Miközben erősíti a fosszilis energiahordozóktól történő függetlenedés szándékát, a háború zavart okoz a tiszta energiára való átálláshoz szükséges nyersanyagok piacain és ellátási láncaiban, fékezve a klímacélok eléréséhez nélkülözhetetlen technológiák terjedését.
A nap- és szélerőművek, az akkumulátoros energiatárolók, az elektrolizátorok vagy az elektromos autók előállításához rengeteg olyan alapanyagot kell felhasználni, melyek kínálata már most is alig képes lépést tartani a robbanásszerűen bővülő kereslettel. Az üvegházhatású gázok csökkentéséhez nélkülözhetetlen tiszta technológiák gyártásában az úgynevezett energiaátmenet-fémek, például a réz, a nikkel, a platina, a palládium, az alumínium vagy a lítium pótolhatatlan szerepet töltenek be. Az olyan kritikus ásványok, mint például a lítium iránti igény a következő években várhatóan megsokszorozódik, miközben ellátásuk növelésének korlátot szab az új, fenntartható bányák nyitásának időigénye, valamint a geopolitikai feszültségek, mindenekelőtt az orosz-ukrán háború és következményei.
Kapcsolódó bejegyzések
Gerillák és füstölgő szeméthegyek mobiljaink nyomán
Kisebb bánya lakozik a telefonunkban, amely veszélyes e-szemétként végzi. A készülékeinkben lévő anyagok kitermeléséhez vér tapad.
Lassulhat a tiszta energiára való áttérés
A háborús pusztítás, a szankciók, a nyugati cégek etikai megfontolások által motivált kivonulása és a szállítási szűk keresztmetszetek blokkolhatják a nyersanyagok kitermelését, feldolgozását és piacra juttatását, a jövőbeli ellátás biztosításához szükséges beruházások elmaradásáról most nem is beszélve. Az EU már betiltotta bizonyos ásványi anyagok, köztük a vas és az acél orosz importját, Vlagyimir Putyin orosz elnök pedig megtiltotta a kritikus ásványkincsek exportját. Mindez érdemi negatív hatást gyakorolhat az energiaátmenetre, lelassítva a megújuló energia, az elektromos autók, valamint az egyéb „tiszta” technológiák terjedését is, tovább növelve Kína dominanciáját a területen.
Például a háború megnövelte az elektromos járművek akkumulátoraiban használt nikkel árát is, így idén megtörhet a lítiumion-akkumulátorok árának sokéves csökkenő trendje, és 5 százalékkal emelkedhet a technológia előállítási költsége. Igaz, az elektromosautó-gyártók már az orosz agressziót megelőzően a nyersanyagok, így a nikkel, a lítium és a kobalt drágulásával szembesültek, ami eladási áraik emelésére késztette őket.
A nikkel áremelkedése önmagában 1000 dolláros nagyságrendben növelheti az elektromos autók árát, ezért az akkumulátorgyártók alternatív technológiákban is gondolkodnak, melyek azonban újabb problémákat hozhatnak magukkal. Ilyen technológia a lítium-vasfoszfát-akkumulátor, azonban Oroszország az ezek alapanyagaként használt foszfátnak is az egyik legnagyobb gyártója. A gyártók a növekvő nikkeligényt igyekeznek kobalttal is helyettesíteni. Ennek nagy része azonban az emberi jogokkal ugyancsak hadilábon álló Kongói Demokratikus Köztársaság bányáiból származik, ami szintén felvet etikai aggályokat.
Nyersanyag-nagyhatalmak
Mind Oroszország, mind Ukrajna kulcsfontosságú beszállítója a zöld technológiák gyártásában használt nyersanyagok széles körének. A két ország vezető szerepet tölt be a fémek, például a nikkel, a réz, az alumínium és a vas globális termelésében. Szintén jelentős a hozzájárulásuk más alapvető nyersanyagok, például a neon, a palládium és a platina exportjában és gyártásában is.
Oroszország világszinten a gyémánt, az arany, a platinacsoporthoz tartozó fémek és a nikkel három legjelentősebb kitermelője és ellátója között van, emellett fontos vasérc- és alumíniumszállítónak számít. Számos fém és ipari ásvány tekintetében világelső, a világ ötödik legnagyobb vasérctermelője, és harmadik legnagyobb alumíniumtermelője. A világ titánjának 22 százalékát, a globális szkandiumkínálat 26 százalékát, a vanádiumkínálat 19 százalékát állítja elő. Oroszország egyben a világ legnagyobb palládiumszállítója is, a világpiac mintegy 40 százalékát lefedve. A globális nikkeltermelés 8–13 százalékát fedezi (az orosz Nornickel a világ legnagyobb szállítója az akkumulátorokhoz megfelelő minőségű nikkelnek, a globális kínálat 15–20 százalékát biztosítva). A kobalt és a réz esetében 4, illetve 3 százalék feletti a súlya.
Ukrajna mindenekelőtt a vasérc és az urán ellátásában globális tényező, de a világ egyik vezető mangánérc-, titánérc- és titánszivacs-termelője is egyben. Ukrajna a világ legnagyobb szállítója az olyan, nemesgázként ismert kémiai elemeknek, mint a neon, a kripton és a xenon. A félvezetők, a chipek és gyakorlatilag minden elektronikus rendszer gyártásához nélkülözhetetlen nemesgázok közül a neon világpiacán Ukrajnának mintegy 70, a kripton ellátásában pedig 40 százalék a részaránya. A gallium kitermelésében a világon a második, a germániuméban az ötödik, a titán esetében a hatodik, a vasérc kitermelésében a hetedik, a mangán előállításában pedig a nyolcadik.
Alternatív források vonzásában
Ukrajna szakadár területeinek a Donbasz régióban különösen bőséges természeti erőforrásai vannak, egyes vélemények szerint akár ez is lehet az orosz invázió valós oka. A máris egyik legkeresettebb energiaátmenet-nyersanyag, a lítium esetében például Ukrajna ugyan jelenleg nem nagy termelő, de a Donbasz régió bőséges, Európában a legnagyobbak közé tartozó lítiumkészlettel rendelkezik, ami nemzetközi érdeklődést generált.
Kapcsolódó bejegyzések
Szükség van még ércbányászatra?
Az újrahasznosítás fontosságával párhuzamosan értékelődik fel a hulladékfém is, melynek kereslete a következő évtizedekben óriásira nőhet egy friss jelentés szerint.
Az ellátás háború miatti csökkenése és bizonytalansága miatt a vállalatok világszerte még inkább igyekeznek alternatív, például brazil, ausztrál vagy kanadai források bevonásával pótolni a kieső mennyiséget, az országok pedig hazai kapacitásaikat erősítenék. A tiszta technológiák gyártóit ugyanis már eddig is ellátási láncaik diverzifikálására ösztönözték mindenekelőtt a világjárvány termelési és szállítási zavarai, illetve a nyersanyagárak emelkedése, de például a Kína ujgur tartományával kapcsolatos emberi jogi aggályok is. A folyamat végső soron új bányászati és egyéb projekteket eredményezhet. Az új források elérhetővé válása azonban hosszú évekbe telhet, ráadásul további negatív környezeti és társadalmi következménnyel járhat, miközben a klíma- és környezeti válság elleni fellépés egyre sürgetőbb.
