Képzeljünk el egy fényvédő krémet, de az egész bolygó számára. Nagyjából ezt javasolja az MIT kutatócsoportja az éghajlatváltozás okozta további katasztrófa elhárítására – csakhogy a „napvédő” az ő esetükben óriási űrbuborékokat jelent, amelyek a Föld és a Nap között gátként működnek.
Az MIT Sensible Cities Lab vezetésével az „Űrbuborékok” névre keresztelt projekt egy olyan észszerű kérdést tesz fel, amelyre nem mindennapi a válasz: „Ha az éghajlatváltozás már túl messzire ment, mik lehetnek a vészmegoldásaink?”.
Az egyik ilyen vészintézkedés az általuk „szoláris geomérnökségnek” nevezett, nagyon elméleti és kevéssé tanulmányozott kutatási terület, amelynek célja a Földre érkező napfény egy részének visszaverése. A tudósok bevallottan elméleti hipotézise egyszerű – űrhajókat indítanának, amelyek átlátszó filmbuborékokat állítanának a Nap és a Föld közé.
„Mivel a buborékok a felszíni egyensúlyuk megbontásával célzottan elpusztíthatók” – folytatódik a közlemény – „ez teljesen visszafordíthatóvá tenné a szoláris geomérnökségi megoldást, és jelentősen csökkentené az űrszemét mennyiségét„.
Ezek a buborékok várhatóan szilíciumolvadékból és más anyagok vékony, átlátszó filmrétegéből készülhetnének. Bár a koncepció a szó szoros értelmében még nem létezik, a matematikai számítások helytállóak. Ahogy a kutatók megállapították, ha a beeső napsugárzás 1,8 százalékát eltérítenénk, mielőtt az a bolygónkra érne, visszafordíthatnánk a mai globális felmelegedést.
A tudósok szerint ez a módszer nem jelent megoldást a klímaváltozásra, inkább csak kiegészítené az egyéb enyhítési erőfeszítéseket. Mivel a jelenlegi erőfeszítések közel sem tettek eleget a közelgő éghajlati katasztrófa elhárításához, talán itt az ideje, hogy elkezdjünk a dobozon – vagy ebben az esetben a buborékon – kívül gondolkodni.
Forrás (futurism.com)