglehetősen merésznek ható feltételezése szerint már ebben az évtizedben kiszoríthatják nemcsak a fosszilis tüzelőanyagokat, de a hagyományos atomenergiát is. A tanulmány készítői azt állítják, hogy az akkumulátorokkal kombinált nap- és szélenergia 2030-ban már egész évben képes lesz biztosítani a folyamatos ellátást, amennyiben a telepített nap- és szélerőmű-kapacitás megfelelő nagyságú lesz.
Azok a befektetők, közösségek, városok, nemzetek és régiók, amelyek elfogadják az átalakulást, mi több, az élére állnak ahelyett, hogy akadályoznák, óriási gazdasági, társadalmi és környezeti haszonra számíthatnak.
Bár a klímasemlegesség elérése önmagában nem oldja meg teljesen az éghajlatváltozás problémáját, óriási lépést jelent a helyes irányba. Az ezt lehetővé tevő technológiák megnyithatják az utat az előtt is, hogy a légkörből milliárd tonnás léptékű szén-dioxidot vonjanak ki. A bőséges tiszta energia, az elektromos és önvezető járművek, illetve gépek, valamint az állattenyésztés alól felszabaduló több milliárd hektárnyi földterület az erdősítés, valamint a technológián alapuló szén-dioxid-kivonás lehetőségeit is új szintre emelik majd. Az elemzés szerint ezért az energia-, az élelmiszer- és a szállítási ágazat lehető leggyorsabb és leghatékonyabb dekarbonizációja és átalakítása kétszeresen is elengedhetetlen a klímaváltozás problémájának teljes megoldásához.
