Fenntartható beszerzés, avagy ki a beszállítód beszállítójának a beszállítója?

Fenntarthatóság. Zero waste. Társadalmi felelősségvállalás. Egyre több az elvárás és a szándék mind a fogyasztói, mind a gyártói oldalon, de hol érdemes elkezdeni? Amikor egy termék már elkészült, a fogyasztók már megvették és (f)elhasználták, legjobb esetben csak újrahasznosítani vagy újrafelhasználni (second hand) lehet.

A körforgásos gazdaság célja az, hogy a termékek (vagy alapanyagaik) életciklusa minél hosszabb legyen. Ezt leginkább a terméktervezés és a beszerzés során tudjuk befolyásolni. Például ha egy terméket sikerül úgy megtervezni, hogy fenntartható forrásból származó, könnyen szétszedhető, lebomló anyagokat tartalmazzon, akkor a termék felhasználása után sokkal kevesebb a teendő. Ebben a cikkben a beszerzés folyamatának jelentőségét vizsgáljuk meg a fenntarthatóság szempontjából.

Mit jelent a fenntartható beszerzés?

Az ENSZ szerint a fenntartható beszerzés során két szempont érvényesül: a megvásárolt terméknek/szolgáltatásnak (beleértve a közműszolgáltatásokat is) a lehető legkisebb a környezeti lábnyoma, és a lehető legpozitívabb a társadalmi hatása.

• A környezeti és a társadalmi hatások mellett a költségeket sem csak a beszerzés pillanatára, hanem a termék teljes életciklusára kell rávetíteni. Vagyis a fenntartható beszerzés során nem azokat az alapanyagokat, alkatrészeket tekintjük olcsónak, amelyek beszerzési ára alacsony, de aztán a belőlük készült termék karbantartása nehéz, sok javításra szorul, vagy költséges az újrahasznosítása. Jóval inkább azokat, amelyek költsége – a fenntarthatósági törekvések megvalósítása mellett – a termék teljes élettartamára vetítve a legalacsonyabb.
• A környezeti szempontok terén nemcsak azt kell figyelembe venni, hogy egy alapanyag vagy alkatrész mennyire tartós, újrahasznosítható-e, hanem azt is, hogy előállításakor, karbantartásakor vagy életciklusa más szakaszaiban mekkora természeti erőforrást, például vizet kell felhasználni, és eközben történik-e károsanyag-kibocsátás. Az előállításhoz használt energia kérdéskörét is meg kell vizsgálni.
• A beszerzések fenntarthatóságának feltétele a társadalmi hatások figyelembe vétele is. Kik állítják elő a terméket, és milyen körülmények között dolgoznak? Mennyire befogadó a munkaadói gyakorlat? Figyelnek-e a diverzitásra? Kapnak-e a munkavállalók megfelelő oktatást és javadalmazást? Nem érintkeznek-e munkájuk során az egészségre ártalmas mennyiségben káros anyagokkal? Hozzájárul-e a vállalat a helyi közösségek és infrastruktúra fejlesztéséhez?

Ezeknek a kérdéseknek egy része az EU-ban törvényileg szabályozva van, ezért úgy tűnhet, hogy az említett feltételek „alapból” teljesülnek. A kihívás az, hogy az ellátási láncok – ezáltal a beszállítói láncok – hosszúak. Sokszor olyan országokba vezetnek, ahol a jogszabályi környezet nincs összhangban az elfogadott nemzetközi munkaügyi sztenderdekkel. Előfordulhat, hogy egy alkatrész alkatrészeinek értéklánca olyan gyárig nyúlik vissza, ahol gyerekeket foglalkoztatnak, vagy a bérezés nem éri el a minimálbért.

• Milyen további kihívásokkal szembesülhetünk, ha a fenntarthatósággal a fókuszban akarjuk újragondolni a beszerzési politikánkat?
• Országokon átnyúló beszerzési lánc: időigényes és nem mindig reális visszavezetni a láncokat a kiindulópontig.
• A követelmények összehangolásának nehézségei: Mi történik akkor, ha a mi Tier 3 beszállítónk nem annyira szigorú a saját beszállítóival, mint mi? Van-e hatásunk arra, hogy a Tier 3-hoz kerülő termékek milyenek?
• Eltérő jogszabályok: Elképzelhető, hogy a beszállító a gyártási folyamat során saját országában minden jogszabályt betart, csakhogy ezek nincsenek összhangban az általunk megkövetelt működéssel (például a bérezésben vagy a megfelelő munkakörülmények biztosításában).
• Eltérő érdekek és alkupozíció: Lehet, hogy a termékünk 10 alapanyagából van egy, mással felcserélhetetlen, amely csak kevés beszállítónál érhető el. Annak a kevés beszállítónak viszont több milliós vevőköre van, és mi csak egy vagyunk közülük. Ilyen helyzetben nem vagyunk alkupozícióban, amely lehetővé tenné a beszállító működésének fenntarthatóság szempontú megvizsgálását, a vizsgálatot követően pedig a változtatás igényének kifejezését.
• Költség és haszon: Hogyan ösztönözhető a beszállító költséges és erőforrás-igényes, de a fenntarthatóságot szolgáló intézkedésekre, ha a termékeit enélkül is megvásárolják?

Összességében – éppen ezen kihívások megoldása révén – a fenntartható beszerzés a környezet és a társadalom védelme, szolgálata mellett a vállalatok versenyképességét is javíthatja. A kutatások szerint a beszállítói hálózat komplex, az ár és a minőség mellett fenntarthatósági szempontokra is kiterjedő ismerete hosszú távon megtakarításokhoz vezet, csökkenti a kitettséget és a kockázatokat, és javíthatja a termékek minőségét. Hozzájárulhat iparágon belüli együttműködésekhez és innovációhoz is.

Például a beszállítói lánc felülvizsgálata során kiderülhet, hogy általában a lánc ötödik lépésénél, valamely alapanyagnak a negyedik beszállítóhoz való szállításakor vannak csúszások. Ennek oka, hogy a vállalat (a negyedik beszállító) túl keveset rendel. Elképzelhető, hogy a negyedik beszállítón kívül van más vevő is, aki keveset rendel, ezért ugyanezzel a problémával szembesül. Ilyen esetben kidolgozhatunk a beszállítókkal és a hozzánk hasonló vevőkkel olyan iparági együttműködést, amely a nagyobb (több megrendelő felé történő) rendelésszám miatt gyorsabb szállítást biztosít. Ennek hatására a végtermék ára alacsonyabb, előállítása gyorsabb lesz.

Ez a példa azt is szemlélteti, hogy a beszállítói hálózat ismerete nemcsak a saját termékünket teheti fenntarthatóbbá, hanem akár az egész iparágon átívelő hatása lehet.

Mi mutathat utat a fenntartható beszerzésekhez?

A fenntartható beszerzés követelményeit a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet ISO 20400:2017 szabványa is összefoglalja. A szervezet jellegétől és méretétől függetlenül ad iránymutatásokat arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet a fenntarthatóság főbb alapelveit figyelembe venni a beszerzések során.

Ha ezek az irányelvek teljesülnek, akkor ezáltal a szervezet az ENSZ fenntarthatósági célkitűzéseinek több mint felét támogatja:

• a szegénység felszámolása,
• az éhezés megszüntetése,
• a nemek közötti egyenlőség,
• tisztességes munka és gazdasági növekedés,
• egyenlőtlenségek csökkentése,
• fenntartható városok és közösségek,
• felelős fogyasztás és termelés,
• béke, igazság és erős intézmények.

Letesztelhetjük, hogy a mi vállalatunk beszerzési folyamata mennyire van összhangban az ISO 20400 irányelvvel, és számos nemzetközi esettanulmányból inspirálódhatunk.

És mi a helyzet szabályozási szinten?

Majdnem minden OECD országnak van zöld vagy fenntartható beszerzési politikája, stratégiája. Közel 70%-uk ennek eredményeit ellenőrzi is.

Állami szinten ez a szemlélet még fontosabb, és még inkább járhat költségmegtakarítással. Az országos hulladékgazdálkodási, karbantartási, üzemeltetési terheket leginkább úgy lehet csökkenteni, hogy a már beszerzett termékek fenntarthatóak, legyen szó közlekedési eszközökről vagy infrastruktúráról.

Idén Magyarországon is jelentős előrelépés történt. A Fenntartható Magyarországért Program keretében idén szeptemberben létrejött a Környezetvédelmi Közbeszerzési Etikai Kódex (Zöld kódex).

Következő cikkünkben a kódex tartalmáról, hátteréről fogunk beszélgetni dr. Kovács Lászlóval, a Közbeszerzési Hatóság elnökével.